Ma is mindent ugyanúgy tennék. Morális kötelességemnek éreztem, hogy megvédjük az amerikaiak életét, amely fontosabb volt, mint azoknak a terroristáknak a szorongása, akik amúgy önként fogtak fegyvert ellenünk – erről beszélt a minap guantánamói törvényszéki meghallgatásán James Mitchell.
A Bush-éra (2001–2009) terrorellenes háborújában alkalmazott CIA-s kényszervallatási módszerek egyik atyjának tekintett pszichológus először jelent meg a kubai szigeten található fogolytáborban működő katonai ítélőszék előtt, ahol még mindig csak előkészítő szakaszában jár a 2001-es terrortámadások főszervezőjének tartott Hálid Sejk Mohamed és négy társa ellen tervezett bírósági eljárás.
A tárgyalás várhatóan majd húsz évvel a 2976 halálos áldozatot követelő 2001. szeptember 11-ei események után, 2021. január 11-én veszi kezdetét. Már ez alapján kételyek ébredhetnek az emberben az amerikai kormányzat terror elleni háborújának hatékonyságával kapcsolatban. A guantánamói fogolytábor, vagy ahogy az amerikai szakzsargonban gyakran hívják, a Gitmo nemrég „ünnepelte” 18. születésnapját.
Ez a virtuális nagykorúság azonban súlyos örökséggel terhelt. Ahogy az évforduló kapcsán több jogvédő és amerikai sajtótermék is megjegyzi: a Gitmo a XXI. századi Amerika rákfenéje, szégyen, hogy még mindig nem tudták bezárni, vagy legalább rendezni az ott folyó jogsértéseket. Azzal még a Busht megvető liberálisok sem vitatkoznak, hogy a lakosság terrorcselekményekkel szembeni védelme fontos. A probléma azzal van, hogy Guantánamóban túl sok a „forgács”, azaz nem a megfelelő embereket kapták el, de sokakat közülük évtizedekig fogva tartottak, embertelen körülmények között, bármiféle vádemelés, bírósági eljárás nélkül.
„Ma is mindent ugyanúgy tennék" – Tanúskodik a bíróság előtt a CIA-s kínvallatások kitalálója | Magyar Hang
„Morális kötelességemnek éreztem, hogy megvédjük az amerikaiak életét, amely fontosabb volt, mint azoknak a terroristáknak a szorongása, akik amúgy önként fogtak fegyvert ellenünk” – mondta James Mitchell.
Alvásmegvonás, koporsó méretű dobozba zárás, falhoz csapkodás, villódzó fényeffektusok, üvöltő zene és a rettegett vízbefojtásos technika – ez a CIA „kiterjesztett” vallatási technikája. Ha, terroristákról lévén szó, sutba is dobjuk az emberi jogokat, felmerül a kérdés, mennyire hatékony az a hírszerzői-elhárító rendszer, ahol a kényszervallatásokat elszenvedőknek kisebb hányada volt részese terrorcselekménynek.
Jelenleg 40 személyt tartanak még fogva a kubai létesítményben; eredetileg azonban a világ 59 országából mintegy 780 őrizetes volt rácsok mögött, ám tizennyolc év alatt mindössze két személyt ítélt el az ügyben illetékes katonai törvényszék. Miközben a fogva tartás embertelen körülményei miatt állítólag tízen is öngyilkosok lettek, mindössze hét személyt vádoltak meg bűncselekménnyel, és állítanak várhatóan bíróság elé, míg további három főnél javasolják a vádemelést – tehát az összes rab mindössze 1,5 százalékánál.
Igaz, köztük van például a romániai és litvániai titkos CIA-börtönökben kínvallatott Hálid Sejk Mohamed, aki a 9/11 mellett több más terrorcselekményt is beismert, így azt is, hogy részt vett a Világkereskedelmi Központ 1993-as bombatámadásában. Rajta kívül a guantánamói kényszervallatás során jutottak el a gépeltérítésre kiképzett, ám a 9/11-es támadássorozatról végül lemaradó Mohamed al-Katanitól Oszama bin Laden futáráig, hogy aztán Abu Ahmed al-Kuvaiti telekommunikációs megfigyelése révén a hírszerzés ráleljen a terroristavezér abbottábádi rejtekhelyére, ahol végül 2011-ben az amerikai haderő egyik különleges egysége levadászta.
