A magyar sajtóban mi írtuk meg először, még hétfőn, hogy egy osztrák bulvárlap szerint méregdrága Aston Martinnal furikázik Bécsben a magyar nagykövetség egyik diplomatája. Tegnap már azt is közöltük, hogy Perényi János korábbi nagykövet nevén van az újonnan közel 80 millió forintba kerülő luxusautó. Úgy tudjuk, a 2016 elején (tehát még bőven az idén augusztusban távozott nagykövet szolgálati idejében) vásárolt autóval egy osztrák ékszer- és gyémántkereskedő jár évek óta.
Az ügyben elgondolkodtató és meghökkentő a Külügyminisztérium gyakorlata: miután hétfőn kérdést intéztünk hozzájuk, belső vizsgálatot rendeltek el, majd kedden kirúgták az augusztus óta már Budapesten tartózkodó diplomatát. (Perényi János egyébként az úgynevezett várakozási idejét töltötte a Bem téren, lisszaboni nagyköveti kinevezésre várva). A döntést a Külügyminisztérium az ATV-nek írta meg, miközben azóta sem válaszoltak nekünk.
Az ATV-nek egyébként a minisztérium a következőt írta: „A személygépkocsi nem a KKM tulajdona. A gépkocsit a volt bécsi nagykövet magánforrásból magánhasználatra vásárolta. A vonatkozó hír megjelenése után a közigazgatási államtitkár által azonnal elrendelt vizsgálat megállapította, hogy a gépkocsi diplomatarendszám-használata szabálytalan. A volt bécsi nagykövetet elbocsátottuk a KKM állományából.”
A Külügyminisztérium nyilatkozatával kapcsolatban több kérdés merül fel. Honnan van pénze egy havi nettó 5-6000 eurós fizetésű nagykövetnek 250 ezer eurós gépkocsira? Ha egy nagykövet hivatali idejében, ám magánszemélyként vásárol ilyet, és kér rá diplomata-rendszámot, az nem tűnik fel a Külügynek? Ha vásárol egy méregdrága autót, azt miért adja kölcsön évekig egy idegennek? Hogyan fordulhat elő, hogy magyar diplomata-rendszámú gépkocsit használhat évekig egy külföldi magánszemély?
Az osztrák sajtó találgatása szerint lehet, hogy adó- és áfacsalási ügy áll a háttérben, a diplomaták ugyanis illetékmentesen vihetnek be gépkocsit abba az országba, ahol dolgoznak – cserébe viszont legalább három évig nem adhatják el a járművet. Az viszont kevéssé életszerű, hogy egy nagykövet ilyen, a funkciójához és fizetéséhez képest pitiáner ügybe bonyolódjék – néhány ezer vagy akár tízezer euróért nem érdemes ekkorát kockáztatni. Könnyen lehet, hogy a gyémánt- és ékszerkereskedőnek így fizettek az egyéb szolgálataiért – az azóta megszűnt Magyar Nemzet idén márciusban arról írt a Gyémánttá vált alkotmányos költség című cikkben, hogy a a nyertes uniós pályázatok „alkotmányos költsége”, vagyis a kormánypárti politikusok részére visszaosztott jutalék többek között gyémánt formájában távozik az országból üres bécsi lakásokba, majd onnan arab számlákra.
Kedden egyébként arról is írtunk: a bécsi magyar nagykövetség egészen érdekes helye a magyar diplomáciának. Itt rögzítették öt éve azt a szürreális tévéinterjút, melyben osztrák humoristák viccelődtek a Szent Koronával, Szalay-Bobrovniczky Vince akkori nagykövet idétlen vihogása kíséretében. (A diplomata azóta a civilekkel való kapcsolattartást dirigálja a kormányban, helyettes államtitkári minőségben.) Jelenleg is ezen a követségen dolgozik viszont Orbán Krisztina, a trafikpályázatok egyik értékelője. Róla a Népszabadság azt írta 2015 novemberében, hogy a hivatalos magyarázat szerint 2013 márciusában éjt nappallá téve dolgozott, ezért a dohánykereskedelemért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztérium főosztályvezetői székéből a Hungaroring Zrt. igazgatósági tagjává nevezték ki. Azóta újabb pozícióval köszönték meg a szolgálatait: hiányos német nyelvtudása ellenére a bécsi magyar nagykövetség globális nyitásért felelős titkára.
