Megduplázva, illetve megháromszorozva korábbi szavazatainak számát a brandenburgi és a szászországi tartományi választásokon is a második helyen végzett a jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD). Mindez azt mutatja, hogy AfD immár nem csupán a CDU-ban csalódottak pártja, sokkal inkább a rendszerváltás veszteseié. A párt az alakulása óta eltelt hat évben megszilárdította helyét a német politikai porondon.
Szászországban 9,7-ről 27,5
százalékra, Brandenburgban pedig 12,2-ről 22,5 százalékra növelte szavazatainak
arányát az Alternatíva Németországért. Közben a Drezdában győztes
kereszténydemokraták 39,4-ről 32 százalékra estek vissza, míg a Berlin körüli
tartományban eddig 31,9 százalékos támogatottsággal kormányzó szociáldemokraták
most a voksok 27,5 százalékával győztek.
Így aztán mindkét helyen ki kell bővíteni
a koalíciót, és mind a CDU-s Michael Kretschmernek, mind az SPD-s Dietmar
Woidkénak a Zöldeket kell majd bevonni a többség biztosításához. Szászországban
10 százalék alá estek szociáldemokraták, míg Brandenburgban a Die Linke mellé
jönnek még a Zöldek. Az eredmény egyáltalán nem meglepetés, és jól tükrözi
egyrészről a szövetségi szinten is látható trendeket – a két nagy párt
gyengülését és a Zöldek megkerülhetetlenné válását –, másrészről az AFD
pozícióinak megszilárdulását.
A két választás nyertese az AfD
mellett a keleten azért még nem igazán erős Zöldek, míg a vesztese a két
győztes. Ennek ellenére látni kell azt is, hogy a német politikai paletta ugyan
mára már markánsan többosztatú lett, ám a CDU még gyengülve is tartja az első
helyét. Az SPD ugyanakkor egyre súlyosabb válságban van, és a szövetségi
szinten már a kereszténydemokraták nyakában lihegő Zöldek egyes tartományokban
is megelőzik.
Az egész országra kivetítve 13 százalékos támogatottsággal bíró, a volt NDK területén azonban szárnyaló AfD-nek pedig még nem sikerült történelmet írnia. Sokan várták ugyanis, hogy Brandenburgban – először a német választások során – az első helyet is megszerzik, ám ez elmaradt. E két választás a magas, 60 százalékos részvételi aránnyal azt is megmutatta, hogy a német közhangulat egyre politikusabb, míg az AfD keleti dominanciája az ország még mindig látható megosztottságát jelzi. A megnövekedett politikai aktivitás mindenekelőtt a viszonylagosan stabil Németországba is mind jobban beszüremlő globális bizonytalansággal, a pártrendszer átalakulásával magyarázható.
A német AfD-sek szívesen vennék Orbán közeledését, Budapestre is eljöttek | Magyar Hang
Az AfD szimpatizánsai is eljöttek a magyar kormányfőt meghallgatni.
Ehhez jön még a jólét gyengülése, a szociális stabilitás fenntarthatósága miatti aggodalom, valamint a migráns probléma, a biztonság féltése. Leegyszerűsítés lenne azonban az AfD előretörését csupán ezekre az okokra visszavezetni. Az sem fedi teljesen a valóságot, hogy a CDU-ból kiábrándultak erősítik az egyébként kereszténydemokrata gyökerű pártot. A keleti tartományokban kiugró népszerűség azt sugallja, hogy az AfD egyre inkább a képviselet nélkül maradt vesztesek, a rendszerváltásban csalódottak pártja.
Hiába volt ugyanis a szocializmusból a kapitalizmusba tartó átmenet simább Németországban, mint máshol, az AfD ennyi év után is megduplázhatta, illetve megháromszorozhatta szavazatainak a számát a „Teljesítsd ki a rendszerváltást!” szlogennel. A rájuk szavazók dühét, rendszerellenességét a kulturális különbségek, ebből fakadóan a multikulturalizmus elutasítása, és a másodrendűség érzete is táplálja.
Nemcsak az befolyásolja a pártpreferenciákat, hogy keleten még mindig alacsonyabb az életszínvonal, mint nyugaton. Ugyanakkor sokat elárul a helyzetről az a számsor, amelyet a 24.hu közölt elemzésében: eszerint a keletnémet vezetői helyek mindössze 23 százalékát töltik be keletnémet állampolgárok.
Egész Németországban pedig a vezetői posztokon mindössze 1,7 százalék a keletnémetek aránya, miközben a keletnémet lakosság aránya az összlakosságon belül 17 százalék. Az AfD tehát nem szélsőséges párt. Sokkal inkább hasonlít Közép-Európa jobboldali populista alakulataira. S hogy szövetségi szinten eddig nem tudta áttörni az „üvegplafont”, azt igazolja, hogy Németország azért mégis csak különbözik Közép-Európától.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/36. számában jelent meg, 2019. szeptember 6-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/36. számban? Itt megnézheti!
