Megfélemlítésről, verésről és megalázásról beszélnek a bosnyák-horvát határon

Bántalmazással és értéktárgyaik elvételével vádolják a horvát határőröket a Boszniában várakozó menekültek. Akikkel találkoztunk, mindannyian Nyugat-Európába vágynak. Bosznia-Hercegovinában egy újságírócsoport tagjaként jártunk, hogy személyesen gyűjtsünk információkat az ottani menekülttáborokról.

Miután a szerb-magyar határon megépült a kerítés 2015-ben, a balkáni menekültútvonal Bosznia és Horvátország felé tolódott. Időközben azonban a szlovén-horvát határon is kerítés épült, az Európába tartó menekültek száma így nagy mértékben csökkent.

A bevándorlás jelenleg közel sem jelent tehát akkora terhet az unió számára, mint néhány éve, habár Törökország állítja, a jövőben nem fogja megállítani az Európa felé tartó menekülteket, így a kormányközeli médiában a „migráns” téma a továbbiakban is főszereplő maradhat.

Menekültek megállítása Európa határain kívül

A 2015-ös migrációs válságot követően az Európai Unió úgy döntött, hogy a migrációs hullámot még az uniós határok előtt kell megállítani. Ezt a célt szolgálta a 2016-ban Törökországgal megkötött paktum is, mely többek között 6 milliárd eurós támogatást jelentett az országban tartózkodó menekültek számára.

Az egykori jugoszláv államokban is több ezer menekültet szállásoltak el táborokban, így Horvátországban, Szerbiában és Boszniában is. Számos országból érkeztek ide az emberek; van köztük afgán, szír, iraki, iráni és marokkói is.

Fő céljuk eljutni a nyugat-európai országok egyikébe, Olaszországba, Németországba vagy Franciaországba, melynek érdekében legtöbbjük már nem egyszer próbálkozott átjutni a horvát vagy korábban a magyar határon. Sokan közülük a horvát rendőrök brutalitására panaszkodtak, mivel állításuk szerint megverték őket, valamint értékeiket is elvették és csak ezek után toloncolták vissza csoportjaikat Boszniába.

Megy az egymásra mutogatás

– Áldozatok vagyunk, nincs pénzünk a migránsokra, az Európai Unió mégsem segít – mondta a horvát határhoz közeli boszniai Bihács (Bihac) város polgármestere Šuhret Fazlić. A határvidék erdőségeiben ő is gyakran találkozik kisebb migráns csoportokkal, akik sokszor hiányos öltözetben, minden értékük nélkül térnek vissza Boszniába, mivel a horvát rendőrök elvették mobiltelefonjaikat és ruháikat.

A hatóságoknak így a könnyebb, hiszen ha átlépnének hozzájuk, kötelesek lennének az ellátásukat biztosítani a menekültstátusz iránti kérelmük elbírálásáig. Ezért a horvát határőrök – hogy időt és pénzt spóroljanak – inkább megfélemlítik és visszairányítják a menekülteket a bosnyák oldalra. A polgármester egy másik kérdésünkre azt mondta, hiába írt eddig bármiféle levelet az ottani belügyminisztériumnak, akkor sem változott semmi.

A horvát határőrökre vonatkozó állításait ugyanakkor több menekült is igazolta. Borici-ben egy családoknak fenntartott menekülttáborban egy romos épületben beszélgettünk menekültekkel. – Elvették a telefonjainkat és ékszereinket, a kabátokat és cipőket pedig elégették – tolmácsolta anyja szavait Payman, egy pamutmelegítős, 12 éves afgán fiú, majd így folytatta: „a határőrök megverték az apámat és a nagybátyámat, ezután pedig visszatereltek minket Boszniába”.

A fiú több mint négy évig tartó útjuk során tanult meg angolul. Családjával Görögországon és Albánián keresztül érkeztek Szerbiába és rövid ideig Magyarország területén is voltak. – Nem szeretjük a magyarokat, őrültek. Még a táborból sem engedtek ki – fordította le szavait az édesanyja.

