Benjamin új szomszédjaival mintha nem stimmelne valami. A kiskamaszok szürke hétköznapjait élő srác falujába érkező idegenek elsőre nagyon is megnyerőnek tűnnek, a felszín alatt azonban mást találunk. A közösségépítésben utolérhetetlen, vendégszeretetből jelesre vizsgázó beköltözők ugyanis: közönséges nácik.
Ezzel nem szpojlereztünk el semmit Daniel Höra regényéből, hiszen az érkezők már szinte az elején a III. Birodalom nagyságáról és az „úgynevezett holokausztról” magyaráznak befolyásolható hősünknek. Aki árva gyerek, nagynénjéék keveset foglalkoznak vele, így örül, hogy az újaknál végre otthonra lel. Azok pedig ki is használják naivitását: a militarista ikergyerekek berlini rendbontásra rángatják, a germán mitológia iránt rajongó kamaszlány pedig beleszeret, és hűségről, becsületről locsog neki szüntelen.
Józan ésszel pedig azt gondolnánk, mi magunk az első intő jelnél menekülnénk, és nem várnánk meg, míg az egyre jobban tomboló agresszió logikusan tragédiához vezet. De hát elvégre egy tizenéves főhőssel van dolgunk. Ez pedig lényegében menti a számos díjat elnyert regényt, ami szól ugyan felnőttekhez is, de végső soron ifjúsági regényként olvasandó. Didaktikussága mást nemigen tesz lehetővé, viszont szórakoztatónak is ezáltal bizonyul.
A Betolakodók legjobb pillanatai, amikor Benjamin kamaszos egyszerűséggel tekint az őt körülvevő őrületre, s a futóbolondokat annak látja, amik. „Tény, hogy nagyon édes kislány, de sohasem szeretnék bele olyanba, akinek semmi humorérzéke, ráadásul rettenetes a zenei ízlése” – vallja be magának az őt náci trubadúrdalokkal fárasztó kamaszlány kapcsán, ezek a részek pedig sikerrel oldják a tanító szándékú mű felületességét.
Karakterábrázolásban persze akkor is törekedhetett volna több mélységre Höra, ha fiataloknak ír. Egy idő után bántó olvasni, mennyire egydimenzióssá lesznek az érkezők, akikben mintha semmi valódi emberség nem lapulna. Ellenben nagyon is pontosak azok a részek, amik azt mutatják: általánosságban azért a falubeliektől sem állnak távol a szélsőséges gondolatok. Ők is halálbüntetést követelnének, ők is egyetértenek a kizsákmányoló külföldiekről szóló leegyszerűsítésekkel. Csak hát nem látványosan nácik, hanem épp olyanok, mint mi mindannyian. Nem annyira a szélsőjobbosok gondolkodásmódjának feltárásáért, mint inkább a falubeli társadalom precíz bemutatásáért érdemes tehát elolvasni a Betolakodókat.
Daniel Höra: Betolakodók, Scolar, 2018, Fordította: Bán Zoltán András
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 22. számában jelent meg, 2018. október 12-én.
Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon!
