Az ENSZ hágai székhelyű Nemzetközi Bírósága felszólította Mianmart, hogy tegyen lépéseket a rohingják megóvása érdekében – írja a BBC. A Nobel-békedíjas Aung Szan Szú Kji vezette ország a törvényszék döntése értelmében nemzetközi egyezményt sértett, amikor nem akadályozta meg a teljes lakosság 4,3 százalékát adó muszlim kisebbség elleni erőszakot, amely a nemzetközi testület megítélése szerint népirtásnak minősül. A mianmari vezetők visszautasították a vádakat, álláspontjuk szerint a katonai akciók nem népirtásra irányultak.
A délkelet-ázsiai, buddhista többségű ország nyugati partvidékén élő rohingják elleni erőszakhullám 2017 nyarán tört ki. A mianmari hadsereg katonái falvakat égettek fel, brutális tömeggyilkosságokat hajtottak végre, és erőszakot követtek el nőkkel és kislányokkal szemben. A támadásokban tízezrek haltak meg, és több mint egymillió ember menekült a szomszédos Bangladesbe.
A menekülttáborokban összezsúfolt rohingják embertelen körülmények között, megfelelő ellátás, gyakran ivóvíz és élelem nélkül élnek. Helyzetüket tovább rontotta, hogy a tavaly nyáron lecsapott, áradásokkal, földcsuszamlásokkal és erős szelekkel érkezett monszun a tábor jelentős részét megsemmisítette. Banglades erre megoldásként egy szigetet jelölt ki a menekültek számára, amelyről azonban gyorsan kiderült, hogy életveszélyes, a Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet ezért követelte az ország kormányától, hogy állítsa le a kitelepítésekét.
Életveszélyes szigetre telepítenék a menekült rohingjákat Bangladesben | Magyar Hang
Áttelepítésekkel akarja rendezni a bangladesi kormány a mianmari népirtás elől az országba menekült rohingják életét, és egyelőre eltántoríthatatlan veszélyes ötletétől. Legalábbis erre lehet következtetni a dakkai politikusok nyilatkozataiból, akik foggal-körömmel védik az erről szóló tervezetet, pedig a nemzetközi humanitárius szervezetek már hónapok óta hevesen tiltakoznak ellene.
A mianmari vezetés mindvégig állította, a katonai akcióra a szélsőséges terroristák elleni védekezés érdekében volt szükség. Az erőszak kirobbantásáért Aung Szan Szú Kji a rohingja milíciákat tette felelőssé, a kormányfő a bírósági meghallgatásán Hágában elmondta, nem népirtás történt, csak egy belső fegyveres konfliktus.
A bíróság döntéséhez vezető jogi keresetet az Iszlám Együttműködés Szervezete (OIC) nevében Gambia nyújtotta be tavaly novemberben a délkelet-ázsiai ország ellen, azzal vádolva Mianmart, hogy megsértette a népirtás megelőzéséről szóló nemzetközi egyezményt. A tizenhét tagú bíróság csütörtökön kihirdetett egyhangú döntésével arra kötelezte Mianmar vezetését, hogy tegyen azonnal hatékony intézkedéseket az országban kisebbséget alkotó rohingják védelmében, és akadályozzon meg minden olyan cselekedetet, amely népirtáshoz vezethet.
Aung Szan Szú Kji édesapja az akkor még Burmaként ismert ország Angliától való függetlenedésének vezetője volt, akit a függetlenség 1948-as kikiáltása előtt meggyilkoltak politikai ellenfelei. Édesanyja is tekintélyes burmai politikus volt, Aung Szan Szú Kji Oxfordban tanult, majd az ENSZ-nél dolgozott New Yorkban. Később hazájában a katonai diktatúra elleni harc központi alakjává vált, érdemei elismeréséért 1991-ben Nobel-békedíjat kapott.
Évekig házi őrizetben élt, majd többször is börtönbüntetésre ítélték. Hosszú küzdelem és elzárás után a 2012-es választáson részt vehetett, 2015-ben pedig pártja került hatalomra, Aung Szan Szú Kji kormányfő, külügyminiszter és az elnöki hivatal minisztere lett. Már a demokratikus folyamatok elején is sokan kritizálták a politikust, amiért nem szólalt fel az etnikai feszültségek ügyében, és nem tett semmit a rohingják ellen már akkor is tapasztalható erőszakkal megfékezéséért.
Orbán Viktor miniszterelnök tavaly júniusban a Karmelita kolostorban fogadta Aung Szan Szú Kji mianmari kormányfőt, akivel az illegális migrációról és a kétoldalú gazdasági, oktatási és kulturális kapcsolatokról tárgyaltak. A megbeszélésen az MTI szerint elhangzott: Mianmar és Magyarország, valamint tágabb környezetük, Délkelet-Ázsia valamint Európa számára jelenleg az illegális migráció jelenti az egyik legnagyobb kihívást, és mindkét térségben felmerült az egyre növekvő muszlim népességgel való együttélés kérdése.
