Ki fog el kit? Geopolitikai játszma a tengereken

Nem mindennapi politikai huzavonának lehettünk tanúi az elmúlt hetekben: habár kezdetben úgy tűnt, hogy kétszereplős játszmáról van szó, gyorsan kiderült, hogy van itt egy sokkal fontosabb játékos is: az Egyesült Államok.

Történt ugyanis, hogy július 4-én a brit királyi tengerészgyalogság Gibraltárnál lefoglalta a Grace 1 nevű iráni tartályhajót azzal a gyanúval, hogy azzal Szíriába akarnak kőolajat szállítani, ami sérti az Európai Unió által Damaszkusszal szemben bevezetett szankciókat. Mindezek után az amerikai hatóságok mindent megtettek azért, hogy ne engedjék szabadon az iráni hajót, ezért az irániaknak hosszú ideig vesztegelni kellett a kikötőben.

Mindezzel párhuzamosan Teherán sem ült ölbe tett kézzel: tíz nappal a gibraltári eset után a Hormuzi-szorosnál feltartóztatták a panamai zászló alatt hajózó Riaht. Majd július 19-én a Stena Impero nevű brit olajszállító következett, amelyet az iráni Forradalmi Gárda haditengerészeti egységei azonnal hatalmukba kerítettek.

Az elkövetkező hetekben aztán világossá vált, hogy nem pusztán erről volt szó, ugyanis Teherán újabbnál újabb indokokkal állt elő, miért volt szükség a Stena Impero lefoglalására. Az első indoklás szerint a tankernek balesete volt egy iráni halászhajóval, amiben súlyos kárt okozott. Miután a brit hajó legénysége közölte, hogy nem volt ütközés, és nincsenek erre utaló nyomok, az irániak egy másik verzióval álltak elő. Már az volt a kifogásuk, hogy a Stenán környezetszennyező anyagokat szállítottak. De egy olyan indoklás is előkerült, hogy a brit tanker rossz sávban hajózott be a Hormuzi-szorosba. Végül persze nem maradt el a beismerés: az iráni alkotmányvédelmi tanács közölte: a tanker lefoglalása az iráni hatóságok jogszerű válasza a Grace 1 brit hatóságok általi lefoglalására. Az igazsághoz tartozik persze az is, hogy az irániak más zászló alatt hajózó tankereket is lefoglaltak az elmúlt hetekben, július végén például egy iraki hajót üzemanyag-csempészet gyanújával.

Ami viszont ennél is fontosabb, hogy időközben a feltartóztatások körüli vita diplomáciai csetepatévá fajult, amelyben az Egyesült Államok mindent megtett azért, hogy a britek kitartsanak. Ismert: Washington és Teherán viszonya tavaly május óta (újra) mélyponton van, mióta az Egyesült Államok kilépett az atomalkuból és életbe léptette az ország elleni szankciókat. Ezt követően Teherán is egyre inkább elállt a szerződésben rögzített kötelességeinek teljesítésétől. Habár ezután Irán kérdése kis időre lekerült a washingtoni külügy napirendjéről, májusban újra felerősödött a feszültség. Ekkor az amerikaiak egy repülőgép-anyahajót és bombázókat vezényeltek a Perzsa-öböl térségébe, arra hivatkozva, hogy így akarják elhárítani Irán, illetve a közel-keleti ország támogatását élvező csoportok felől érkező fenyegetéseket.

A kölcsönös fenyegetőzéseknek akkor nem lett súlyosabb következménye, ehelyett a felek inkább egy újabb terepen folytatták a diplomáciai párbajt: így jöttek képbe a tankerek, amelyek így hosszú heteken át rostokoltak a kikötőkben. Végül aztán Teherán világossá tette: ha a britek elengedik a Gibraltárnál lefoglalt iráni tartályhajót, akkor visszakapják az iráni Forradalmi Gárda által lefoglalt brit tankert. Továbbá ígéretet tettek arra is, hogy a tankerjük nem folytatja az útját, hogy a rakományát eljuttassa a célállomására.

Jellemző a helyzetre, hogy Washington még az utolsó pillanatban is mindent megtett azért, hogy a britek halasszák el a Grace 1 szabadon bocsátását. Mindezt Joseph Triay főügyész közölte, aki azt is elárulta, hogy már korábban elengedték volna a hajót, csak az Egyesült Államok újra kérvényezte a halasztást. Ezután az iráni tanker kérdése visszatért a gibraltári legfelsőbb bírósághoz, amely viszont már elvetette az amerikaiak kérését: a Grace 1 tehát újra szabad.

Hol lesz a következő csörte az Egyesült Államok és Irán között? Erre a kérdésre ugyan nem lehet tudni előre a választ, annyi azonban bizonyos, hogy az elkövetkező időszakban még számos példát látunk majd az ehhez hasonló adok-kapok diplomáciai párbajra. Az pedig csak olaj a tűzre, hogy mindeközben az Egyesült Államokban dübörög majd a választási kampány, Donald Trump elnöknek pedig – Kína és Mexikó mellett – köztudottan Irán a kedvenc választási témája.