Mihez kezd magával a NER-es ügyvéd a baráti könyvklubon? És miként feszeng az agyondíjazott író, amikor hirtelen azt a feladatot kapja, hogy írja át a Bibliát? Rényi Ádám egypercesei többnyire kerülik az aktuálpolitikai felhangokat. Amikor viszont beleállnak, azt is ugyanazzal a gyilkos iróniával teszik, mint az élet apró-cseprő ügyeit szatirikusan kiforgató írásai. Fontos számára a színpad, korábban A hosszú élet titka címmel adaptálták már műveit, most pedig nagyrészt (de nem kizárólag) a legutóbbi, Erika néni című kötet novelláit láthatjuk a Kapuzárási pánik című darabban.
A Hatszín Teátrum produkcióját négy színész, Lengyel Ferenc, Parti Nóra, Mentes Júlia és Dóra Béla adja elő. Korban azért nem olyan jelentős a szórás, így kíváncsi voltam, hogyan tudják majd ők négyen a sokkal több karaktertípust megjeleníteni. Nyilván nem mindig igazodnak az alapsztorikhoz: volt, amikor férfit állítottak a nő helyére, fiatalabbat az idősére.
Ami még jelentősebb változás, hogy – a kortárs magyar színjátszás tendenciáinak megfelelően – kihangsúlyozzák a közéleti jelleget, ráerősítenek a hasonló jegyekre. Nem félnek a NER-t emlegetni, a jelenlegi politikára utalni, amitől persze nem fél a kötetekben Rényi sem – lásd a bibliás írást –, de ott talán többször emelte el attól, igyekezve – ahogy persze itt is – a mindenki számára ismerős alaphelyzetekre építeni. Legyen szó temetésről vagy sorban állásról, mindennapos rohanásról vagy baráti találkozóról, novelláin derülhetnek fideszesek, ellenzékiek egyaránt.
A Hatszín produkciója, melyet Rényi mellett Enyedi Éva írt színpadra, valamivel jobban kedvez az ellenzéki közegnek, amitől persze jól szórakozhat rajta akár öniróniára hajló kormánypárti is. Bár a bibliaátírós például pont olyan, amelynél már húzhatják a szájukat. De vegyük csak a pályaelhagyásra kényszerült egészségügyiseket, akik szokatlan helyen sietnek az utas segítségére: ezt azért szintén megmosolyoghatja mindenki.
Rényi fontos hiányt pótol, az elmúlt években valahogy kevés terep jutott a csattanós, fekete humorú rövidprózának. Sejthető volt, hogy színpadon továbbra is megél ez, noha azt vettem észre magamon, hogy jobban szórakozom, amikor írásban kapom az egészet. De az is lehet, a színdarab erejét csökkentette nálam, hogy ismertem előre a fordulatokat. Azt tapasztaltam legalábbis, hogy én is többször nevetnék együtt a közönséggel, ha nem tudnám előre, mire mi fog következni. A humor egyik legfontosabb összetevője, ahogy azt sokan vallják, a váratlansága. Nem mintha ne lennének vígjátékok, humoros művek, amelyek újranézve, -olvasva is hatásosnak bizonyulnak.
Mindenesetre a Kapuzárási pánik című darabbal is tudtam együtt menni, a remek színészi játék csak ráerősített erre, és egyes írások kifejezetten erősen hatottak a maguk tömegjeleneteivel. Gondolok például az említett egészségügyis pályamódosítósra. Ráadásul két másik mellett ez is olyan sztori volt, mely korábban nem jelent meg, ezért is hathatott jobban. A Tinder-randis szintén, amely ráadásul kifejezetten színpadra való, hatásos a darabra jellemző, díszleteit illetően (jó értelemben) minimalista megvalósításban. A korábbi kötetekből, az Osztálytalálkozóból és A bezzeggyerekből is jutott a mostani válogatásba. Friss, lendületes darab ez, egyszerre kapcsol ki és reagál a körülöttünk lévő világra. Mindenképpen érdemes esélyt adni neki.
Kapuzárási pánik. Rendezte: Lengyel Andor. A Hatszín Teátrum darabja
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/50. számában jelent meg december 13-án.