Elsőként írtuk meg az anyaországi sajtóban, hogy két Srí Lankáról érkezett pék miatt lázadoznak egy székelyföldi falu lakói, akik egy zárt Facebook-csoportban, a „Migránsmentes Ditrót akarunk” elnevezésű gyűlölködő, fenyegető megjegyzéseket írtak, többen tettlegességre is buzdítva a helyieket. A csoport aktív tagja volt a helyi katolikus segédlelkész, aki annak ellenére hergelte a lakókat a Srí Lanka-i pékek ellen, hogy azok hithű katolikusok.
Ma a RomKat erdélyi katolikus portál közölte a Jakubinyi György nyugalmazott érsek, apostoli kormányzó által aláírt sajtóközleményt, amelyben többek között ez áll: „Sajnálatos módon Bíró Károly gyergyóditrói segédlelkész egy olyan konfliktus középpontjába keveredett, ami meghaladja kompetenciáit, és ami egyházunk álláspontjával nem egyezik”. A közleményt egyébként vélhetően olyan sokan akarták elolvasni, hogy péntek délután a honlap nem volt elérhető.
A fenyegetések hatására elköltöztek a Srí Lanka-i pékek a székely faluból | Magyar HangEbben ilyen mondatok is vannak:
- „A Szentírás figyelmezteti a választott népet, hogy jól fogadják az idegeneket, mert ők is bevándorlók voltak Egyiptomban;
- az Úr Jézus főparancsa a szeretet, a keresztényt ezen felül az ellenségszeretet is jellemzi; mennyivel inkább kell a keresztényeknek keresztény testvéreiket befogadni, sőt más vallású embertestvéreinket is!
- Szent István királyunk Intelmeiben figyelmezteti fiát, Szent Imrét, hogy fogadja be az idegeneket, mert az egynyelvű ország gyenge.
- a Katolikus Egyház Katekizmusa e konkrét esetre vonatkoztathatóan így fogalmaz: „A munkához és hivatásszerű foglalkozáshoz mindenki számára biztosítani kell a lehetőséget minden igazságtalan megkülönböztetés nélkül: férfiaknak és nőknek, egészségeseknek és csökkent munkaképességűeknek, őslakosoknak és bevándorlóknak. A körülmények függvényében a társadalomnak a maga részéről segítenie kell az állampolgárokat, hogy munkát és alkalmazást szerezzenek maguknak.”
A sajtóközlemény kitér arra is: „természetesen elvárjuk minden vendégtől, befogadottól, a közösségbe ideiglenesen vagy hosszabb távra bekerülő embertársunktól, hogy alkalmazkodjanak országunk, népünk, közösségünk társadalmi rendjéhez. Részünkről a befogadás kultúrája annál is inkább kívánatos, mert egy percig sem feledhetjük, hogy emberekként mindannyian jövevények vagyunk e földön, akik Isten kegyelméből élünk; nem feledhetjük azt sem, hogy saját közösségünk tagjai, honfitársaink ezrei kényszerültek a jobb megélhetés miatt külföldön munkát vállalni, és őket is emberiesen fogadják vendégmunkásként, mi magunk is ezt várjuk el, ezt tartjuk természetesnek. (…) Az indulatok helyett az emberiesség, a józan ész, és mindenekelőtt a keresztény szeretet és türelem elveit tartsák szem előtt, a békére törekedjenek. Egyházunk hivatalos képviselői, papjai pedig a közösség szolgálatát értelmezzék úgy, mint amely a felszított indulatok lecsillapítására, s nem szítására vonatkozik, és a párbeszéd útjára vezet, nem a gyűlölködés és megosztás irányába.”
