Nagyon szeretné megakadályozni az Európai Néppárt jobbra tolódását az európai fősodor. A pártcsalád helsinki kongresszusa után a vezető lapok úgy teszik fel a kérdést, hogy az EPP csak akkor őrizheti meg hitelességét, ha szakít az alapértékeket és a jogállamot semmibe vevő Orbán Viktorral. Ezzel párhuzamosan azt sugallják, hogy a következő Európai Parlamentben a jobbközép pártcsalád csak úgy tarthatja meg irányító szerepét, ha összeáll a liberálisokkal vagy a szociáldemokratákkal. Közben arról mindenki hallgat, hogy a mind liberálisabb hangot megütő európai konzervatív pártok egyre inkább szembemennek saját táborukkal is. Európában ugyanis mindenekelőtt a biztonságot és a migrációt érintő kérdésekben az Orbán, Salvini, Le Pen vagy a német AfD által képviselt nézetek mögé sorakoznak fel egyre nagyobb számban a jobboldali szavazók.
Azoknak az elemzőknek és újságíróknak, akik néppárti vezetőket faggatva Orbán Viktor és a jogállamiság viszonyát feszegetik tudniuk kell, hogy az EPP-nek nem Orbán és Macron között szükséges választania, hanem saját útját kell megtalálnia. S akik előbbi módon közelítenek a kérdéshez, azok a politikai korrektség jegyében, az európai értékek mögé bújva, de valójában csak a jelenlegi pályán akarják tartani az EPP-t. Ez, nem pedig a demokrácia magyarországi állapota érdekli őket. Szomorú, de az Európai Parlamentben Magyarországról folyt vita is elsősorban az európai útkeresés jegyében értelmezhető.
Kínos helyzetbe hozta a Néppártot a Sargentini-jelentés - Magyar Hang
A szavazás tétje nemcsak Orbán Viktor megítélése, hanem az EPP jövője is volt.
Közben az Európai Néppárt gyengül, vezetése egyre kevésbé érzi a társadalmak hangulatát, az új kihívásokra pedig mind tétovább és hiteltelenebb válaszokat ad. Ha ez így folytatódik, akkor a baloldalt követve az európai jobbközép is könnyen a lejtőre kerülhet, és elveszítheti gyengülő, ám ma még meglevő befolyását. Ennek örülne igazán a most a leghangosabban Orbánnal, Salvinivel, a populista és nacionalista veszéllyel riogató nyugati média. Pontosabban annak, ha a jobbközép a liberális eszmék felé tolódva, így arcát végképp elveszítve, de azért fennmaradna. Ezért hallgatja el, hogy némi jobbra tolódással az európai konzervatívok lényegében visszatérnének a Helmut Kohl fémjelezte kereszténydemokráciához. Szó sincs tehát arról, hogy mindez a tekintélyelvűség és a rossz értelemben vett populizmus felé vinné a jobbközép pártokat. Sőt! Visszatalálva választóikhoz éppen ezzel a korrekcióval tudnák kifogni a szelet a valóban megerősödött euroszkeptikus populisták vitorlájából.
Helsinkiben az Európai Néppárt, ha tétován is, de meghagyta a lehetőségét annak, hogy visszataláljon a kereszténydemokrata gyökerekhez. Az európai kulcskérdésekben a liberális utat követő finn Alex Stubb helyett ugyanis egy bajor konzervatív politikust, Manfred Webert jelölné az Európai Bizottság élére. Akivel a legnagyobb baj az, hogy nem igazán karizmatikus és ez a poszt könnyen felfalhatja. Ahogy a Politico elemzése ennek kapcsán fogalmaz, ha túl akarják élni a jövő májusi választást, akkor az európai konzervatívoknak vezetőre és nem bürokrata apparatcsikra van szükségük. Ezenkívül abba kell hagyniuk az eddigi gittrágást, s el kell búcsúzni az eddigi módszerektől, a zárt ajtók mögött kötött megállapodásoktól. Európa ugyanis sokkal megosztottabb, közelebb van a széteséshez, mint négy éve. Itt politikai megoldások kellenek, európai keretekben, de tömegtámogatással.
Weber csúcsjelölt lett, Tusk Orbánt kritizálta, a fideszesek megszavazták a liberális demokrácia méltatását - Magyar Hang
Helsinkiben tanácskozott az Európai Néppárt.
Mert akár tetszik, akár nem, egy közös erő már kialakulóban van, mégpedig a Néppárttól jobbra. De erősítenek az EPP-től balra is, hiszen az ugyancsak ezekben a napokban Madridban tartott kongresszusukon a liberálisok mögé felsorakozott Emmanuel Macron francia államfő a Köztársaság Lendületben (La République En Marche) nevű politikai mozgalma. Ahogy a társalapító Astrid Panosyan fogalmazott, az ALDE az a szív, amellyel az En Marche! új koalíciót akar építeni Európa számára. Az európai kereszténydemokráciának e két erő között kell megtalálnia a saját útját.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 27. számában jelent meg, 2018. november 16-án. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 27. számban? Itt megnézheti!
