Mennyi a magyar Kárpátalján?

Mivel legutóbb 2001-ben volt hivatalos népszámlálás Ukrajnában, ezért hosszú évek óta izgatja az embereket a kérdés: pontosan hány, magát magyarnak valló személy élhet ma Kárpátalján? A téma pedig már csak azért is kulcsfontosságú, mert a kijevi kabinet tavaly szeptemberben olyan új oktatási törvényt fogadott el, amelynek értelmében elvileg a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása – az ukrán mellett – csak az első négy osztályban lenne engedélyezett, és csupán az önkormányzati fenntartású tanintézetek külön osztályaiban vagy csoportjaiban. Az ötödik osztálytól pedig az anyanyelvi tárgyak kivételével, minden tantárgyat ukránul kellene oktatni. Ha tehát ez az elképzelés – amelynek alkalmazását egyébként azóta kitolták – megvalósul, annak beláthatatlan következményei lehetnek a kárpátaljai magyarságra nézve. Ha a magyar nyelven, irodalmon kívül más tárgyakat nem lehet magyarul tanulni az iskolákban, az néhány év alatt katasztrófához vezethet az amúgy is talán leghányatottabb sorsú határontúli magyar közösségben. Az ott- és a megmaradás szempontjából szinte biztosan. Ráadásul az a kicsit tudathasadásos állapot is előállhat, hogy a kárpátaljai magyar gyerekek – ahelyett, hogy az elvileg kitűzött „cél” szerint mindkét nyelvet megtanulnák – emiatt se a magyart, se az ukránt nem biztos, hogy el tudják majd tisztességesen sajátítani.

A problémára – főleg mert az az érintett nemzeti kisebbségek szervezetei szerint sérti Ukrajna alkotmányát, több hatályos törvényét, nemzetközi egyezményekben és megállapodásokban vállalt kötelezettségeit – sokan felhívták a figyelmet. A magyar diplomácia pedig az első pár nap inaktivitása után keményen beleállt az ügybe. Többek között Magyarország blokkolja az Ukrajna–NATO bizottság miniszteri szintű találkozóját, illetve – miként azt korábban Szijjártó Péter leszögezte – a magyar kormányzat csak akkor támogathatja újra Kijev európai, euroatlanti integrációs törekvéseit, ha visszavonják, vagy hatályon kívül helyezik a kárpátaljai magyar – egy friss magyar ajánlás szerint minden ott élő NATO-tag – nemzeti közösségének érdekeit sértő javaslatokat, törvényeket.

Budapest és Kijev között ez ügyben lezajlott egy adok-kapok a kárpátaljai magyarok száma miatt is, míg ugyanis a külgazdasági és külügyminiszter a 2001-es 152 ezres lélekszámot emlegette, addig ukrán kollégája azzal tromfolt, hogy már rég nincs annyi magyar Kárpátalján. A demográfiai mutatók így a kutatók és szakértők mellett, ebben a geopolitikai relációban a politika számára is kulcsfontossággal bírhatnak.

Amit személyes tapasztalataimból is láttam, éreztem, az már évek óta azt sejteti, hogy az elmúlt tizenöt, de kifejezetten az elmúlt pár év eseményei a kárpátaljai magyarság létszámcsökkenése irányába mutatnak. (Ahogy egyébként az ukrán, meg például a magyarországi mutatók is!) Még jóval a 2013 november végén kezdődő Euromajdan, és az Oroszországgal azt követően kialakult kelet-ukrajnai konfliktus előtt is arról beszéltek helyi kutatók, hogy 2001 óta a magyarok összlétszáma csökkent. Hogy pontosan mennyivel, azt átfogó felmérések, és egy új ukrán népszámlálás hiánya miatt nem lehetett számszerűsíteni, de a tendenciában már hét-nyolc éve is egyetértettek a szakemberek. Persze ez nem mérhető össze az ukrán lakosság elvándorlásának, népességszám fogyásának több milliósra tehető mértékével, viszont több tényező is befolyással volt a kárpátaljai magyar populáció életére. A már említett geopolitikai folyamatok hatására a gazdaság összeomlott, a hadi cselekmények, sorozások pedig a létbiztonságot fenyegetik. S a magyar kormányzat, a nemzetpolitika az elmúlt években minden pozitív kezdeményezése – például a fizetés kiegészítések, ösztöndíjak és infrastrukturális fejlesztések, tehát a helyben maradást ösztönző intézkedései ellenére, az egyszerűsített honosítás 2011 januári hatályba lépésével is nőtt a Magyarországra, immár magyar állampolgárként átköltözők száma. Ahogy azt is sejteni, látni lehetett, hogy a magasabban képzett kárpátaljai fiatalok közül sokan a megnyíló magyarországi, illetve ebből fakadó, már csak a fizetésből adódó uniós lehetőségekkel élve – a magyar nemzetpolitika minden erőfeszítése ellenére – nem maradnak helyben, s már csak ideiglenes jelleggel tartózkodnak szülőföldjükön.

