Vannak pillanatok, amikor egyszer csak minden összeér. Együtt demonstrálnak azok, akik tegnap még szóba sem álltak egymással, a különböző követelések pedig egyszerre mozgatnak meg óriási tömegeket. Ilyen pillanat jött el most Szerbiában, ahol hétről hétre egyre több ember vonul az utcára, hogy tiltakozzon a kormány ellen.
A demonstrálóknak ugyanis most mintha egyszerre lett volna elegük mindabból, ami Szerbiában zajlik. Az első tüntetést még december 8-án tartották, miután november végén brutálisan összevertek egy ellenzéki politikust, Borko Stefanovicot. Csak olaj volt a tűzre, hogy Aleksandar Vucic szerb elnök ez után azt nyilatkozta, akkor sem enged a tüntetők követeléseinek, ha ötmillióan vonulnak az utcákra. Ezért a következő tüntetés jelszava már az volt: „Én is egy vagyok az ötmillióból”.
Ahogy a tömeg dagadt, úgy a követelések listája is egyre hosszabb lett. A demonstrálók most már a köztévé kiegyensúlyozott tájékoztatását, Oliver Ivanovic koszovói szerb politikus gyilkosainak kézre kerítését és Nebojsa Stefanovic szerb belügyminiszter leváltását követelték, akinek egy szerencsétlen kijelentése – a belügyér 4200-asra taksálta a demonstrálók számát – sokak zsebében kinyitotta a bicskát. Másokat ugyanakkor egy tragikus baleset vitt az utcára: a dél-szerbiai Nis közelében vonat vágott ketté egy középiskolásokat szállító buszt, amelyben több gyerek is életét vesztette. Mint kiderült, amellett, hogy a sofőr hibázott, a baleset helyszínén nem volt sorompó, és jelzőlámpák sem figyelmeztettek a vasúti közlekedésre. Ilyen feszült belpolitikai légkörben pedig egyenesen adódik a következtetés: ha nem lopták volna el a lámpákra szánt pénzt, még mindig élnének a gyerekek.
Orbán, értsd meg, nem adjuk őket - üzenték a szerb tüntetők | Magyar Hang
Tízezrek vonultak végig Belgrád utcáin, hogy tiltakozzanak a szerb kormány és a kormánypárti média egyoldalúsága ellen. Közben a magyar miniszterelnökre is gondoltak.
Honnan nyerte ezt az erőt az a szerb társadalom, amelynek az elmúlt években csak kisebb, elszórt politikai demonstrációkra futotta? Akik most azzal élcelődnek, hogy a hétről hétre, szombatonként tartott meneteléseken nagyrészt középkorúak vesznek részt, és csak kevés fiatal található a soraikban, alighanem éppen a lényegre tapintanak. Ezek a középkorúak ugyanis éppen azok, akik a kilencvenes években hatalmas diáktüntetéseket szerveztek Slobodan Milosevic rezsimje ellen, miután a politikus hosszú és reménytelen háborúba sodorta az országát. Ők voltak azok, akik végül 2000. október 5-én elkergették az autokrata politikust, vagyis megtapasztalták az utca erejét. És ugyancsak ők azok, akik számára ezek a demonstrációk nem jelentenek már semmi különöset, csak egy újabb csatát egy élhetőbb jövőért, amelyet ezen a földön újra és újra meg kell vívni.
De legalább ennyire fontos, hogy a tüntetésekkel párhuzamosan a szerb ellenzék is akcióba lépett. A hónapokkal korábban megszervezett, több ellenzéki pártból és civil szervezetből álló Szövetség Szerbiáért nevű ernyőszervezet máris bejelentette, hogy ilyen feltételek mellett bojkottálni fogják az előre hozott választásokat, ha azokat valóban megtartják. A kezdeményezéssel kapcsolatban azóta más politikai erők is jelezték, hogy akár ők is részt vennének benne. Ez pedig még a népszerűségi listákat toronymagasan vezető Szerb Haladó Pártot is kihívás elé állítaná, ugyanis egy egységes ellenzéki választási bojkottra már a nemzetközi szervezetek is felfigyelnének. A tüntetők még ennél is messzebb mennének és azt kérik az ellenzéki erőktől, hogy a parlamenti részvételt is bojkottálják. Ám úgy látszik, már az eddigi fejlemények is kellemetlen helyzetbe hozták a kormányt. Ezért ma már sokkal óvatosabban fogalmaznak a haladó párti politikusok.
Mire lesz elég ez a megmozdulás? Míg a szombati tüntetésen felszólaló ellenzéki újságíró, Srdan Skoro a „felébredt népet” üdvözölte, a nyugati politikusok hallgatnak. Nekik továbbra is szövetségesük az a szerb elnök, aki a Koszovóval való megbékélést és az ország uniós integrációját tűzte a zászlajára. Ez pedig a Nyugatnak mindennél fontosabb. A szerb demonstrálók ezért egyedül folytatják harcukat.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/1. számában jelent meg, 2019. január 4-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/1. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
