„A Hamletet nem lehet eljátszani, mert csaknem hat óra hosszat tartana. Csak egyet lehet eljátszani ama lehetséges Hamletek közül, melyek ebben a remekbe szabott darabban rejlenek. Ez a Hamlet mindenképpen szegényebb lesz a shakespeare-inél, de ugyanakkor gazdagabb lehet korunk tapasztalataival. A Hamletben sok-sok nemzedék fedezte fel a saját vonásait. S talán éppen ezért zseniális mű, mert megnézheti magát az ember, akár egy tükörben” – írja Jan Kott lengyel irodalomtörténész.
Shakespeare drámájának szüzséje jól ismert: Hamlet apja meghal, anyja pedig feleségül megy férje testvéréhez, Claudiushoz. Hamletnek az apja szelleme elmondja: saját testvére gyilkolta meg, és megbízza a fiát, hogy álljon bosszút érte. Eszeveszett öldöklés indul az igazság érdekében, mely mindig másvalaki igazsága lesz, az ádáz küzdelemben pedig mindenki áldozattá válik. „A drámában szereplő alakok képtelenek együttműködni” – ifj. Vidnyánszky Attila – ahogy az a színlapon is olvasható – ebből kiindulva alkotta meg saját Hamlet-értelmezését, amelyben a néma csendnek sokkal nagyobb szerepe van, mint maguknak az alakoknak, a motivációknak. Olyannyira, hogy a színészek alig szólalnak meg, inkább szövegfoszlányokat vetnek ki magukból, ahogy haladunk az időben, a színpadi játék is egyre inkább mozgásszínházivá alakul, a burleszkbe hajló jelenetek szikárabbá és karcosabbá, a mozdulatsorok és gesztusok sokkal súlyosabbá válnak.
Hamlet univerzális üzenete magától értetődő, ifj. Vidnyánszky Attila azonban konkrétan reflektál a jelenre: a díszlet egyértelmű másolata a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) (egykori) játszóhelye, a Vas utcai Ódry Színpad aulájának. Az SZFE elfoglalása a magyar kulturális élet elmúlt évtizedének egyik legdrámaibb küzdelme volt, a Vidnyánszky Attila vezette „modellváltással” szembeni fellépés még jobban kiélezte az ideológiai-esztétikai ellentéteket, és a Nemzeti Színház igazgatóját, a színházi világ önjelölt urát a hatalmi önkény megtestesítőjévé avatta. A színlapon is feltüntetett szöveggel együtt („Az apám szelleme kísért”) a „meggyilkolt” apáért való bosszúállás egészen új értelmet nyerhet. A legapróbb részletekig valósághű díszlet láttán felmerül a kérdés, mit üzenhet az előadás azoknak, akik nem tudják helyszínhez és valós szereplőkhöz kötni az előadást?
A Katonához képest szokatlan játékstílust és fokozott koncentrációt követel meg a rendező a színészektől, de Gloviczki Bernát, Lengyel Benjámin, Fekete Ernő, Rezes Judit, Kanyó Kata, Keresztes Tamás, Mészáros Béla, Jakab Balázs, Pásztor Dániel és Molnár András az első pillanattól az utolsóig elképesztő erővel létezik a színpadon, tényleg nincs is szükség szavakra, testük, tekintetük mindent elmond.
Ifj. Vidnyánszky Attila a személyes és a közösségi szférát figyelembe véve is bátor előadást alkotott, a társadalmi feszültséget rendkívüli érzékenységgel feldolgozó némacsend már most értékes kordokumentumnak tűnik. Magyarországon régóta kísért az apák szelleme, a bosszúvágy is folyamatos – a többi néma csend.
némacsend. Shakespeare Hamletje után. Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila. Katona József Színház
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/42. számában jelent meg október 17-én.
