Ügyészi vizsgálat: Páratlan hazugságáradattal manipulált Trump csapata

Áprilisi 18-án, azaz nagycsütörtökön nyilvánosságra hozta William Barr amerikai legfőbb ügyész Robert Mueller különleges ügyész március közepén leadott jelentését, amelyben a Donald Trump amerikai elnök orosz kapcsolatait vizsgálta. A jelentés bár számos ponton megkurtított, így is 448 oldalas, ezen kívül rengeteg helyen van benne kihúzás arra való hivatkozással, hogy azok a folyamatban lévő további nyomozásokra utalnak vagy személyiségi jogokat sértenek. Bár a nyilvános jelentés pdf formátumú, nem lehet benne keresni: szinte bizonyos, hogy a nagyobb védelem érdekében a kihúzásokat a kinyomtatott lapokon tették meg, majd szkennelték be az egészet újra. (A fájl ezen a linken érhető el.)

Ami biztos, hogy a jelentés nem egyértelmű verdikt sem Trump ártatlansága, sem bűnössége mellett: a különleges ügyész kimondja, hogy az oroszokkal való összejátszás nem bizonyítható ugyan, ám (az elnök azóta is rendszeresen hangoztatott állításával szemben) nem is tisztázza ez alól a vád alól, ami nagyjából azt jelenti, hogy nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában „menti fel” az elnököt. Ettől függetlenül tagadhatatlan, hogy 17 másik, szövetségi állami szintű vizsgálat jelenleg is folyamatban van az elnök ellen, és az is, hogy több munkatársát (így például egykori kampányfőnökét, Paul Manafortot, vagy egykori nemzetbiztonsági tanácsadóját, Michael Flynnt) is elítélték már. John Dean, Nixon egykori fehér házi ügyvédje egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: bár ő olvasta a Watergate-jelentést, az Irán Contra-jelentést, a Starr-jelentést, ezekhez képest a Mueller-jelentés a leginkább elítélő mind közül.

Az anyag abban az értelemben rendkívül érdekes, hogy például a New York Times újságírója, Ross Douthat szerint az elnökre nézvést még inkább roncsoló, mint Michael Wolff Tűz és düh című könyve. A jelentés ugyanis gyakorlatilag kijelentő módban közli, hogy az elnök inkompetens, felelőtlen és megbízhatatlan, a munkatársai nem tartják be utasításait, a fehér ház nyugati szárnyában dolgozók egyszerűen megkerülik őt, ha egy döntés előkészítéséről vagy meghozataláról van szó. A népszerű tévés, John Oliver szerint mindössze ez menti fel Trumpot az igazságszolgáltatás akadályozásának vádpontja alól: a beosztottjai egyszerűen nem tartották be utasításait vagy kéréseit, míg szerinte az oroszokkal való összejátszás csak azért nem bizonyítható, mert abban meg rendkívül inkompetensek voltak Trumpék (Michael Cohen az egyik, oroszoknak szóló e-mailjét például „.gof” címmel adta fel, „.gov” helyett, így az nem is ért célba.)

Ez a két hívószó, hogy inkompetencia és illojalitás, az elnöknél kicsapta a biztosítékot. Sietett is leszögezni, miután megtudta, hogy a jelentés „tisztázza” őt (azaz, nem ítéli el), hogy nem igaz, hogy az utasításait ne hajtanák végre, ő igenis kompetens vezető. Trump azóta is magát, mint egy teljesen ártatlanul meghurcolt embert látja és ezt igyekszik láttatni, visszatérő szófordulata a „boszorkányüldözés” mellett ez: „Nem volt összejátszás, nem volt akadályozás, nem áll meg a vád!” Utóbbi az elnök legális eszközökkel való kongresszusi elmozdítása, amelyet Mueller valójában nem is jogosult: a demokraták a jelentést úgy értelmezik, miszerint Mueller a jelentés megtételével lehetőséget és indokot adott nekik erre, míg a republikánus képviselők szerint magát Muellert kéne felelősségre vonni, vagy olyan demokratákat, akik végig az elnök bűnösségét hangoztatták.

Mueller a jelentésben „megdöbbenve” írja, hogy olyan mennyiségű szükségtelen (semmilyen célt nem szolgáló) hazugságáradattal még nem találkozott életében, amelyik a Trump-csapattól, illetve személyesen Donald Trumptól érkezett, ezzel gyakorlatilag eldöntve azt a kérdést, hogy Trump-e az, aki a „fake news”-okat azaz hamis híreket gyártja, vagy a vele szemben ellenségesen viselkedő sajtó (előbbi).

„Bár a jelentés a hivatal rendelkezésére álló összes tényszerű információt és jogszerű következtetést tartalmazza, és hogy mely információk és az abból származó következtetések az álláspontunk szerint helytállóak, ám nem zárható ki, hogy olyan, újabb információk is nyilvánosságra kerülhetnek, amelyek tovább árnyalhatják a jelentésben megfogalmazott helyzetet” – írja Mueller, amivel lényegében azt állítja, hogy nehéz volt a sok félrevezető információ dzsungelében rendet vágni, és nem biztos, hogy minden információmorzsát sikerült összeszednie: elképzelhetőnek tartja azt, hogy ténylegesen történt összejátszás az akkor még csak elnökjelölt Trump és az orosz titkosszolgálat között.

