Mint azt már megszokhattuk, Münchenben ezúttal is megjelent a világpolitika krémje Mike Pence amerikai alelnöktől Angela Merkel német kancelláron át Szergej Lavrov orosz külügyminiszterig. A brexit, a Nyugat-Balkán, a mozgásban lévő Közel-Kelet, a fegyverkezési verseny erősödése, Európa és az Egyesült Államok kapcsolatainak alakulása és természetesen az Oroszországhoz és Kínához viszonyulás volt az 55. alkalommal megrendezett müncheni biztonságpolitikai konferencia fő témája. A legtöbb ország magas szinten képviseltette magát a találkozón, éppen ezért furcsa, hogy a magyar diplomácia mintha tudatosan tartaná magát távol ettől az eseménytől. A színfalak mögött ezúttal is lehetőség nyílt kétoldalú eszmecserékre, a felszólalásokból pedig jól kirajzolódtak a jelenlegi erővonalak.
Korábbi külügyminiszterek: Mike Pompeo listája kényes kérdéseket feszeget | Magyar Hang
Már Budapesten van az amerikai külügyér. Jeszenszky Géza és Balázs Péter szerint is lesz miért magyarázkodnia Orbán Viktornak.
A média figyelmét mindenekelőtt az Európa és Amerika közötti nézetkülönbségek markáns megjelenése keltette fel. Érdemes ennek kapcsán felidézni Pence felszólalását, hiszen az amerikai alelnök világosan értésre adta, hogy az egyre kiélezettebb nemzetközi helyzetben Washington rossz szemmel nézi az európaiak kokettálását Oroszországgal és Kínával. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy ezt megelőzően szintén teljes elkötelezettséget követelve Mike Pompeo külügyminiszter a hidegháborús „frontvonal” országait látogatta végig, akkor nyilvánvalóvá válik, Amerika nem viccel.
Elvárja, hogy Európa fellépjen az Északi Áramlat bővítése és a Török Áramlat meghosszabbítása ellen, amellyel nemcsak Oroszországot akarja geopolitikai értelemben kiszorítani Európából, hanem a saját cseppfolyósított gázának exportja előtt is meg kívánja tisztítani a piacot. Washington világosan jelezte partnereinek azt is, hogy veszélyt lát a kínai távközlési cég, a Huawei terjeszkedésében. Itt megint csak kitapinthatók a biztonság leplébe burkolt üzleti érdekek. De általában véve is elmondható, hogy az iráni atomalku felmondásától a venezuelai helyzet megítéléséig a Fehér Ház elvárja európai szövetségeseitől az amerikai állásponthoz való igazodást, és ennek arányában garantálja azok biztonságát.
Elhúzódhat az amerikai-kínai kereskedelmi háború, Magyarország is megérezheti | Magyar Hang
Senkit ne tévesszen meg, hogy az argentin G20 csúcstalálkozón Donald Trump és Hszi Csin-ping tűzszünetet kötött.
Merkel eközben némi fáziskéséssel és a realitásoktól elrugaszkodva még mindig a többoldalú megállapodások mellett és a mindenki mindenki ellen elvét elutasítva érvelt. A kancellár ugyanakkor nagyon is a partikuláris érdekek mentén kikelt a német autókra kivetendő amerikai védővámok ellen, megvédte az Északi Áramlatot, és a problémák ellenére is a Nyugat partnerének nevezte Oroszországot. Érezve a Berlin és Washington közötti feszültséget, Szergej Lavrov békésebb hangot megütve az Európai Unió és Oroszország összefogására szólított fel, és közös eurázsiai biztonságpolitika megteremtésének szükségességéről beszélt.
A sort még folytathatnánk, azonban ezek a példák is jól illusztrálják a fórumra készült, a világ helyzetét leíró jelentés téziseit. Így azt, hogy a „történelem vége” helyett Amerika, Kína és Oroszország egyre kiélezettebb szembenállása vár a világra. A jelentés szerzői úgy vélik, az új globális rend egy kirakós darabjaiból áll össze, de az egészből kiemelkedik a két katonai és gazdasági nagyhatalom, Amerika és Kína, valamint az elsősorban katonai potenciálja és aktív diplomáciája révén e körbe tartozó Oroszország trojkája. E – szövetségeseikkel megerősített – hármason belül zajlik a következő évek versenye. Viszonylagos gyengülése ellenére a vezető hatalom továbbra is az Egyesült Államok, amelynek első számú stratégiai kihívója Kína, ám pozícióvesztése mellett továbbra is számolni kell Oroszországgal is.
Gyengülőben a világ stratégiai stabilitása | Magyar Hang
Ázsia tovább erősödött, folytatódott Európa gyengülése, Amerikát pedig a belső hatalmi harcok kötik le.
Ahogy a jelentés leírja, Donald Trump megválasztásával a világ végképp a nemzeti önzésből fakadó konfliktusok korszakába lépett. A közeljövőt ennek jegyében a kereskedelmi háborúk kiéleződése, a fegyverkezés felpörgése, az ezt eddig korlátozó szerződések rendszerének lebontása, így a stratégiai stabilitás gyengülése jellemzi. A szerzők szerint ezt a bizonytalanságot felerősíti, hogy a vezető hatalmak ambícióinak ütközése olyan kulcsfontosságú régiókban is felerősödik, mint a Közel-Kelet vagy a Balkán, és e hagyományos fenyegetések háttérbe szorítják az olyan divatosnak nevezett kihívásokat is, mint például a kíberterrorizmus vagy a hibrid háború.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/8. számában jelent meg, 2019. február 22-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/8. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
