Hogy rontotta el Amerika ennyire?

Március 27-én, péntekre virradóra, hivatalosan az Egyesült Államok lett a világ legmagasabb számú fertőzöttel bíró országa. Bár lehet, hogy nem minden ország ad pontos információkat a fertőzöttek és a halottak számáról, ennek ellenére Amerikában szédületes iramban nő a fertőzés mértéke.

Az Imperial Collage of London tudósai kiszámították, hogy akár 40 millió ember élete kerülhet veszélybe, ha nem hoznak megfelelő védőintézkedéseket – ez Amerikára vonatkoztatva – az amerikai Járványügyi Központ, a CDC által készített és a New York Timesban ismertetett tanulmány szerint – azt jelentené, hogy 160 millió és 214 millió közötti számú ember fertőződne meg a 327 milliós országban. Az áldozatok száma pedig 200 ezer és 1,7 millió között lehetne. Ez potenciálisan túlterhelné az egészségügyi ellátórendszert is, hiszen 2,4 millió és 21 millió közötti kórházi ágyra lenne szükség a betegek kezeléséhez, miközben az egész Egyesült Államokban összesen nagyjából 925 ezer kórházi ágy van.

A cikkben ekkor még csak feltételezésként tekintettek erre a lehetőségre, ám ma már az esetszámok növekedési üteme pont az Egyesült Államokban a legnagyobb, megelőzve a spanyol és olasz rátát is. Doktor Anthony Fauci, a Fehér Ház koronavírusellenes akciócsoportjának egyik vezetőjének minapi nyilatkozata szerint is milliók fertőződhetnek meg, és legalább 100 ezren halhatnak bele a járványba.

A növekedési ütemet nem a napi új esetszámokkal lehet legjobban megmutatni, hanem egy logaritmikus skálára felvázolva.

A diagramon az egyes országok regisztrált megbetegedéseinek alakulását ábrázolják. A jobb összehasonlíthatóság érdekében a kiinduló pont a századik esetet jelöli (ezért nincsenek rajta a kínai adatok, mivel azokat nem lehetne pontosan ráilleszteni erre a kiindulópontra.) A vízszintes tengelyen az ezen időpont óta eltelt napok száma szerepel. Nem a betegek száma nő egyenletesen, hanem annak üteme az, ami nagyjából állandó. Mivel ez az ütem is változik napról napra, az egyes országok függvényei nem pont egyenesek lesznek, és pont ez a változása a meredekségnek mutatja a járvány terjedését, vagy akár a korlátozó intézkedések hasznosságát.

Kezdetben az olasz és francia emelkedési görbe volt a legmeredekebb, aztán, ahogy életbe léptették a kijárási korlátozásokat és tilalmat, sikerült a növekedési ütemet leszorítani, míg az amerikai érték kilőtt a többi közül. Szerencsére az is látszik, hogy a magyar növekedési ütem a többihez képest elég alacsony, ám már kormányzati szinten is beismerik, hogy jóval több lehet a tünetmentesség miatt a valódi fertőzés-szám, ami elsősorban annak köszönhető, hogy az ENSZ egészségügyi világszervezetének ajánlásával ellentétben Magyarországon alacsony az elvégzett tesztek száma.

De hogyan lett az Egyesült Államok a járvány új gócpontja? Ennek próbáltunk meg utánajárni.

Donald Trump a járványveszély elején nem vette elég komolyan a fenyegetés mértékét

Az Egyesült Államok elnökének régóta megvan az a szokása, hogy a szakértők és tudósok tanácsait teljes mértékben figyelmen kívül hagyva a saját magánvalósága és elképzelései szerint hozza meg döntéseit. Kezdetben egyáltalán nem is vette az elnök figyelembe a jelzéseket, és a koronavírusról szóló híreket a demokraták hoaxának, álhírének tartotta.

