Hetekig észrevétlenül terjedhetett a koronavírus Olaszországban?

Sokáig ismeretlenül terjedhetett a koronavírus Olaszországban. A Repubblica hétfőn megjelent cikke még korábbra teszi az első beteget, mint eddig hitték, egészen januárra, vagy talán tavaly év végére.

A járvány terjedésének modellezéséhez és a valós fertőzöttség megbecsüléséhez, a megfelelő intézkedések meghatározásához alapvető kérdés, hogy ki volt az első beteg, hogy kezdett terjedni a vírus. A járvány olaszországi kezdetének felidézése azért sem árt, mert óvatosságra int a magyarországi helyzetről alkotott véleményekkel kapcsolatban is. 

A Codogno-i kórházban Annalisa Malara, 38 éves aneszteziológus vetette fel először azt az akkor még nagyon valószerűtlen hipotézist, hogy betege talán a koronavírustól fertőződhetett meg. Neki köszönhető, hogy Olaszország, majd némi késéssel a környező országok is elkezdték komolyan venni annak lehetőségét, hogy a koronavírus Európában is elterjedhet. 

„Ha egy beteg nem reagál a szokásos kezelésre, az egyetemen azt tanították, ne hagyjuk figyelmen kívül a legrosszabb hipotézist se. Mattia enyhe tüdőgyulladással jelentkezett, de egyetlen ismert terápiára sem reagált megfelelően. Arra gondoltam, hogy nekem is, ahhoz hogy segítsek neki, valami lehetetlent kell keresnem. Jó helyen voltam, jókor, vagy talán inkább rossz helyen, rosszkor” – nyilatkozta a Repubblica-nak még március elején Annalisa Malara.

Ekkor még őrült ötletnek tűnt felvetése, amely életünket felforgatta. Így Olaszországnak „és a kontinens többi részének volt ideje arra, hogy megpróbálja lelassítani a járvány terjedését. A vidéki, kis kórházak rendkívüli, névtelen orvosainak Annalisa és Mattia története váratlan elégtétel” – írja a Repubblica újságírója.

Az eddig legelső olasz betegnek tekintett 38 éves Mattia január 25-én találkozott egy Kínából visszatért barátjával, aki később negatív eredményt mutatott a szűrésen, ezután még több mint húsz napon át élte megszokott életét, találkozott emberekkel. 

„Február 18-án jött be Codogno-ban az elsősegélyre, és a röntgenfelvételek enyhe tüdőgyulladást mutattak ki nála. Mivel betegsége nem volt súlyos, nem kellett a kórházban maradnia, ő pedig inkább hazament. Csak néhány órára: 19-én éjjel visszajött, és a tüdőgyulladása már igen súlyos volt” – idézi fel az aneszteziológus a kezdet kezdetét.

„A beteget és minket is a vírusfertőzés gyorsasága mentett meg. … 20-án délelőtt arra gondoltam, hogy a lehetetlent nem lehet többé kizárni. … Megkérdeztem Mattiától, volt-e Kínára visszavezethető kapcsolata. Eszébe jutott a vacsora kollégájánál, akinek egyébként később negatív lett a teszteredménye.”

A tesztet azonnal elvégezték? – kérdezi a Repubblica újságírója. „Engedélyt kellett kérnem az egészségügyi hatóságtól. Az olasz protokollok nem indokolták a tesztet. Azt mondták, ha szükségesnek tartom, és vállalom a felelősséget, elvégezhetem. … Az orvosi szabályoknak való engedelmeskedés volt az egyik oka, hogy a vírus zavartalanul terjedhetett heteken át.”

Az orvos intuíciója és merészsége kellett tehát ahhoz, hogy az első beteget felfedezzék, és ráirányítsák Olaszország és Európa figyelmét a közelgő veszélyre. 

A Repubblica legújabb cikkében azonban bemutat egy olyan esetet, ami az egyes számú beteget még korábbra helyezi. Ha ennél a korábbi esetnél is úgy járnak el, mint a Codogno-i betegnél, előbb kezdődhetett volna meg a felkészülés. 

„Jóval Mattia előtt, és nem Codogno-ban (volt az első eset). Az egyes számú beteg egy januárban koronavírussal megbetegedett idős személy lehetett, akit Piacenza-ban egy privát klinikán kezeltek, majd biológiai biztonsági védőfelszerelést viselő személyek vitték el. Mindezt a Sanna csoport Piacenza-i klinikájának egyik ápolója meséli el, ahol most a 250 alkalmazott közül 150 lebetegedett. Néhányan közülük röviddel azelőtt betegedtek meg, hogy Codogno-ban diagnosztizálták az első hivatalos koronavírusos beteget” – írja a Repubblica.

„A klinika egyik orvosánál az első tünetek aznap jelentkeztek, amikor Codogno-ban felállították a diagnózist. Egy sebész, aki február 12-ig műtött, megfertőződik, de csak tíz nappal később Tenerifén fedezi fel. A csoport másik klinikáján, a Sant’Antonio-n, február 17-én egy másik idős embert szállít el a 118, tesztelése pozitív eredménnyel zárul. De senki se fúj riadót annak ellenére, hogy ezen a területen már december vége óta rendellenesen megnőtt a különösen virulens tüdőgyulladásos esetek száma, amelyek nem reagáltak megfelelően a kezelésre. Senki sem kereste a vírust” – írta a lap.

A legelső beteget tehát lehetetlen teljes bizonyossággal azonosítani. Magyarországon az elfogadott dátum március 4., pedig a sajtó beszámolt legalább egy korábbi esetről is február végén, akit tesztelés nélkül küldtek el, bár önként jelentkezett. A járvány olaszországi kezdete jól mutatja, nehéz megállapítani, mióta terjed, mekkora a valós esetszám (erről Olaszország kapcsán a Magyar Hang korábban már írt). A statisztikai adatok, halálozási arányok, járványgörbék értelmezésénél mindezt figyelembe kell venni: töredékes tudásunkkal kell egy kevéssé ismert betegséggel szembenéznünk.