Egy, az Erdélyi Magyar Televízió által Gyergyóditróban forgatott riportból kiderült, hogy a Székelyföldi Ditróban dolgozó Srí Lanka-i munkavállalók a közhangulat, illetve az őket ért fenyegetések hatására feladták helyben bérelt lakásukat és a közeli Gyergyószárhegyre költöztek. A túlzott reakció azért is furcsa, mert a két külföldi nem elveszi a székelyek kenyerét, hanem pont fordítva: megsüti azt.
Hétfőn megírtuk: migránspánik tört ki a székelyföldi Gyergyóditróban, amikor kiderült, a helyi munkaerőhiány miatt két Srí Lanka-i péket alkalmaz egy helyi vállalkozás. Azóta kiderült az is, a két külföldi munkás hitét gyakorló katolikus, így meglepő, hogy egy zárt Facebook-csoportban a helyi katolikus segédlelkész is uszít ellenük. A „Migránsmentes Ditrót akarunk” elnevezésű csoport már 2500 tagot számlál, gyűlölködő, fenyegető megjegyzések áradnak a vendégmunkások irányába, és többen tettlegességre buzdítanak. (A zárt csoportot egyébként kedd délután archiválták, de a gyűlölködő kommentek még olvashatóak a tagok számára.)
Székelyföldön is beindult a migránspánik | Magyar Hang– A két fő csak a kezdet, jönni fognak a társaik, és mivel férfiak, szükségleteik vannak. Isten tudja, mire lennének képesek, ezt szeretnénk megakadályozni – írta a katolikus pap, és sokan osztják a véleményét. Biró Károly segédlelkészt megkereste a Maszol is, de nem akart nyilatkozni. Az erdélyi lap többek között azt szerette volna megkérdezni: a segédlelkészt szerint hogyan egyeztethetők össze a keresztény értékek a vendégmunkások kiirtására való felbujtással.
Közben az erdélyi római katolikusok honlapján, a Romkat.ro-n megjelent egy szerkesztőségi jegyzet Migránspék címmel. A szerző, Sebestyén Péter arról ír: „Keverednénk is, de a tradíció is fontos lenne. (…) Most már nem kell túrni a földet. Szabad világ van, csak közben a szövet szétmállott, sem a hazafiság, sem a hit nem tartja össze. A zsebünk diktál, s a kapzsiságunk. Esszük a török paradicsomot, a marokkói és lengyel murkot, a kínai fokhagymát. (...) Vásárolunk a »kaflandban«, a »lidliben«, s az »osanban«, miközben székely termék alig van polcainkon. A helyi piacot megölték. Londonban vécét pucolunk, s az árából használt mercit veszünk, de itthon több száz ház bedeszkázva áll. A cigánynak, a románnak is szívesen eladjuk az ősök házát, földjét, ha az többet ad érte. (…) Nemsokára jönnek a nepáliak is. Az állásközvetítő is jól jár, az unióban is egy jó pont. A székely is elgondolkodhat: vajon többet ér neki az ezer eurós külföldi fizetés, vagy együtt szenved honfitársaival itthon, ötszázért, akkor is, ha egyik napról a másikra él? Mert csak az egyik változat marad. Ha meg kell a jólét, akkor ez az ára. (...) Ó irgalom Atyja, ne hagyj el!”
Szerdán lesz egy helyi tanácsülés a faluban, ahol a Maszol információi szerint a helyiek egy csoportja arról akarja meggyőzni a település vezetőit, hogy írjanak ki népszavazást a kérdésről.