Amikor pedig Mike Pence alelnököt kinevezte február 26-án a koronavírus elleni kormányzati intézkedések koordinálójának, akkor is azt mondta: „Annak az esélye, hogy amerikai emberek megfertőződjenek, nagyon alacsony. Mindenkit, akit érdemes, megvizsgálunk, és nagyon, nagyon kevés problémás esettel találkozunk.” Már ekkor a sajtó képviselőit vádolta meg azzal, hogy csak felfújják a bajt.

Ám mikor már több mint száz megbetegedés illetve tucatnyi haláleset volt, arról beszélt, van egy olyan érzése, hogy szerinte a 3,4 százalékos halálozási ráta túlzó, biztos, hogy ez alatt van. Ebben Trumpnak valószínűleg igaza van, ám az, hogy a „megérzésére” hivatkozott, alkalmas lehetett arra, hogy aláássa az emberek szemében a tudósok tekintélyét. A vírussal kapcsolatos tévedéseit remekül összefoglalja az NBC híroldala, például, hogy szerinte az esetszámok meg fognak állni a növekedésben, rövid időn belül nem lesz egy új eset sem; hogy hamarosan lesznek hatásos szerek a vírus ellen; hogy ez a vírus is csak olyan, mint az influenza; és az is, hogy nyugodtan lehet menni betegen is dolgozni. Ez utóbbi mondását később letagadta. Az elnök „érezte” úgy is, hogy majd a jó időtől a járvány saját magától elmúlik áprilisban.

Szintén az előzetes felkészülés hiányait jelzi az a tény, hogy bár Trump még március 7-én azt mondta, bárki, aki le szeretné magát teszteltetni koronavírusra, megteheti, ám ez után derült csak ki, hogy egyszerűen nem áll elég teszt rendelkezésre.

Nem hozzák meg időben a javasolt intézkedéseket, ha meghozzák, se tartják be

Trump március 10-én, amikor rendkívüli intézkedéseket jelentett be a koronavírus miatt, úgy fogalmazott, hogy a járvány meglepte a világot. Mindezt akkor, amikorra Olaszországban már 10 ezer körül járt a fertőzöttek száma. Egy nappal később a WHO igazgatója hivatalosan is pandémiának nyilvánította a járványt.

Trump március 13-a péntektől léptette életbe az európai beutazási tilalmát. Amennyiben ezt időben teszi meg, valószínűleg lett volna hatása, eddigre azonban már több, mint 2000 ismert esett volt az országban, így ennek nem sok haszna volt.

Március 22-én Rand Paul szenátor éppen a koronavírus-tesztjére várt, de, mivel tünetei nem voltak, elment úszni és a konditerembe. A tesztje pozitív lett. A szenátor viselkedését súlyosbítja, hogy szenátori munkája mellett is gyakorló szemorvos, tudnia kellett volna, hogy a vírus lappangási idő alatt is fertőz. Paul nem egyedül viselkedett óvatlanul: Trump, miután kiderült, hogy egy fertőzöttel volt közös vacsorán, először el sem akartatta magán végeztetni a vírustesztet. Az alelnököt, Mike Pence-t is tesztelni kellett, mert az alelnöki hivatal munkatársai között is megjelent a betegség. Mindkettejük teszteredménye negatív lett.

Nem meglepő ezek után, hogy ha a politikai vezetők ennyire nem veszik komolyan a szakértői tanácsokat, akkor az emberek ugyanúgy nem fogják komolyan venni az ajánlásokat. Doktor Fauci kimondottan kért mindenkit, hogy tartsák be a korlátozó intézkedéseket, ugyanis nem maradtak az Egyesült Államokban sem otthon a fiatalok, ezzel potenciálisan elhintve a fertőzést rengeteg közösségben.

