Múlt héten még Kaliforniában jártam, egy magyar család vendégszeretetét élvezve. A Los Angeles mellett élő házigazdámmal autózva arról beszélgettünk a dugóban, idén eddig csak egyszer esett eső náluk, így minden porszáraz. Irányonként tíz sáv volt a pályán, mégis csak lépésben tudtunk araszolni, és az autók többségében egyetlen ember unatkozott. – Ha meggyúl a bozót, akkora füst lesz, hogy le kell zárni az utakat is – mesélte –, azonnal megáll az élet.
Már a keleti partra értem, amikor az első hír érkezett a Los Angeles melletti bozóttűzről. A házigazdám gyerekének iskolája is megrongálódott, a szobában, ahol laktam, most épp veszélyes helyen lakó, kitelepített emberek alszanak. A világ hírtelevíziói olyan képeket mutatnak, amelyeket eddig csak utópisztikus katasztrófafilmekben láttam: a hatóságok emberei kiégett autókban, lángok martalékává lett házakban keresik az emberi maradványokat. A bozóttűz nem kíméli a gazdagokat sem: Malibu lakóit is ki kellett telepíteni, és több hollywoodi világsztár háza is leégett. Van olyan település, Paradise, amelynek épületei 80–90 százaléka vált hamuvá.
Az áldozatok száma már több mint hatvan (ezzel a mostani tűz a legpusztítóbb az állam történelmében), de még legalább hatszáz embert keresnek. Több mint tizenkétezer ház égett le, legalább 150 ezer embert telepítettek ki. Hiába a tűz megfékezésén dolgozó 8 ezer tűzoltó, az erős szél és a rendkívül száraz környezet miatt még legalább 57 ezer épület van veszélyben. Donald Trump amerikai elnök vészhelyzetet rendelt el az egész államban, így további erőforrásokat tudnak mozgósítani a tűz megfékezésére.
Az ember legyőzi a természetet, hirdették fennhangon a szocializmusban, de az időjárás időnként gondoskodik arról, hogy tudatosítsa bennünk kiszolgáltatottságunkat. Ott van az Egyesült Államok legnépesebb megyéje, Los Angeles, és szomszédai – az egész egy hatalmas kertváros, jól szituált polgárokkal. A háziasszonyok Toyota Priusszal, a ház urai háromezer köbcentis amerikai behemót járművekkel mennek munkába – egy friss felmérés alapján az itt élők töltenek a legtöbb időt dugóban ácsorgással a világon, évente legalább 102 órát. Megvan minden, ami kell az egész évben kellemes időjárás mellé – úszómedence, kerti grill, hétvégén finom ebéd valamelyik felkapott tengerparton. Aztán megérkezik a tűz, olyan sebességgel, hogy egyesek még a házukból sem tudtak elmenekülni. Vagy még be tudtak ülni az autóba, de az örökös dugó vagy az utakra zuhanó lángoló fák és leszakadt vezetékek miatt odavesznek.
Az izzó Tűzgyűrű, ahol naponta remeg a föld - Magyar Hang
Az elmúlt hetek tragikus földmozgásai ismét ráirányították a figyelmet a csendes-óceáni térség mélyében zajló veszélyforrásra
Láttam egy döbbenetes videót, egy menekülő család készítette: kétoldalt ég minden, a sofőr többször átláthatatlan füstön hajt keresztül, miközben mellette a felesége hangosan imádkozik. Nekik szerencséjük volt, bátorságuknak köszönhetően kijutottak a lángtengerből – a felvételen több út szélére lehúzódott autó is látszik, talán mert vezetőjének nem volt mersze nekihajtani a füsttengernek.
Jó lesz megszoknunk a gondolatot: bármikor bármi megtörténhet. Hiába a rengeteg pénz, a biztonságosnak vélt autó, vagy éppen az embertársak fölött megszerzett és korlátlannak tűnő hatalom. Mindannyian csak kiszolgáltatott porszemek vagyunk egy olyan világban, amelyet a miénknél jóval hatalmasabb erők irányítanak.
Alázat és némi szerencse – ez az egyetlen recept a túléléshez.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 27. számában jelent meg, 2018. november 16-án. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 27. számban? Itt megnézheti!
