Pedig olyan jól is elsülhetett volna az egész. Nem véletlenül hirdetik azzal a Nyugati nyaralást, hogy a Nagykarácsony alkotói készítették. A gyanútlan érdeklődő pedig bemegy, és bár előzetesen minden egy bárgyú filmnosztalgiára utal, mégis várja a fergeteges poénokat. Másképp festett ez a Nagykarácsonynál: a sokat látott nézők nem sok jót vártak, mégis kellemes meglepetés lett a szívmelengető komédia. Amelynek eredeti humorán rögtön nem csodálkozunk, ha tudjuk, hogy a forgatókönyvet részben Fehér Boldizsár írta. Nem nagy ügy címmel nemrég jelent meg kötete, humoros egypercesei valóban olvastatják magukat.
A Nyugati nyaralást viszont nem az ottani hármas jegyzi, hanem A kőmajmok háza szerzője, Tasnádi István. A komolyabb történetek inkább mennek neki, mint a vígjátékok, a Nyugati nyaralásban nem is igen találkozunk épkézláb poénnal. Olyan az egész, mint valamiféle élőszereplős Mézga család, csak humor nélkül. Azaz akad itt humor, amely leginkább abból fakad, hogy a Veszprémből a Balaton-partra leruccanó család németül próbál megszólalni, csak nyelvtudás nélkül. Azért igyekeznek így tenni, mert előzetesen eltulajdonították egy magyar származású, nyugatnémet férfi útlevelét, ez pedig épp elég számukra egy balatoni luxusúthoz. Korábban ugyan nyugat-európai nyaralást terveztek, de a kisebbik gyerek nem kapta meg az útlevelet, így jött aztán a mentőötlet: számukra legyen a Balaton a Riviéra!
Útra kel hát a kis család, papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet, aztán hirtelen átvált az egész valamiféle kémkrimibe. Szerencsére apuka a veszprémi műhelyében a hatalmi elit autóit javítgatja, így azt végül megússzák, hogy őket is agyonverjék egy hűtőkamrában. A nyolcvanas évek közepén nagyjából ilyenektől is lehetett tartani a film szerint, de semmi baj, mert a titkosszolgálat elől való menekülést a Linda- és Soltész Rezső-retró oldja, de még a Tarzan Boy című sláger is elhangzik. Lévai Balázs rendezőnek állítólag végig volt egy-egy jó ötlete, mit csempésszenek még be a kamaszkorából.
A Nyugati nyaralás így összességében egy rendkívül furcsa egyveleg lesz. A legfőbb baj vele, hogy láthatólag maga sem tudja eldönteni, mi akar lenni. Emiatt aztán bajban vannak a színészek is. Hiába tesz meg mindent Mészáros Máté és Pokorny Lia, ha a film nem tudja eldönteni, inkább vígjátéki vagy drámai karakterek legyenek-e. Ebből fakadóan apuka féltékenykedése éppúgy a kettő határán billeg, mint anyuka sóhajtozása, miszerint mikor jut már neki valami az életben. Várjuk, hogy kezdje el siratni, miért nem a Hufnágel Pistához ment feleségül, de aztán mégis inkább egy olyan komolyabb monológot kapunk tőle, amitől szinte már megrendülünk. Aztán sajnos megint érkezik egy jelenet a strandos fárasztó kalandjaikkal, és úszik az egész.
Ha pedig A besúgó történelmi hitelességén vitatkoztunk, hát a Nyugati nyaralást tényleg nehéz lesz értelmeznünk. Az egyszerre jó kapcsolatokkal rendelkező, mégis hányattatott sorsú családot az egyik pillanatban autóval üldözik, a következőben már az Anna-bálra készülnek, hogy ott Kádár János és a nyugat-német vezetés is simán testközelbe kerüljön. Hőseink pedig úgy vacillálnak azon, hogy rendszerellenes hősök legyenek-e vagy sem, mintha azt kellene eldönteniük, Ötvös Csöpit nézzék este a tévében, esetleg Bud Spencert. Végül dönt a családi kupaktanács: kapcsolgassanak tíz percenként, és akkor olyan lesz, mintha mindkettőt látták volna. A magyar néző pedig már csak olyan, hogy a végén bebeszéli magának: nem is volt azért ez olyan rossz, ahhoz képest!
Nyugati nyaralás, Tiszeker Dániel és Lévai Balázs filmje, 91 perc
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/39. számában jelent meg, szeptember 23-án.