Ellentmondásos nyilatkozatok a Fehér Házból

Trump nyilatkozataiból szeret visszatáncolni. Mondhatnánk, hogy politikusként csak nyitva hagyja a lehetőséget, ám nagyon úgy tűnik, csak sodródik az árral. Egyszerre akarja eltolni magától a felelősséget, ha valami baj van, és szeretné magának tudni a sikert, ha valami jól megy. Emiatt nyilatkozatai következetlen benyomást keltenek. Március 12-én, amikor egy rendkívül félresikerült, élőben közvetített beszédében bejelentette az európai beutazási tilalmat, rosszul olvasta fel a szövegét, ezért ki kellett adni már egy órán belül két pontosítást is.

Fauci is egy öntudatlan, univerzális jellel, egy homlokra ütéssel fejezte ki Trump egyik sajtótájékoztatóján hitetlenkedését. Az elnöki megnyilatkozások után rendszeresen ő az, aki kiigazítja az elnök szavait az újságírók kérdéseire válaszolva. Egy a Science Magazinnak adott interjúban meg is jegyezte, nem kaphatja ki minden pillanatban az elnök kezéből a mikrofont, ha az valami valótlanságot állít.

Hogy mennyire nincs képben az elnök, arra az is jó példa, hogy a hidegháborús időszakból származó védelmi törvény által nyújtott lehetőséggel március 27-én élve felszólította a General Motors autógyárat, hogy gépjárművek helyett lélegeztetőgépeket gyártson. Emellett ígéretet tett 100 nap alatt 100 ezer darab legyártására – majd bizonytalanul hozzátette, hogy valószínűleg nem lesz ennyire szükség, de azért biztos, ami biztos alapon ezt megteszik.

Ez a Drägerwerk cég vezetője szerint egyszerűen lehetetlen ebben a pillanatban, ahogy arról a 444 is beszámolt. Az elnök egyébként nyílt kapukat döngetett, a General Motors ugyanis már március 20-án bejelentette, hogy a Ventec Life Systems céggel együttműködve átállítja gyártókapacitását lélegeztetőgépekre. Így tett a Ford Motors is, ők a 3M cégóriással és a GE Healtcare cégekkel együttműködve állnak át gépjárművekről egészségügyi felszerelésekre.

Amikor a New York-i kormányzó, Andrew Coumo segítséget kért a szövetségi kormánytól, azaz Trumptól, az elnök erre egy interjúban visszakérdezett, kell-e egyáltalán 30 ezer lélegeztetőgép New Yorknak, merthogy eddig megvoltak ezek nélkül, gyakorlatilag megvádolva a kórházakat azzal, hogy a készleteket felhalmozzák. Coumo erre erősen kiakadva felszólította az elnököt, hogy akkor nevezze meg, melyik 26 ezer lakosra vár halál. Trump egy tévéinterjúban ezek után úgy replikázott, hogy akkor fog segíteni a demokrata kormányzóknak, ha azok tisztességesen viselkednek vele, nem pedig akkor, ha kritizálják – látványosan nem értve, hogy ilyen helyzetben mi az elnök kötelessége.

A gazdaság újranyitásának szükségességét hangsúlyozó politikai szereplők

Trump szerint nem lehet az orvosság fájdalmasabb, mint maga a probléma, ezért a gazdaság újranyitásának fontosságát hangsúlyozta március 23-án. „Egy országot a leállással teljesen elpusztíthatunk, és emiatt szeretném, ha húsvétkor az országot újra lehetne nyitni.” Fauci szerint ezt a dátumot rugalmasan kell kezelni, Trump pedig végül kényszeredetten letett erről a szándékáról, és arról beszélt: mindent megtesznek, hogy 100 ezer alatt legyen a halottak száma, amivel gyakorlatilag beismerte, hogy e fölé is kerülhet ez a szám.

