Az európai választások végkimenetele nem csak az Európai Unió jövőjét befolyásolja. Több országban nagyon komoly belpolitikai tétje is van a voksolásnak. Akad, ahol kormányt buktathat a rossz szereplés, míg másutt a parlamenti választások főpróbájának számít a szavazás.
A múlt hét végén zajlott a litvániai elnökválasztás első fordulója, amelyben eldőlt, hogy a harmadik helyen végzett Saulius Skvernelis miniszterelnöknek már nincs esélye arra, hogy a fontos uniós tisztséggel is hírbe hozott Dalia Grybauskaite utódja legyen. De úgy tűnik, ezzel a vereséggel a kormányfői posztot is elveszítheti. Erre ígéretet is tett arra az esetre, ha nem jutna be a második fordulóba. De bukhat az egész kormány, amelynek sorsa most az EP-választásokon dől el. Ha ugyanis a kormányzó párt itt is kudarcot vall, akkor a Zöld- és Parasztszövetség kilép a koalícióból.
A május végi voksolás másutt is földindulást okozhat a belpolitikában. E tekintetben talán a legérdekesebb a németországi helyzet. Vannak ugyanis olyan vélemények, hogy a centrum pártok rossz szereplése esetén akár a kormány is bukhat. A CDU és bajor testvérpártja, a CSU ugyan az első helyen végez, ám az öt évvel ezelőtt elért 35,3 százalékhoz képest gyengülni fog. Ha pedig 30 százalék alá esne, akkor az akár Angela Merkel jövőjének a kérdését is felvetheti. Egy rossz eredményből ugyanis a legkönnyebben előre menekülve, a kormány átalakításával lehetne kimászni, s ekkor már a kancellárváltás lehetőségét sem lehet kizárni. Ugyanígy a koalíciót is szétszakíthatja a szociáldemokraták további marginalizálódása. Ráadásul ezzel egy időben tartományi választást tartanak Brémában is, ahol az SPD 74 évi kormányzás után ellenzékbe is szorulhat. Ebben az esetben a további csúszás megállítása érdekében a pártban teljes joggal felmerülhet a kilépés a kormánykoalícióból, ami átalakulásra késztetheti a CDU-t is. A kormányzó pártok abban reménykedhetnek, hogy a vetélytársak előretörése mozgósíthatja a szavazóikat.
Nagy-Britanniában a brexit már eddig is súlyos belpolitikai válságot gerjesztett, az EP-választások pedig teljesen átírhatják az eddigi erőviszonyokat. Nigel Farange nemrégiben alapított pártja ugyanis több szavazatot kaphat, mint a Munkáspárt és a konzervatívok összesen. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a folyamatosan erősödő Brexit Párt 34 százalékon áll, míg a toryk támogatottsága teljesen bezuhant és csak 11 százalékos, míg a Munkáspárt 21 százalékra számíthat. Egy ilyen eredmény kormányválságba torkollhat, és a két nagy párt számára egy új parlamenti választás sem kecsegtet túl sok jóval.
Lengyelországban az őszi parlamenti választások főpróbájának tekintik a mostani voksolást, amelyen kiderülhet, hogy mennyire működik a Polgári Platform vezette ellenzéki összefogás. A verseny kiélezettségét és a tét nagyságát jól jelzi az egyház körül frissen kirobbant botrány is. Néhány nap alatt már 11 millióan nézték meg azt az interneten nyilvánossá tett filmet, amelyben rejtett kamerával rögzítették, hogyan keresnek fel egykori áldozatok pedofil papokat és szembesítik őket a tetteikkel. Mindez kihathat a katolikus egyházzal szoros szövetségben politizáló Jog és Igazságosság (PiS) eredményére is. Jaroslaw Kaczynski pártja a múlt hétig ugyan 40 százalék körüli támogatottsággal a legnépszerűbb erő volt, ám egy pénteken nyilvánosságra hozott felmérés már csak 33 százalékot mutatott, az ellenzéki szövetségnek viszont 43 százalékot mért.
A jövő a tét Romániában is, ahol a kormánnyal szemben álló államfő kierőszakolta, hogy a voksolással egyidejűleg két, a korrupcióval és az igazságszolgáltatással kapcsolatos kérdésben népszavazást is tartsanak. Ezzel az újraválasztására készülő Klaus Johannis lényegében fél évvel korábban megkezdhette a kampányát.
Ausztriában pedig a hétvégén kipattant botrány után az Osztrák Szabadságpárt számára lesz különösen nagy a tét.