Ezeket a folyamatokat ugyanakkor eddig nehezen lehetett számszerűen elemezni, s épp ezért nagyon fontos, egyúttal hiánypótló az a friss, a kárpátaljai magyarság létszámáról készített demográfiai felmérés, amely nemrég SUMMA 2017 címmel látott napvilágot. A Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával, a kárpátaljai magyar doktoranduszok és aspiránsok szervezete, a Momentum Doctorandus égisze alatt, az MTA Földrajztudományi Intézete, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet részvételével készített kutatás arra az eredményre jutott, hogy 2001 óta mintegy 21 ezer fővel csökkent a kárpátaljai magyarok száma. Így a régióban ma körülbelül 131 ezren lehetnek. Hogy pontosak legyünk, számukat 125 és 135 ezer közé tehetjük. A felmérés eredményeiről Tátrai Patrikkal, az MTA Földrajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársával, a kutatás vezetőjével beszélgettünk.

[caption id="attachment_1194" align="aligncenter" width="1476"]

Mielőtt azonban nekiesnénk az elemzésnek, néhány szót ejtenünk kell a felmérés módszertanáról, amely kérdőíves adatgyűjtésre épülő becsléssel készült. A 2017 júniusában és júliusában elvégzett kutatás Kárpátalja 111 magyarlakta településére terjedt ki, ahol a 2001-es népszámlálás szerint legalább száz magyar nemzetiségű lakos élt. Ezen településeken akkor összesen 149 ezer magyar nemzetiségű, a kárpátaljai magyarok 98,4 százaléka élt. A kutatásban 170 kérdezőbiztos vett részt, és mintegy 312, húsz háztartásból álló mintavételi ponton, véletlen mintavételezéssel zajlott. Így körülbelül minden hetedik magyar, összesen pedig 23033 személy adatait sikerült rögzíteni. Az így kapott adatok alapján aztán a beregszászi főiskola Földtudományi és Turizmus Tanszékének vezetője, Molnár József minden felmért településre kiszámította a természetes szaporodás és a vándorlás rátáit. Ezek segítségével vezette tovább a 2001-es népszámlálás statisztikáit, aminek eredményeként egy 125 ezres létszám jött ki – azonban ebbe nem kerültek bele a magukat magyarnak valló romák. Utóbbiak létszámáról igen keveset lehet tudni, mivel nemzetiségi önbevallásuk meglehetősen ingadozó. Mindenesetre a 2001-es statisztikákból továbbvezetve a kutatás őket ma 5500 főre tette, így jött össze végül a 131 ezres adat. (Ez közben nem tartalmazza azt a több tízezer ukránt, akik a magyar útlevél birtokában részben magyarnak is vallják magukat.)

A populáció számának pontos meghatározását leginkább a felgyorsult mobilitás nehezíti. Illetve ezzel összefüggésben az is, hogy sok háztartásban olyanokat is bediktálhatnak, akik állandóan nem is tartózkodnak már ott, hanem mondjuk külföldön dolgozva, onnan ingáznak haza mindössze egy-két hónapra. A kutatókat igazolta viszont az, hogy ellenőrzésképpen hat településen végeztek teljeskörű felmérést, amelyek alapján települési szinten voltak eltérések a tényleges és a becsült adatok között, ám az összlétszám szinte megegyezett. – Ez pedig azt erősítette meg, hogy a felmérésünk járási szinten reprezentatívnak tekinthető – mondta Tátrai Patrik.

Ami az összlétszámot illeti, a népességfogyás bő 15 év alatt 21 ezer főre rúghat, ami éves szinten 0,9 százalékos csökkenést mutat. Érdekes ugyanakkor, hogy az utolsó két népszámlálás adatait figyelembe véve ez a fogyás minden más magyarok lakta határontúli térségben magasabb, a Felvidéken 1,2, a Délvidéken 1,4, Erdélyben 1,5, míg Horvátországban 1,6 százalék éves szinten. Közben Kárpátalján is megfigyelhető ugyanaz a folyamat, amely a Kárpát-medence összes nagyrégiójára jellemző: a szórványmagyarság lélekszámának csökkenése (16,6 százalék) jelentősen meghaladta a tömbmagyarságét (13 százalék). Mint a felmérés gyorsjelentésében írták, hasonlóan nagy a különbség a városi (-17,9 százalék) és a falusi (-11,3 százalék) magyarság között, ami elsősorban a városi népesség nagyobb mértékű kivándorlásának az eredménye. Különösen látványos Ungvár (-31 százalék) és Beregszász (-26 százalék) magyar népességvesztése. A legkisebb mértékű csökkenés a magyar tömbterület keleti részét, például Nagyszőlősi járást jellemzi. Érdekesség, hogy szemben például a felvidéki „elszlovákosodással”, Kárpátalján magyar-ukrán relációban kiegyenlítettek az asszimilációs folyamatok.

