Nem – a drámai fináléig mindössze ennyit mond a nemierőszak-per vádlottja, két órán át csak az arcjátékában él a színpadon. De szavak nélkül is kitárulkozik: kamerák figyelik minden mozdulatát, még a jelentéktelenek tűnő grimaszok is jól látszódnak a nézőtér felé fordított képernyőkön, illetve a színpad mélyén feszülő óriásvásznon. Fekete Ernőnek nincs könnyű dolga, úgy kell felépítenie a szexuális erőszakkal gyanúsított német üzletember, Christian Thiede figuráját, hogy többnyire a közönségnek háttal ül, és csak a kamerák élőképén keresztül érheti el a nézőket.
De a tárgyalótermet formázó díszletben nem csak neki kell megküzdenie a valóságot rekonstruáló, ám attól mégis látványosan elemelt produkció kihívásaival. Ferdinand von Schirach Nyílt tárgyalás című darabja alaposan próbára teszi a színészeket, és ezt a Katona József Színház december 13-án debütált, Székely Kriszta rendezte előadása éppen a kudarccal bizonyítja. Nem sikerül minden karaktert hitelessé tenni, ami megnehezíti, hogy eljussunk oda, ahová a mű: az erőszakon át a jogállamiságra leselkedő veszélyek felismeréséhez.
Ferdinand von Schirach német jogász 2009-ben invitálta be először a közönséget a tárgyalótermek világába: a Bűnös? című kötetében 11 jogi esetet formált szépirodalommá. Szikár, de filmszerűen eleven elbeszélései elsöprő sikert arattak, ami utat nyitott az irodalmi karriernek, sorban születtek az erkölcs, a bűn és a jogrendszer háromszögében elhelyezett történetei. Prózát és drámát egyaránt ír, műveit több mint 30 nyelvre lefordították, magyarul is több könyve olvasható, és a hazai színpadokon is visszatérő vendég: Terror című drámáját a Katona, az Istent az Örkény Színház mutatta be.
Von Schirach történelmi bűnökkel terhelt családjának – apai nagyapja Baldur von Schirach, a Hitlerjugend vezetője, dédapja Hitler személyes fotográfusa, anyai nagyapja pedig Heinrich Himmler beosztottja volt – felelősségéről sem feledkezett meg, a Collini nem beszél című írása (és az az alapján készült film) a háborús bűnösök meggyilkolásának morális dilemmáját járja körül. És ahogy a múlt feltárásában, úgy az aktuális problémák analízisében sem óvatoskodik. A Nyílt tárgyalás védőháló nélkül hajítja a közönséget a nemierőszak-ügy közepébe, nincs mellébeszélés, a legapróbb részletet is feltárni kívánó bírónő – Udvaros Dorottya határozott, ám finom iróniával árnyalt alakításában – addig faggatja a tanúkat és a sértettet, amíg mindenre fény nem derül. Akár akarjuk, akár nem.
Katharina Schlüter (Ónodi Eszter) élete látszólag tökéletes: az ország egyik legismertebb riportereként férjével és két lányával egy müncheni családi házban él, sikeres, elégedett – mégis viszonyt kezd a gazdag, befolyásos és szintén családos Christian Thiedével. A kapcsolatuk az évek alatt elmélyül, de válni egyikük sem akar, így véget vetnek a viszonynak. Néhány hónappal a szakítás után véletlenül összefutnak egy berlini utcasarkon, felmennek a férfi lakására, és ami a rá következő néhány órában történik, az mindkettejük életét felborítja. A nő állítja, hogy a férfi megerőszakolta őt, egykori szeretője azonban – az ügyvédjén keresztül – tagadja a vádat, szerinte Katharina bosszút akar állni rajta, mert a szakítás valójában nem közös megegyezéssel történt, ő hagyta el a halálosan szerelmes riportert. A tárgyalás során aztán lassan kiderül, az eljárás tétje nagyobb, mint hogy fény derül-e az igazságra.
Bízhatunk-e még az objektív igazságszolgáltatásban a metoo nyomában érkezett cancel culture idején, amikor a nők felemelése voltaképpen mégis csak illúzió? Egy bőbeszédű kriminálpszichológus (Pelsőczy Réka) sokkoló adatokkal bizonyítja, hogy a nők elleni erőszak továbbra is a társadalom működésének természetes és elfogadott része. Ha pedig ez így van, akkor az aktuális ügyben a férfinak szükségszerűen buknia kell. De vajon ez lenne a vágyott igazság? A média és a közösségi médiumok uralta nyilvánosságban létezik-e még egyáltalán objektív nézőpont, van-e olyan fórum, amely elfogulatlanul dönt az állampolgárok sorsáról?
Az érvek és ellenérvek dialektikája a két ügyvéd párharcából bontakozhatna ki, sajnos azonban sem a sértett képviselőjét játszó Kocsis Gergely, sem a vádlottat védő Pálmai Anna nem tudja tartani azt a szintet, amit a megtört áldozatként megjelenő Ónodi Eszter, a némán is egyre elveszettebb Fekete Ernő, és a feltárás kötelességének súlyát minden félmondatában érzékeltető Udvaros Dorottya. Az előadás fent említett kérdésfelvetése így a rosszul értelmezett és ezért az ellenkezőjébe fordult hitelesség áldozatává válik.
Holott ma, Magyarországon valóban létfontosságú lenne kideríteni, hogy mi történik a jogállammal.
Nyílt tárgyalás. Rendezte: Székely Kriszta. Katona József Színház
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/51-52. számában jelent meg december 20-án.
