Elkoptatott közhely, amit a Mambo Maternicával kapcsolatos számos kritika feltehetőleg felemleget majd: egy nő két dologért hajlandó szinte mindenre. Azért, hogy legyen gyereke, és azért, hogy ne legyen. Nagy Borbála filmje három történeten keresztül beszél egyik és másik szándékról is. A „mindenre való hajlandóság” helyett viszont jóval árnyaltabb képet kapunk. Elsőként is feltéve a kérdést: hol van mindeközben a férfi? Milyen elvárásoknak kell megfelelni? Mit kapunk a családtól, mit várhatunk a barátoktól?
Három európai nagyvárosban, Berlinben, Párizsban és Budapesten követünk három magyar nőt. Helyzetük mégis egész hasonló, azt leszámítva, hogy nyugatabbra a nyelvi, nemzetiségi különbségekkel is meg kell küzdeni. Azt hihetnénk, leomlottak a határok, beléptünk rég az Európai Unióba, így a különbségek maximum politikaiak lehetnek. A Mambo Maternica rendezője nem fél szembemenni illúzióinkkal, és sajnos a legkevésbé sem életszerűtlen, amit a német forgatáson vagy a francia orvosi vizsgálaton látunk. Talán ez a film egyik legnagyobb erőssége is: ügyesen nyúl tabukérdésekhez, túllát a napi bevett panasztémákon.
„Ne a Hősök terén játsszuk el az Alexanderplatzot”
Nálunk, szemben a franciákkal, szinte megvetést váltana ki, ha szülés után nem sokkal már dolgozik az anyuka – mondja lapunknak Török-Illyés Orsolya, a készülő A világ eredete egyik szereplője. A film forgatásán jártunk, ahol beszéltünk Nagy Borbála rendezővel és Iványi Petra producerrel is.
Emellett humorral közelít a drámai élethelyzetekhez. Persze, aki látta Nagy Borbála rövidfilmjét, a Pannónia dicséretét, tudja, hogy szatirikus hozzáállásra érdemes elsősorban számítani. Nem elveszi, sokkal inkább megmutatja a helyzetek súlyát, amit az abortuszon való dilemmázás, az örökbefogadást megelőző folyamat vagy a mesterséges megtermékenyítés felvállalása hozhat az ember életébe.
Különösen az örökbefogadós magyarországi sztori lesz erős ebből a szempontból. Nóra hányattatásának minden egyes percét átérezzük, a gyorsan kínossá váló osztálytalálkozótól az elkóborolt kutya kereséséig ezek a jelenetek egytől egyig megmaradnak bennünk. És ugyan Török-Illyés Orsolya, valamint Székely Rozi is kiváló szerepében, amit Sipos Verától látunk, az elviszi a hátán az egész produkciót.
Az egyik jelenetben hangtalanul fekszik otthon, egy másikban kétségbeesetten szalad a fás-bokros részen. Nincsenek itt drámai nagymonológok, sem nagy összeveszések. Mégis annyira ott van ezekben a jelenetekben is Sipos Vera, hogy nehéz nem összeszorult gyomorral követnünk az eseményeket. A karakterén keresztül még inkább megértjük, amiről egyébként a másik két nő története is hatásosan mesél: egyedül nem megy. Vagy csak ideig-óráig, míg bele nem szakad az ember. Ha még otthon, családi és baráti körben is folyamatosan szerepben kell lenni, az iszonyatosan felőrli az energiákat. Végül már nem is tudjuk, miért rohanunk egyik helyről a másikra, és mit akarunk tulajdonképp az egésztől.
Nagy Borbála első nagyjátékfilmje ügyesen összerakott, érzékeny és a korszellemet jól megragadó darab. Ha vannak is gyermekbetegségei, kevésbé erős részei, összességében mégis leginkább csak dicsérni tudjuk.
Mambo Maternica. Rendező: Nagy Borbála. Francia–magyar–német dráma, 110 perc.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/10. számában jelent meg, március 6-án.