[caption id="attachment_1196" align="aligncenter" width="961"]

Másfél évtized alatt amúgy nagyjából 14,5 ezer magyar költözhetett külföldre, miközben a bevándorlás pár száz főre tehető. Az emigráció mértéke 2014-től kezdődően jelentősen megemelkedett. Míg a 2002–2013 közötti időszakban évi átlagos 900–950 fő költözött külföldre, addig a 2014-es geopolitikai változásokat követően ez a szám átlagosan 1200–1300 főre ugrott, a fő célország pedig továbbra is Magyarország (70,4 százalék), de más mutatókban, látjuk majd, Magyarország szerepe csökkent.

A magas arányú ideiglenes migrációt mutatja, hogy a teljes kárpátaljai magyar népesség 22 százalékára (az aktív népesség 30 százalékára), azaz 27–28 ezer főre tehető azok száma, akik legalább egy hónapot töltöttek külföldön 2016-ban. A legtöbben itt is Magyarországot célozzák meg, ugyanakkor érdekes, hogy minél hosszabb az „eltáv”, ez az arány annál kisebb. Míg az egy hónapot külföldön töltőkénél 63,7, addig a legalább három hónapot távol lévők között már csak 50,5 százalék. Az idő elteltével nő viszont a csehországi tartózkodások aránya, ami 22,1 és 31,7 százalék körül alakul, és amely célpont a szláv nyelvi közeg és a folyamatosan javuló gazdasági kilátások mellett a történelmi hagyományok miatt is népszerű. (Kárpátalja a két világháború között Csehszlovákiához tartozott.)

[caption id="attachment_1197" align="aligncenter" width="1218"]

Arra a kutatás keretében nem volt lehetőség, hogy az agyelszívás folyamatát mélységeiben, összetettségében vizsgálja, de az elmondható, hogy azok a felsőoktatásban részt vevő, vagy akár már lediplomázott fiatalok, akik edukációs célzattal, vagy már munkaszempontból rácsatlakoztak a magyarországi migrációs hálózatra, sokkal könnyebben vállalkoznak a nyugati migrációra. Sőt, már az is megfigyelhető, hogy a magyar útlevél megszerzésével a magyarországi „kitérő” is kimarad, és egyből az EU nyugati felén, elsősorban Németországba és az Egyesült Királyságba mennek. A csökkenő gyerekszám mellett a fiatalok, produktív korban levők nagyobb mértékű kivándorlását mutatja, hogy míg 2001-ben száz 15 év alattira 94 hatvan év feletti jutott, addig ma ez a szám 146.

A magyar lakosság iskolázottsági mutatói rendkívül sokat javultak az elmúlt bő másfél évtizedben. Ez többek között annak köszönhető, hogy a magyar nyelvű felsőoktatás – többek között az elmúlt évek kormányzati támogatásainak köszönhetően – egyre nagyobb tömegek számára vált elérhetővé Kárpátalján. A friss adatok szerint a 18 év feletti népességnek 43,2 százaléka rendelkezik középiskolai végzettséggel, míg szakközépiskolai végzettsége a népesség 27 százalékának van. Feltűnően megemelkedett a felsőfokú végzettségűek aránya (16 százalék), míg az elemi iskolát (3-4 osztály) vagy annál kevesebbet végzők összesített aránya egy százalék alatt marad.

[caption id="attachment_1198" align="aligncenter" width="1052"]

Tátrai Patrik szerint a kutatás izgalmas részét képezik a magyarság felekezeti megoszlásának legfrissebb adatai. Már csak azért is, mert erről legutóbb 1941-ben készült felmérés. Ezek alapján az látszik, hogy ma a magyarok közel kétharmada a református egyházhoz tartozik, miközben korábban csak a magyarok fele tartozott ehhez a felekezethez. Hátterében – mint írják – elsősorban az áll, hogy a magyarságon belül a – többnyire református felekezetű – tömbben élők részesedése fokozatosan nő. A római katolikus vallás, ami főként a nyelvhatár menti városokban (Ungvár, Munkács), valamint a Felső-Tisza menti, egykori máramarosi szórványokban játszik fontos szerepet, az itt élő lakosság asszimilációjával és nagyfokú kivándorlásával veszített jelentőségéből.

[caption id="attachment_1200" align="aligncenter" width="1053"]

Összességében azt látjuk, hogy Kárpátalja magyar populációjában több, Közép-Európa más régióiban is megfigyelhető demográfiai trend érvényesül, miközben mobilitása, az ingázás igen magas, többek között a gazdasági bizonytalanságok miatt. A felmérést várhatóan több tanulmányban elemzik majd a kutatók, legközelebb június 13-án, Beregszászon egy előadás keretében mutatják majd be az eredményeit az érdeklődők számára.