Miközben az európai nagypolitikában a színfalak mögött, de a legmagasabb szinten folynak a tárgyalások, a Fidesz megpróbál előjönni a fényre, bízva abban, hogy előbb-utóbb kisimulnak a dolgok.
Vannak optimista várakozások, amelyek szerint nem fog elhúzódni az uniós intézmények új vezetőinek kiválasztása. Ez azt jelenti, hogy két héten belül, a június 20–21-ei uniós állam- és kormányfői csúcstalálkozón megnevezik a jelölteket az Európai Bizottság, az Európai Tanács, az Európai Központi Bank élére, és a külügyi főképviselő személyére is javaslatot tesznek. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy míg a választások előtt arról lehetett hallani, hogy a populista erők ha nem is veszik át a hatalmat, de legalábbis megbénítják az uniós döntéshozatalt, mára ez lekerült a napirendről, sőt: eddig nem látott, széles körű összefogás bontakozott ki.
Utólag már azt is lehet mondani, hogy a hagyományos, nagy pártok is fokozták a hangulatot a szélsőjobb, az euroszkeptikusok ellen annak érdekében, hogy a konkrétan is megmutatható ellenség (Orbán, Salvini, Le Pen) láttán saját híveik is aktivizálódjanak. Valószínűleg ez is történt, valamint a populista pártok is túlértékelték saját magukat, noha a felmérések európai szinten nem támasztották alá a várakozásokat.
Az EP-választásokon a legjobb eredményt a Néppárt érte el, őket követik a Szociáldemokraták, majd a Liberálisok – utóbbiak jócskán megerősödve. Ez a három párt az, amely most javában alkudozik arról, melyiküknek mi jusson. Mindez nagyon magas szinten megy: mindhárom párt kijelölt két-két hozzájuk tartozó miniszterelnököt, aki – úgymond – becsatornáza a pártérdekeket a nagypolitikába. De nem csak arról van szó, hogy az EP-választások eredményeit kell leképezni: ez a három párt adja az uniós miniszterelnökök kétharmadát. Vagyis: ők mindenről tudnak dönteni. Ebben a folyamatban a Néppártot a horvát és a lett kormányfő, a szocialistákat a spanyol és a portugál miniszterelnök, a Liberálisokat pedig a holland és a belga kormány első embere képviseli. Június 7-én Brüsszelben találkoznak egy vacsorán, ahol már az is elképzelhető, hogy megegyeznek nevekről, koalíciós feltételekről. Merthogy ugyanez a három párt az Európai Parlamentben is olyan többséget tud alkotni, amely uralni tudja a jogalkotási folyamatot. Ebből a szempontból szinte mellékes, hogy a következő bizottsági elnököt Manfred Webernek vagy Michel Barnier-nek hívják majd, a lényeg az, hogy nagyon erős felhatalmazással rendelkezi, majd.
Ha ebbe a koordinátarendszerbe behelyezzük
a párttagságából felfüggesztett Fideszt, akkor könnyű belátni: a magyar
kormánypárt szempontjából sokkal inkább körön belül kell maradni, mint azon
kívül. Ugyanis azon kívül nincs semmi.
Néhány nappal az EP-választások után a magyar kormány nagyon látványosan feladta a különbíróságokkal kapcsolatos elképzeléseit: meg is mondták, nagy volt a nemzetközi nyomás. És nem utolsósorban az is szempont lehetett, hogy ősszel Trócsányi László igazságügyi miniszter Magyarország uniósbiztos-jelöltjeként lesz hivatalos az Európai Parlamentbe, ahol elsősorban saját jogszabályaival fogják szembesíteni.
Emlékezzünk: öt éve – az akkor még a Néppárt által is védett – Fidesz jelöltje, Navracsics Tibor a talán legsúlytalanabb portfóliót kapta, olyan területekkel, amelyekben nincs is uniós hatáskör. Ezek alapján Trócsányi sem sok jóban reménykedhet. A magyar kormány meghátrálása kapcsán felmerül a kérdés, lesz-e ennek folytatása. Nem titok, az európai koalíciós tárgyalásokon az egyik pont az, hogyan viszonyul majd a Néppárt a Fideszhez, ha tagjai között tartja, mit vár el cserébe, és mi a garancia arra, hogy az elvárások be is teljesülnek. A lista viszonylag hosszú: lex CEU, civil szervezetek, menekültügyi szabályok, ágazati különadók, földtörvény.
Ezek egy részét már elbukta a magyar kormány az uniós bíróságon, a többi témában pedig még nem született ítélet. Viszont ezek azok a tételek, amelyekre már a Néppárt is azt mondta: eddig és ne tovább, a vörös vonalat nem lehet átlépni. És ezek azok az ügyek, amelyekben a magyar kormánynak szintén visszavonulót kell fújnia, ha a körön belül akar maradni.
