Jó az időjárás, süt a nap, mi kell még? – kérdi Naszír, miközben barátjával, Imránnal sodornak maguknak cigarettát a nejlonzacskóban tartott dohányukból. Thesszalonikiben, az Égei-tenger partján ülünk a napsütötte sétányon, és a két pakisztáni fiú a görögországi életükről mesél. Habár most derűsnek tűnnek, néhány hete még más volt a helyzet. Január közepén egészen hideg volt errefelé, ők pedig nem fértek be a közelben lévő, Diavatában kialakított befogadóközpontba. Aztán úgy döntöttek, inkább a vasúti pályaudvarhoz költöznek Thesszalonikiben, mert még ez is jobb, mint Diavatában várakozni. Most már nincs fagy, az utcán is tudnak aludni.
A két pakisztáni fiú egyáltalán nincs egyedül: néhány hónapja a közeli Arisztotelész téren táboroztak le a migránsok, ami korántsem tetszett a hatóságoknak. A nem messze lévő fehér torony – a török időkben épült börtön a város szimbóluma is egyben – fontos turisztikai látványosság, ezért attól tartottak, hogy a látogatókat elrettentik a migránsok. Naszír és barátja azonban inkább a pályaudvarhoz jár aludni. Görögországban továbbra is több tízezer migráns él, egy részük menekültstátusz birtokában, mások anélkül. Nem mindig jártak jól azok, akik végül valamilyen módon munkát találtak. Naszír néhány honfitársa például idénymunkásként szedett narancsot Athén közelében, ám többször is becsapták őket a munkaadóik. Azt ígérték nekik, hogy a napi fizetésükből akár haza is tudnak majd utalni pénzt a rokonaiknak, végül annak is örültek, hogy egyáltalán el tudtak onnan jönni.
„Görögország egészen jó hely”
– De ha ilyen rossz itt a helyzet, akkor miért nem fordultak inkább vissza? – tesszük fel a kérdést, Naszír viszont azt mondja, még így, februárban az utcán töltve az éjszakát is jobb itt, mint Pakisztánban. – Mi mást tehetnénk? Várunk, hogy változzon a helyzet – közli a fiú, s közben azt is elmondja, ő nem is akarna innen továbbmenni. Görögország egészen jó hely, a klíma is hasonló itt, mint odahaza, arról nem is beszélve, hogy azért mégis csak kapnak egy minimális összeget a megélhetésre.
– Van kezem, van lábam, egészséges vagyok, tudok dolgozni! – ezt már Athénban, a Szophoklész és a Menandrou utca kereszteződésénél mondja egy afgán fiú, aki egy mobilos applikációhoz árul feltöltőkártyát. Az ügyfelei láthatóan a migránsok körül kerülnek ki. Amir abban a szerencsés helyzetben van, hogy így pár száz eurót össze tud szedni magának havonta a szokásos, menekültstátusszal járó juttatáson felül. Itt, a Szophoklész utcában persze nem számít különlegességnek, hogy a migránsok ilyen-olyan munkát vállalnak. Még olyan is akad, aki egy közeli shisha bárban dolgozik, ám a többség inkább kereskedik valamivel. A legtöbben cigarettát próbálnak rásózni az erre járókra, de sokan a kezükből árulnak mobiltelefonokat a legújabb szériákból.
Zolika, a migránsválság sztárja magyar állampolgár lenne | Magyar Hang
Emlékeznek a horgosi kisfiúra, aki a migránsválság tetőpontján a határon a sínek mentén gyűjtögette az eldobált ruhákat? Visszatértünk hozzá.
Érdekes módon Amir úgy látja, hogy ő tulajdonképpen már be is illeszkedett Görögországban. Hiszen „munkát” is talált. Igaz, nem ilyenre vágyott. De ebből azért mégis csak jobban él, mint odahaza. Ráadásul még a családjának is tud küldeni valamennyi pénzt. Kérdésünkre, hogy tovább szeretne-e innen menni Németországba vagy Franciaországba, visszakérdez: – Ki ne szeretne ezekben az országokban lakni? – Ő viszont már feladta, hogy továbbmenjen, jól érzi itt magát. És már közeledik is a tavasz. Legalábbis Athénban.
Ám itt sem felhőtlen az élet, már ami a migránsokét illeti. A közeli Omonia térnek korábban sem volt túl jó híre, azonban most, hogy időről időre nagyobb csoportokban gyűlnek itt össze a menekültek, még bizalmatlanabbak az emberek. Az egyik boltos például – aki neve elhallgatását kéri tőlünk – Mini Pakisztánnak is nevezi a teret, az itteni migránsok többsége ugyanis onnan érkezik. Nem szívesen beszél róluk, inkább hallgat, azt mondja, ezzel talán többet mond el.
A magyar miniszterelnökkel mindenben egyetértenek
– Magyarország? Orbán! – nyújtja örömtelien a kezét az egyik bőrdzsekis motoros, akivel az Arany Hajnal Meszogion úti központjában találkozunk. Ki más, ha nem ők azok, akik bármikor örömmel nyilatkoznak Görögországban a migrációról?