– Ez a siker már önmagában igazolja Bush döntésének helyességét – érvel az ellenoldal a kényszervallatások jogossága mellett. De miért kell 20 évet várni a Mohamed elleni perrel, ha már 2008 februárjában háborús bűncselekményekkel vádolták meg? Ha pedig – miként a statisztikák mutatják – a szabadon bocsátott őrizetesek 30 százaléka visszaeső terroristaként végezte, miért nem voltak képesek vádat emelni ellenük a fogva tartásuk alatt?
Meghalt a diplomata, aki leleplezte ifjabb Bushék Irakról elhintett hazugságát | Magyar Hang
Joseph Wilson 69 éves volt. Ő és akkori felesége, Valerie Plame nagy árat fizetett a 2003-as szókimondásért.
A politika közben mintha folyton eltolná magától a kínos témát. Miért úgy próbáltak meg a felelősség alól elbújni, hogy sok – a gyanú alól elvileg tisztázott – őrizetest szövetséges államokra tukmáltak. (Emlékezetes, a Bajnai-kormány idején a magyar kormány is átvett egy palesztin férfit a fogolytáborból, aki aztán állítólag igen hamar felszívódott Magyarországról.)
Noha Bush és alelnöke, Dick Cheney hozták létre a rendszert, de ne feledjük, hiába szerepelt 2008-ban kiemelt helyen a választási ígéretei között, és ugyan elnöksége legelején, 2009-ben betiltotta a kínvallatási technikákat, Barack Obamának két ciklus alatt se sikerült pontot tenni a kérdésre. (A témát egy igen hosszú cikkben meg a The New Yorker magazin vesézte ki.)
Trump meg szemmel láthatóan most nem is akar, mondván, jól jön az még az Iszlám Államot támogató „rossz arcok” ellen.
A bezárás elodázását sokszor napi politikai érdekekkel magyarázták, mondván, nincs egy épeszű amerikai kormányzó, aki belemenne abba, hogy a létesítményt az ő szövetségi államába, amerikai földre telepítsék. Az egyértelmű népszerűségvesztés mellett már csak azért sem, mert – miként leginkább a republikánus-közeli agytrösztökben érvelnek – a '93-as ikertornyok elleni támadást is egy New York állami börtönből szervezték meg, míg az 1998-as kenyai és tanzániai amerikai követségek elleni detonációk szervezői rátámadtak az eljárásukat vezető bíróra, és megcsonkították az egyik börtönőrük.
Dick Cheney, egy minden hájjal megkent veterán | Magyar Hang
Ha valaki valaha élte a trumpi „Tegyük újra naggyá Amerikát!” szlogent, az ő. Portré az Alelnök című film mellé.
A végtelenségig lehetne tehát csűrni-csavarni, ám mindezek ellenére, Guantánamo továbbra is az eddig mintegy 5400 milliárd dollárba kerülő és a legóvatosabb becslések szerint is félmillió – köztük mintegy 250 ezer ártatlan civil – áldozatot szedő terror elleni háború súlyos, rendszerszintű hibákkal tarkított mechanizmusának jelképe. A hatékonyság egyértelmű javítására lenne szükség, és, miként azt a republikánus közeli hangok is megfogalmazták: a minimum az lenne, ha a még fogva tartott 40 személy ellen mielőbb, a legnagyobb precizitással folytassák le a bírósági eljárásokat, és ítéljék el a bűnösöket vagy mentsék fel az ártatlanokat. Az őrizetesek, de még inkább az áldozatok és családjaik ugyanis nagyon megérdemelnének már egy tisztességes elégtételt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/5. számában jelent meg január 31-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/5. számban? Itt megnézheti!
