110 kilométeres metróvonal épül, mégis elköltöztetik a fővárost

Megszületett a döntés: Kelet-Borneóra költözik 2024-től az indonéz főváros. Miért vált tarthatatlanná a helyzet Jakartában, milyenek a mindennapok a világ egyik legnépesebb metropolisában? És milyen kérdéseket vet fel az esőerdő mellé települő főváros ügye?

Durian Raya, azaz a nagy durián – nem véletlen, hogy Jakarta a világ legbüdösebb gyümölcséről kapta becenevét. A trópusi éghajlat, a párás meleg adottság, mint ahogy a rothadó szerves anyagok lépten-nyomon tetten érhető bűze is. Ha ez nem lenne elég, az itt élők folyamatosan égetik a háztartási szemetet. „Hiába tiltja törvény a szemétégetést, senki nem veszi komolyan, ez egyfajta nemzeti sport. Volt már, hogy lefotóztam a telefonommal a tüzet, és kihívtam a hatóságokat. Amikor elmentek, újrakezdődött az egész” – panaszolja Ibu Tiki, aki angol nyelvet tanít egy általános iskolában. Mint mondja, a helyiek nem veszik komolyan a műanyagok és egyéb háztartási hulladék elégetésének káros hatásait, szerintük egy kis tűzből nem lehet baj. Pedig kora hajnalban, amikor először felhangzik a mecsetekből az Allahu akbar, a levegő már szürke az éjszaka elégetett szemét füstjétől. S akkor indul csak be a közlekedés.

Jakarta, azaz hivatalosan Jakartai Különleges Fővárosi Körzet (DKI Jakarta) lakossága agglomerációval együtt 32 millió fő, naponta 4 millióan ingáznak a környékről. Mivel a tömegközlekedés fejletlen, többnyire kismotorral, esetleg autóval. Egy tavalyi felmérés szerint naponta 13 millió motor lavírozik a forgalomban, a közlekedési dugók minden európai képzeletet felülmúlnak. Nem csoda hát, ha a város gyakran világelső a légszennyezettség terén. Csak látszatintézkedések vannak, például bizonyos napokon a páros, máskor a páratlan rendszámú gépkocsik hajthatnak végig a főváros legforgalmasabb útjain, s a többségnek van páros és páratlan rendszáma is, és ha nincs, bármikor beszerezheti az utak mentén a mozgóárusoktól. Idén márciusban adták át az első metróvonalat, amely tizenhárom állomásból áll. Ha egyszer elkészül teljes hosszában, 110 kilométeren szállítja majd a fővárosiakat.

Vagyis addigra jó eséllyel már máshol lesz a főváros. Bár teljes költözésről szó sincs, csupán a kormányzati intézményeket vinnék át Borneó szigetére, ez is 1,5 millió embert jelent, költségek tekintetében pedig legalább 33 milliárd dollárnyi összeget. Ennek Joko Widodo, ismertebb nevén Jokowi elnök szerint a kormány csupán kétötöd részét állná, a többi építkezés, fejlesztés magánvállalkozásban, PPP-konstrukcióban valósulna meg.

És miért éppen Borneó? Először is mert kevésbé fenyegetik természeti katasztrófák. A Jáva szigetén található Jakartában és környékén gyakoriak a földrengések, árvizek, vulkáni tevékenységek. Az is szempont volt, hogy enyhítsék az ország Jáva-központúságát. Itt, a világ legnépesebb szigetén él a 265 milliós nemzet többsége, 141 millió ember, holott az ország tizenhétezer szigetből áll. A kormány által kijelölt leendő fővárosi helyszín egyébként éppen a szigetvilág mértani közepén helyezkedik el, két nagyváros, Balikpapan és Samarinda között, a tengerparton. Vannak a közelben repülőterek, és autópálya is áthalad a területen, illetve nem mellékes, hogy közvetlen szomszédságában található az egyik utolsó nagyobb kiterjedésű esőerdő, védett orangutánokkal és számos, csak ott honos élőlénnyel. Vajon nem veszélyezteti majd az épülő főváros a természeti kincseket? Jokowi azt ígéri, hogy példaértékű, zöld várost terveznek, a legfejlettebb technológiával, ökoszemlélettel.

S hogy mi vár Jakartára? A hivatalos magyarázat szerint az ország gazdasági, pénzügyi központja marad. Az itt maradók szempontjából kardinális kérdés, sikerül-e élhetőbbé tenni lakhelyüket. Megállítható-e a rohamtempójú, évi 15-20 centiméteres talajsüllyedés, amely részben a felszín alatti vizek szervezetlen kitermelésének következménye? Épülnek-e járdák, hogy gyalog is lehessen közlekedni; parkok, zöld területek? Karbantartják-e a csatornákat, hogy monszun idején ne duguljanak be a szennyvíztől, és ne árasszák el a part menti házakat? Egyelőre csak remélni lehet, hogy az indonézek tanultak Jakarta példájából, és Borneóhoz felelősebben nyúlnak.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/35. számában jelent meg, 2019. augusztus 30-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/35. számban? Itt megnézheti!