A horvát felelős szervek ugyanakkor tagadják a vádakat, szerintük Bosznia telepíti a határ mellé a migránsokat. Így például Vučjak-ba a menekülttáborba, ami egyrészt a borzasztó körülményeiről híresült el, másrészt arról, hogy egy a délszláv háborúkban létesített egykori aknamező és egy szeméttelep közé épült. – Az EU-val való hosszas egyeztetés után sikerült csak felszámolni az amúgy nem hivatalos tábort – nyilatkozta Bihács polgármestere.

Az unióba akarnak eljutni, nem akarnak itt maradni

A Boszniában lévő menekültek túlnyomó része mihamarabb szeretne továbbindulni. Többségük csak a hideg télre költözött be a táborokba, de a tavasz érkeztével már útnak is indulnak, mesélte egy önkéntes az Ušivak menekülttáborban. Amennyiben nem sikerül átjutniuk a határon úgyis visszatérnek és majd később megpróbálják újra.

– Politikai üldözöttek vagyunk, a kormány sok-sok embert kivégeztet – állítja Chia egy iráni menekült, miután a horvát határ mellől a Szarajevóhoz közeli Ušivak táborba szállították. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a táborban mennyire máshogy kezelik a családokat, illetve a férfi menekülteket.

A családokat is viszonylag zsúfolt szobákban szállásolták el, de van fűtés és melegvíz, ovi a gyermekeknek, sőt még nyelvoktatás is. A férfiak egy része ezzel szemben egy hatalmas piros hangárban „lakik”, ahol egyetlen bejáraton át cserélődik a levegő, fűtés és melegvíz pedig egyáltalán nincs.

Az iráni fiatalember Bihácson jobban szeretett lenni, de nem a körülmények miatt, hiszen ott sátrakban laktak és vízvezeték sem volt. Egész egyszerűen sokkal közelebb van a horvát határhoz. Kérdésünkre, hogy bármiféle papírjuk van-e, így felelt: „Biztonságosabb papírok nélkül”.

A tábor önkéntesei sem biztosak benne, miért dobják el azonosító okmányaikat a menekültek. Egyik oka ennek az lehet, hogy nagyon nehéz menekültstátuszt kapni, így sokan, ha tudják, hogy nem kapnának státuszt, inkább más országból érkezőnek vallják magukat. Hátha, így több esélyük van. Ráadásul papírok nélkül sokkal nehezebb is hazatoloncolni őket.

A háborús zónákból érkező szír, afgán és iraki menekülteknek vannak a legjobb esélyeik megkapni az Európában maradásukhoz szükséges menekültstátuszt. Sokan azonban nem a háború elől menekülnek, csupán a borzalmas körülmények és mélyszegénység miatt hagyják el otthonukat, így csak remélik, hogy okmányok nélkül is sikerül menekültstátuszt kapniuk.

A folyamat azonban igen lassú, így sokan egyre türelmetlenebbek és az enyhe télnek is köszönhetően a táborokban tartózkodók is hamarabb útnak indulnak. Egyikük így nyilatkozott: „a testvérem vár Hollandiában, addig próbálkozom, amíg nem sikerül eljutnom oda”.

Nyugaton a helyzet megváltozott

A határok mellett tartózkodó menekültek száma ugyan csökkent, akaratuk és vágyaik cseppet sem változtak. Céljuk még mindig eljutni Nyugat-Európába. Az Európai Unió politikája viszont már rég nem a migráció problémáját tekinti elsődlegesen megoldandó kérdésnek. Egyéb globális problémák kezdik átvenni a főszerepet, mint a klímaváltozás vagy a koronavírus terjedése.

Így az unió sokkal több pénzt fordít ezen problémák rendezésére, ezzel a migráció pedig háttérbe szorul. Kivéve Magyarországon, ahol is kormány kommunikációjának még mindig az egyik fő témája. Várhatóan a jövőben sem lesz másképp, látva a törökországi eseményeket. Mint a hírekből tudható, Recep Tayyip Erdoğan elnök bejelentette, hogy a továbbiakban nem állítják meg a szír menekülteket.