Amikor a DreamWorks Studios 2010-ben bemutatta az Így neveld a sárkányodat című rajzfilm első részét, amely Cressida Cowell azonos című könyvsorozatán alapult, kevesen gondolták, hogy 15 évvel későbbre egy komplett médiafranchise fog köré épülni.
Az Így neveld a sárkányodat nem ok nélkül lett sikeres, hiszen számos, nagyrészt ismerős elemmel tűzdelt történetét képes volt pont annyi eredetiséggel elmesélni, hogy az akkoriban kifejezetten újnak hatott. Az azóta megjelent két folytatás, illetve a sorozat (melyek hivatalosan is a fősodor részei) sikerei mögött is hasonló okok állnak. Mindegyik képes volt pont annyira megváltoztatni a status quo-t, hogy az újszerűnek hasson, ne idegennek.
2025-ben elődei sikere miatt az élőszereplős Így neveld a sárkányoddal kapcsolatban emiatt csupán két kérdés merülhet fel: érdemes volt-e elkészíteni a filmet, és tud-e bármi újat mutatni?
Hablatyra (Mason Thames), aki a viking törzsfőnök, Pléhpofa (Gerard Butler) fia, a népe sárkányokkal való konfliktusa miatt nagy felelősség hárul, ugyanis távol áll a törzsekben fellelhető harcos alkattól. Egy nap azonban sikerrel megsebez egy éjfúriát, bár az állatot már nem tudja eltenni láb alól. Kettejük kapcsolata azonban nem csak nekik, hanem a vikingeknek és a sárkányoknak is többet jelenthet, mint az elsőre gondolhatták.
A 2025-ös Így neveld a sárkányodattal szemben elsősorban vizuális téren voltak hatalmas elvárások, főleg az olyan történelmi léptékű katasztrófák után, mint az új Hófehérke. Pont emiatt a maximalizmus miatt az eredeti filmet is rendező Dean DeBlois visszatérése az alkotás egyik nagy előnye, az ugyanis közel makulátlan, már ami a technikai szempontokat illeti.
Az új Hófehérkén még csak dühöngeni sem érdemes
Üres, lélektelen produkció lett a klasszikus mese a Disney új feldolgozásában, de erről nem a nem fehér bőrű főhősnő tehet, és nem is kizárólag a CGI-szülte Kuka.
A sárkányok animációja a végletekig részletes és hű az alapanyaghoz, melynek eredményeképpen maguk is valóságosnak hatnak, a külsejükön eszközölt apróbb változtatásoktól pedig misztikusságuk nem vész el a film világában. Az animáció mellett a film másik erős pontja a zene, annak ellenére, hogy nem sokban különbözik az eredetitől. John Powell dallamai 15 év után is hasonlóan időtlennek hatnak, az eredeti film ikonikus jelenetei nagyrészt a zene miatt sem vesztettek nagyságukból. Az operatőri munka is a pozitívumok közé tartozik, habár nem képvisel hasonlóan klasszis színvonalat, mint a fentebb említett elemek. Bill Pope kamerája egy pár jelenetet egészen művészi módon alkotott újra, a repülés közbeni jelenetek például a film legjobbjai közé tartoznak.
A színészi játék is hasonlóan egységes, még akkor is, ha minőségük elmarad a technikai oldalétól. Mason Thames teljesen elfogadható alakítást nyújt Hablatyként, amely még az eredeti karakterhez is hű tud maradni, még ha egy kicsit túlságosan is. Nico Parker Asztridként már egy fokkal jobb, átadott érzelmei hitelesek, karakterfejlődése szépen lekövethető és hiteles. Mellettük Gerard Butler (Pléhpofa), illetve Nick Frost (Bélhangos) már kevesebb játékidőt kaptak, azonban – főleg Frost – mind szerepük, mind alakításuk elbírt volna egy kicsit több játékidőt, hasonlóan a csapat többi tagjához (Julian Dennison, Gabriel Howell, Bronwyn James, Harry Trevaldwyn).
Az Így neveld a sárkányodat azonban az elsőosztályú filmélmény ellenére is csupán egy közepestől eggyel jobb alkotás lett, köszönhetően az eredeti majdnem teljeskörű újrahasznosításának. Az eredeti film újraalkotásával alapvetően nem lenne baj, hiszen afféle újkori klasszikussá vált időközben, azonban a mostani film nem képes és nem is szeretne szinte semmit hozzáadni elődje történetéhez, annak világához, karaktereihez.
Annyira minimális változtatásokat eszközöltek csak a filmen, hogy az nehezen igazolja a hozzáadott 20 perc extra játékidőt. A magyar szinkron erre még rá is tesz egy lapáttal, ugyanis számos vicc, egysoros és beszélgetés konkrétan ugyanúgy lett felvéve és eljátszva, mint 2010-ben. Ezzel nem lenne alapjában véve probléma, azonban az eredetire így is majdnem megszólalásig hasonlító film imidzsének ez többet árt, mint használ. Viszont egy olyan franchise-ról beszélünk, amely majdnem minden egyes elemével képes volt valami újat és addig nem látottat behozni a világába, majd azt sikerrel véghezvinni.
Az Így neveld a sárkányodat élőszereplős verziója emiatt nem lett más, mint egy nyomokban szívet és lelket tartalmazó, de összességében sekélyes replika, amely kizárólag nosztalgiavonatként értékelhető igazán, illetve amely rendezője zsenijét csak beárnyékolni volt képes. Az újraalkotott Így neveld a sárkányodat értelmezhető egyfajta aranyközépútként az élőszereplős remake-ek között, hiszen az eredetijének az ilyen szintű megismétlésével elkerülte az olyan hibákat, mint A kis hableány félrement PR-ja vagy maga az új Hófehérke. Az Így neveld a sárkányodat az idei év filmjei között a középszerűség egyik nagyköltségvetésű képviselőjeként lesz számontartva, és számos Disney-, illetve egy DreamWorks-újrázás után ki lehet jelenteni, hogy az élőszereplős verziókba a legjobb esetben is csak ennyi szorult.
Így neveld a sárkányodat. Amerikai-brit akció-kaland-fantasy, 125 perc. Június 12-étől a mozikban.
