Amerikai nyomásra néhány éve Törökország még elállt attól, hogy kínai légvédelmi rakétarendszert vásároljon, helyettük azonban orosz Sz–400-as Triumfok érkezhetnek. Ankara eltökéltségét látva a washingtoni adminisztráció egyre idegesebb. Nem véletlenül, hiszen Kína, India, Szaúd-Arábia és talán Irán után a NATO egyik tagországában is megjelenhet a modern orosz rakétarendszer.
Amikor tavaly Recep Tayyip Erdogan bejelentette, hogy egyenként 500 millió dollárért Törökország négy egységet vesz az Sz–400-as rendszerből, Washingtonban azt gondolták, hogy a török elnök így akar nyomást gyakorolni szövetségesére. Meglehetősen agresszív tárgyalási módszer ez – jegyezte meg több elemző is –, ám nem kérdőjelezték meg Ankara elkötelezettségét a NATO iránt. A szerződést az ősz elején már alá is írták, és Törökország már sürgeti a rendszer leszállítását. Washingtonban pedig egyre idegesebben konstatálják, hogy a nyomásgyakorlás ezúttal hatástalan, s mind nagyobb az esélye annak, hogy idegen rakétarendszer jelenjen meg a NATO-ban. Arról nem is beszélve, hogy az üzlet sérti az amerikai fegyverexportőrök érdekeit, valamint akadályozza az Egyesült Államok és Törökország között e nélkül is feszült kapcsolatok rendezését.
Az erdogani recept: illiberalizmus és iszlamizáció | Magyar Hang
Erdogan természetesen éppúgy szimbóluma a nepotizmusnak és a korrupciónak, mint Orbán Viktor – ez legalább olyan erős kötelék köztük, mint az illiberalizmusuk.
A csúcstechnikának számító Sz–400-as Triumf (NATO-kódja SA–21 Growler) rakétarendszer 400 kilométeres távolságig és 30 kilométeres magasságig vethető be egyidejűleg akár három tucat légi cél, köztük stratégiai és harcászati repülőgépek, drónok és manőverező robotrepülőgépek ellen, de képes közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták megsemmisítésére is. Az orosz nyilatkozatok alapján akár ötödik generációjú, lopakodó technológia felhasználásával készült vadászrepülőket – mint például az amerikai F–35 – is meg tud semmisíteni.
Az üzlet mind valószínűbb megvalósulása azért is kínos Washington számára, mert Ankara egykor az amerikai stratégiai érdekek közel-keleti érvényesítésének kulcsa volt. Ez a kapcsolat azonban érezhetően meggyengült azzal, hogy Törökországban felerősödtek az autoriter tendenciák. Ehhez járult Ankara és Moszkva látványos közeledése, amelyet egy időre megszakított a Szíriában szolgálatot teljesítő Szu–24-es orosz vadászgép lelövése. A mintegy nyolc hónapig húzódó feszült viszony után a török fél bocsánatkérésével a két ország kibékült egymással. Ankara felismerte, hogy Moszkva és Teherán ellenében nem tudja igazán befolyásolni a folyamatokat, inkább együttműködik velük. Így az Egyesült Államok régióbeli aktivitásának gyengülésével jelentkező vákuumba éppen Oroszország és Törökország nyomult be a leghatékonyabban. A török–orosz viszony ugyan továbbra is bonyolult, ám erősíti a Török Áramlat gázvezeték építése, valamint a közel-keleti rendezés is.
Orbán Viktor: Erőteljes hadiipari együttműködést kezdünk Törökországgal | Magyar Hang
Magyarországnak célja egy modern, ütőképes nemzeti hadsereg felépítése – mondta a miniszterelnök, miután találkozott Erdogannal.
Az Sz–400-as rendszer leszállítása tovább terheli majd a török– amerikai viszonyt. A lehetséges következmények között emlegetik az F–35-ös vadászgépekről szóló üzlet meghiúsulását is. Bonyolítja a dolgot, hogy Törökország nemcsak potenciális vásárló, de maga is részt vesz a programban, s esetleges kilépése a Pentagon szerint két évvel késleltetheti a típus fejlesztését. Washingtonban ezért most azon dolgoznak, miként menthetnék meg a török–amerikai kapcsolatokat. Miként maradhatna Ankara továbbra is beszállító úgy, hogy közben ne sérüljenek az amerikai biztonsági érdekek. Az egyik megoldás az lehetne, ha Törökország az Sz–400-asok helyett amerikai Patriotokat vehetne, amitől a Pentagon idáig húzódozott. De felmerül az is, hogy az Sz–400-asok megvásárlását használják fel értékes felderítési adatok gyűjtésére, és egy korábbi görög példa alapján ezeket felhasználva az F–35-ösöket tegyék alkalmassá az orosz rendszer kikerülésére.
A Szultán most tényleg szultán lett | Magyar Hang
Erdogan elnök kezében egyre nagyobb hatalom összpontosul, ő az illiberális világ hőse.
Az erre a kockázatra figyelmeztető hangok már megjelentek Moszkvában is, ám a NATO-ban nagyobb a félelem az Sz–400-asok törökországi telepítésétől. Úgy vélik ugyanis, hogy e rendszer integrálásával Oroszország nem csak az F–35-ösökről szerezhet információkat, kiismerheti a szövetség taktikáját is. A rendszer betanításakor elkerülhetetlen, hogy orosz mérnökök, tanácsadók érkezzenek Törökországba, így aztán magától értetődően kulcsszerepük lenne a török légvédelemben. Az is idegesíti Brüsszelt, hogy Erdogannak a NATO-tól független rendszere lenne, így nem teljes mértékben ellenőrizhető. Erdogan szerint ez mind kül-, mind pedig belpolitikai értelemben szélesíti a mozgásteret. Ez utóbbi – a saját hadseregétől is részben legalábbis független rakétarendszer – a hatalom megtartása miatt fontos, hiszen ne feledjük el, hogy nem is olyan régen török gépek bombáztak török intézményeket.