Nem árt azt is észben tartani, hogy Mueller a jelentésben végig hangsúlyozza, mennyire konzervatív módon járt el a nyomozás során: csak akkor ment egy-egy célszemély után, ha 100 százalékban biztos volt az illető bűnösségében, és a jelentésben is csak olyan állításokat tesz, amelyek maximálisan védhetőek bíróság előtt.

A jelentés mögött egyébiránt 2800 beidézés és 500 végrehajtott házkutatási parancs áll, ami nem tekinthető boszorkányüldözésnek, inkább csak a felszín kapargatása. Ennek fényében különösen érdekes, hogy a jelentés második kötetének 78-ik oldalán Mueller Trumpot idézi, aki szerinte szó szerint azt mondta az ő kinevezésekor: „Istenem. Ez borzalmas. Ez az elnökségem vége. Meg vagyok b.szódva. (I’m fucked)”

A jelentésből az is kiderül, hogy az elítélt Paul Manafort különböző (nem nyilvános, belső használatra szánt) felméréseket megosztott Konsztyantin Kilimnyikkel, olyan államokra vonatkozókat, amelyeket végül Trump nyert meg, hathatós orosz segítséggel. Azt ugyanis szintén állítja a jelentés, hogy az oroszok beavatkoztak az amerikai választásba, Trump oldalán,de azt nem, hogy ezt Trumppal összejátszva tették volna meg. Az alól ugyanakkor nem ad felmentést Mueller, hogy Trump csapata ne dolgozott volna össze. Hiszen kis logikával arra is rá lehet jönni, hogy Donald Trump Jr. továbbra is FBI-vizsgálat alatt áll, és hogy ilyen FBI-vizsgálatból még 12 van. (Az ifjabb Trump elleni vizsgálatra utal, hogy a kihúzás egy ábécé-sorrendben összeállított névlistában található, úgy, hogy két hosszabb fekete négyzet mögött egy rövidebb fekete négyzet van, és a névsor szerint ott egy T-betűsnek kellene lennie.)

A jelentés szerint egészen megdöbbentő a Trump-csapata felkészületlensége is: az azóta szintén elítélt George Papadopoulos például, mielőtt találkozott volna valakivel, akit Putyin unokahúgának vélt, a Google segítségével keresett rá az illetőre, beütve: „Putyin unokahúg”. (A Google keresési előzményeket Mueller megkapta.) Hasonlóképpen készült fel Jared Kushner is más oroszokkal való találkozásra: egyszerűen rákeresett a nevükre.

Egyáltalán nem meglepő az sem, hogy Trump a Fehér Házat, mint egy maffiafőnök vezeti a jelentés szerint: szándékát szóvirágokban mondja el, írásos anyagokat, feljegyzéseket nem hagy hátra, és a hűséget a kompetenciánál többre értékeli. Ha valamit akar, nem mondja ki direkt módon, csak utal rá, hogy örülne annak, ha valami akképp történne.

Az elnök ügyvédje, Rudy Guliani pedig még erre is rátett egy lapáttal pár napja, amikor egy CNN-műsorban azt mondta: „egyébként is mi baj van azzal, ha az oroszoktól kapna információt a választásokról Trump?" A jelentés hangsúlyozza ugyanis, hogy Trump Hillary Clinton kitörölt leveleit megszállottan kerestette, sőt, egyik kampányrendezvényén felkérte az orosz hackereket, hogy szerezzék ezt meg neki: ez – ma már tényként állítható – megtörtént, és az így megszerzett leveleket az orosz hackerek csoportja (Guccifer 2.0) átadta a Wikileaksnek, az pedig azokat nyilvánosságra hozta a kampányhajrában. Ezért nyitotta újra a vizsgálatokat az akkori FBI-igazgató James Comey Hillary Clinton ellen, ami minden bizonnyal a demokrata elnökjelölt asszony elnökségébe került.

A jelentés végső zárása mind Trump, mind ellenfelei számára nyitva hagy kérdéseket, és mindkét olvasatra lehetőséget ad. Trump és a hozzá hű erők szerint a demokratáknak nyilvánosan bocsánatot kéne kérniük, hiszen Mueller bebizonyította, hogy nem volt összejátszás; sőt, ideje azok ellen jogi eszközöket bevetni, akik megpróbálták befeketíteni az elnök nevét.

A demokraták szerint ezzel szemben ez csak az az alap, amiből kiindulva kongresszusi beidézésekkel és szövetségi szintű vizsgálatokkal kell tovább folytatni a nyomozást; a napokban kérték be Trump adóbevallását is (ám az elnök jogi csapata ezt máris megtámadta).

Annyi bizonyos, hogy vádemelés nem lesz, ezt Nancy Pelosi demokrata kongresszusi vezető is feleslegesnek nevezte. Valószínűleg arra gondolt, hogy nem tudna a folyamat végigfutni, és az csak megerősítené az elnököt, vagy arra, hogy amíg Trump az elnök, és nem Pence, az amerikai szavazók fel vannak tüzelve ellene, és protest-szavazatokat fognak leadni 2020-ban. Muellernek szintén jelenése van a kongresszus előtt május 23-ig bezárólag.

A szerző az Amerikai Egyesült Államok történelmével foglalkozó blogja itt olvasható!