A Kreml visszafogottan figyeli az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus alakulását, és a nyílt háború elkerülésén dolgozik.
Oroszország elítélte a Kászim Szulejmáni elleni amerikai dróntámadást, mely során az iráni kémfőnök Bagdad repterén életét vesztette. Moszkva szerint „Szulejmáni megölése meggondolatlan lépés volt, ami a feszültség növekedéséhez vezet az egész régióban. Szulejmáni lojálisan szolgálta Irán nemzeti érdekvédelmének ügyét. Őszinte részvétünket fejezzük ki az iráni népnek” – közölték. Szergej Lavrov külügyminiszter iráni kollégájával Mohamad Dzsavad Zariffal telefonon beszélve a nemzetközi jog durva megsértésének nevezte Szulejmáni likvidálását.
Mindezek kemény szavak, amelyek egyértelműen rámutatnak az Egyesült Államok felelősségére, és kiállnak az államok szuverenitása mellett. Ennek ellenére megállapítható, hogy Moszkva feltűnően visszafogott a kibontakozó konfliktussal kapcsolatban. Hiába állítják ugyanis egyes elemzők, hogy a válság Oroszország és Kína malmára hajtja a vizet, a Kreml érdeke jóval inkább a feszültség csökkentése, az Irán és Amerika közötti nyílt konfliktus megakadályozása. Mindenekelőtt azért, mert a háború összekuszálná az enélkül is törékeny erőviszonyokat a Közel-Keleten. Moszkva pedig most ott éppen nyerésre áll, így aztán nem hiányzik neki a státus quo felborulása. Még akkor sem, ha a megnövekedő káoszból esetleg megerősödve kerülne ki. Ez azonban előre egyáltalán nem egyértelműsíthető.
Éppen ezért Emmanuel Macronnal telefonon egyeztetve, majd kedden Damaszkuszban Bassár el-Aszad szíriai elnökkel, szerdán pedig Isztambulban Recep Tayyip Erdogan török államfővel tárgyalva a konfliktus elsimításán dolgozott illetve dolgozik Vlagyimir Putyin is. Minden bizonnyal ebben egyetértésre jutnak a hét végén Moszkvába látogató Angela Merkellel is. Mindez már csak azért is fontos, mert közben egyre feszültebb a helyzet Líbiában is, ahol a kilátásba helyezett török beavatkozás közvetlenül szembeállíthatja egymással Ankarát és Moszkvát. A Közel-Kelet esetleges lángba borulása szintén fenyegethetné a meglehetősen törékeny török–orosz szövetséget, amelynek felborulása orosz érdekeket sértene. Hiszen ne felejtsük el, hogy Putyin például éppen a Török Áramlat megnyitására érkezett Isztambulba.
Robbanhat a Közel-Kelet az iráni tábornok megölésével? | Magyar Hang
Vannak, akik egyenesen egy amerikai-iráni háborút vizionálnak, miután Donald Trump meggyilkoltatta az Iszlám Állam rémálmát, Irán ismert tábornokát.
S bármennyire is szoros Moszkva kapcsolata Iránnal – az év végén a Perzsa-öbölben közös iráni-kínai-orosz hadgyakorlatot tartottak –, a Kreml emiatt nem kerülne regionális konfliktusba Amerikával. Tisztában vannak ezzel Teheránban is, mint ahogy azzal is, hogy egy ilyen szembenállás Kínának sem áll érdekében. Így aztán Irán számíthat e két szövetséges anyagi, fegyveres és politikai támogatására, ám nem többre. Aligha akarja a konfliktus kiterjedését a Szulejmáni kilövésével Iránt feltehetően inkább csak megzabolázni akaró Donald Trump sem. Sőt, ha erre sor kerülne, akkor felértékelődhetne Moszkva közvetítő szerepe, amely jól jött anno az atomalku tető alá hozásakor is. A Kreml erre az eshetőségre számítva is inkább óvatos, a helyzet eldurvulása esetén ugyanis joggal számíthatna a békítésért cserébe Washingtontól engedményekre a posztszovjet térségben.
Mindez azonban egyelőre csak találgatás, a legtöbb globális szereplő, így Oroszország is a konfliktus lehűtésében érdekelt. Már csak azért is, mert a háború esetleges kirobbanása – mint mondtuk –, nemcsak tönkre tehetné Moszkvának a Közel-Keleten eddig elért eredményeit, de Európán kívül neki kellene szembenéznie a menekülthullámmal, ezzel együtt pedig az iszlám radikalizmus erősödésével is.
Így aztán hiába félnek egyes nyugati elemzők attól, hogy Moszkva Irán és Amerika összeugrasztásával hozná magát kedvező helyzetbe, ez az aggodalom alaptalan. Mint moszkvai szakértők aláhúzzák, a Kreml az atomalku és a közel-keleti status quo fenntartásában érdekelt. Így inkább lebeszéli Iránt is az aránytalan válaszcsapásról. Moszkvában rámutatnak arra is, hogy hosszú távon az sem használna, ha tartósan 100 dollár közelébe kúszna az olaj ára, mert ennek az orosz költségvetésre kedvező hatásait felülírná az emiatt kibontakozó globális recesszió. Arról nem is beszélve, hogy Kína még rövid távon sem lenne érdekelt az olajár robbanásában, még kevésbé a hajózási útvonalak, a Hormuzi-szoros lezárásában.
Irán felmondja az atomalkut | Magyar Hang
Az amerikai külügyminiszter közben védelmébe vette a Kászim Szulejmáni megöléséhez vezető hírszerzési információkat és kockázatbecsléseket.
Ezért aztán hiába tulajdonítanak nagy szerepet Szulejmáninak abban, hogy Moszkva 2015-ben a szíriai beavatkozás mellett döntött, és hiába szoros szövetségese a Kremlnek Irán, az orosz érdek a viszonylagos közel-keleti stabilitás megőrzése. Mint arra Timofej Bordacsev a Valdaj Klub program igazgatója is rámutat, Oroszország éppen az iráni válasz kordában tartásával demonstrálhatja, hogy az Egyesült Államokkal ellentétben nem a szabályok nélküli háború, a káoszba süllyedő világrend híve, hanem a kiszámítható, rendezett viszonyoké. Amennyiben pedig az elképzelései szerint alakulnak a fejlemények, úgy Moszkva Pekinggel együtt ismét bizonyíthatja, hogy nélkülük ma már egyetlen komoly válságot sem lehet megoldani.