Az Arany Hajnal nevű radikális jobboldali párt – amelyet sokan egyenesen neonácinak tartanak – központjában kifejezetten barátságosak a fekete bőrdzsekis emberek, és azonnal biztosítanak arról, hogy ők a magyar miniszterelnökkel mindenben egyetértenek. Sőt, nagyon örülnének, ha nekik is ilyen kormányuk lenne. De a Soros György elleni harcban is csak támogatni tudják a magyar kormányfőt. Kerítenek is rögtön egy nyilatkozót, aki máris vár minket a Szintagma téren, a görög parlamentben.
Alig érkezik menekült Ausztriába | Magyar Hang
Bár nyugati szomszédunk a migráció egyik célországának számít, olyan kevés menekült érkezik, hogy bizonyos ellátások iránt megszűnhet az igény.
– Önök tényleg neonácik? – mi mást is kérdezhetnénk először Evangelosz Karakosztasztól, a párt helyettes szóvivőjétől és parlamenti képviselőjétől, miután megtudjuk, hogy mi vagyunk az elsők a magyar médiából, akik felkeresték őket. – Nem neonácik, hanem a görög nacionalisták pártja vagyunk, akik a görög nép jogaiért harcolnak – jelenti ki a képviselő, majd azonnal biztosít arról, hogy Európában is vannak barátaik, ezek hazafias és nacionalista szervezetek. Magyarországról a Jobbikot is ilyen pártnak tartják, akiknek a soraiból szintén vannak barátaik, akárcsak Olaszországból, Németországból, Franciaországból, Spanyolországból. Hiszen ezek mind-mind ugyanazért a célért harcolnak.
„A magyar kormány helyes álláspontot képvisel”
– Mi a véleménye a pártnak a magyar kormány migrációs politikájáról? – érdeklődünk.
Karakosztasz szerint jelenleg annak vagyunk tanúi, hogy muszlim bevándorlók áramlanak Európába, ez pedig ellentétes az európai népek érdekeivel. Az európai kormányok azonban éppen a saját népük ellen cselekszenek. – A magyar kormány viszont helyes álláspontot képvisel ebben a kérdésben, így ha mi lennénk kormányon Görögországban, pontosan ugyanazt tennénk, mint amit Orbán úr tesz Magyarországon – teszi hozzá. A Ciprasz-kormány migrációs politikája ugyanis a legrosszabb egész Európában, aminek egyenes következménye, hogy a görögök többsége szenved a migránsok által okozott bűnözés és munkanélküliség miatt.
– Ez katasztrófa a hazánk számára – hangsúlyozza a politikus és felhívja a figyelmet arra, hogy nem csak a görögök szenvednek a migráció miatt. A konfliktusok többsége éppen a migránsok, különösen az afgánok és a pakisztániak között történik.
Sokat foglalkoznak a migrációval
A politikus – aki többször is nyomatékosítja, hogy itt nem menekültekről, hanem illegális bevándorlókról van szó – azt állítja, ezek az emberek rengeteg pénzt kapnak a görög kormánytól, az Európai Bizottságtól és az ENSZ-től. És bár a görög kormány felelős a pénzek elosztásáért, sok a panasz arra, hogy végül ezek az összegek nem azoknál kötöttek ki, akiknek szánták, hanem görög tisztségviselők zsebébe vándoroltak. A kormány részéről azonban senki nem felelt, amikor az Arany Hajnal felvetette nekik ezeket a kérdéseket. – Azt mondják, ez így demokratikus, hogy nem válaszolnak a nacionalistáknak, vagy ahogy minket hívnak, fasisztáknak – panaszolja, miközben kollégái megajándékoznak a párt lapjának friss példányával. Láthatóan sokat foglalkoznak a migrációval. Nem is csoda, hiszen Karakosztasz szerint ugyan sok a probléma Görögországban, de a migráció kritikus fontosságú a görögök túlélése szempontjából, mivel fennáll a veszélye, hogy a tízmillió görög mellé egymillió migráns érkezik Törökországból.
A testvérek túl messze vannak | Magyar Hang
Különös helyzet állt elő Boszniában, ahova újabban tömegével érkeznek a migránsok.
Szerencsére egyelőre azért még nem tartunk itt. Mégis, az elmúlt hónapokban naponta pár száz illegális bevándorló érkezett Törökország felől a görög partokra, a befogadóállomások így egyre túlterheltebbé váltak, különösen Leszbosz szigetén, ahol időnként egészen embertelen állapotok uralkodnak. Ott a frissen érkezőknek a menedékkérelmükről szóló elbírálási idő miatt kell hosszú hónapokat eltölteniük a befogadóközpontokban. Akik viszont valahogy mégis eljutnak a szárazföldre, akár új életet is kezdhetnek Görögországban. Ami ugyan biztosan nem olyan, mint amiről korábban álmodoztak, de hosszabb távon – ahogy láttuk – akár még szerethető is.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/7. számában jelent meg, 2019. február 15-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/7. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