Hasonló, országos felháborodást keltő nyilatkozatot tett Texas kormányzóhelyettese is. Dan Patrick szerint a nagyszülői nemzedék nem akarja, hogy bezárjon az ország a koronavírus-pánik idején, ezért nyugodtan mindenki visszamehet dolgozni, és mindenki majd megoldja a saját problémáját, ahogy tudja. Páran szemlátomást nem értik, hogy a járvány lefolyása nem jósolható meg előre: a Fox News műsorvezetőnője, Laura Ingraham arról posztolt a Twitteren, hogy: „Az amerikaiaknak tudniuk kell, hogy ez mikor fog véget érni. A bizonytalanság az üzletek, szülők és gyerekek számára egyszerűen elviselhetetlen.”

A gazdaság megmentésének szükségességét hangsúlyozva, bár nem sokkal ezelőtt még „csak” ezermilliárd, aztán most már 2000 milliárd dolláros segélycsomagot írt alá az elnök. Erre szükség is lehet, mert a Goldman Sachs 24 százalékos visszaesést prognosztizál a második negyedévre, összességében közel 4 százalékos visszaesést éves szinten.

A gazdaságot Trump azért próbálja ilyen elánnal megmenteni, mert elnöksége legfontosabb mérőszámának a gazdasági növekedést és a tőzsdeindexek növekedést gondolja, ezt tekinti újraválasztása kulcsának is. Emiatt véli úgy, hogy a média azért kampányol a boltok és vállalatok bezárása mellett, hogy az ő újraválasztási esélyeit rontsák, nem azért, hogy ne növekedjék a fertőzöttek és halottak száma. Valóban valószínűnek tűnik, hogy a romló gazdasági adatokkal választást lehet veszíteni, így növelve Joe Biden esélyeit. (Szinte biztos, hogy ő lesz a demokrata kihívó, mivel behozhatatlannak tűnő előnyt szerzett az eddigi előválasztó államokban.)

Trump megpróbálta egy német gyógyszergyártó cég fejlesztését is megvenni, hogy minél hamarabb újra munkába állhassanak az amerikaiak. Legutóbb pedig új, hatásos terápiákról beszélt. Az általa megnevezett gyógyszerre, a Remdesivirre akkora lett a kereslet, hogy a gyógyszertárak kifogytak belőle, ráadásul a gyártó cég kénytelen volt nyilatkozatot kiadni, hogy lehetőség szerint a lakosság ne használja ezt a szert, abban a reményben, hogy hat a koronavírus ellen, mert az ön-gyógyítás veszélyes lehet, és vissza is üthet.

A felelősség áttolása

Trump és az elnöki adminisztráció kulcsfigurái esetében visszatérő elem, hogy át akarják hárítani a felelősséget is, és másokat okolnak a sikertelenség esetén. Ha valamiben az elnök konzisztens, akkor az az, hogy a koronavírust kínai vírus néven emlegeti. Így próbált eljárni külügyminisztere, Mike Pompeo is, amikor pár nappal ezelőtt a G7-ek konferenciáján amellett kardoskodott, hogy a zárónyilatkozatban vuhani vírus néven emlegessék a koronavírust. Trump ezen kívül bírálta Kínát és a WHO-t is, szerinte az ugyanis elfogult Kínával szemben.

Ahogy a világon mindenhol, úgy az Egyesült Államokban is lábra kaptak az álhírek és összeesküvés-elméletek: az egyik divatcég munkatársa szerint a vírus például egyáltalán nem is létezik, és az emberek a félelembe betegednek bele. A durvább összeesküvés-elméletek szerint a vírust Kína szabadította rá az Egyesült Államokra, hogy gazdaságilag térdre kényszerítse (míg Kínában pont fordítva, úgy vélik, a vírust az amerikaiak eresztették szabadon). Ezeket az összeesküvés-elméleteket a Rolling Stones magazin szedte össze. Nem meglepő módon, e tévhitek és összeesküvés-elméletek egy részét olykor Trump is osztja.

Vagyis, azt mondhatjuk, megfigyelhető az a tendencia, hogy a járvány eddigi kezelése során Amerikában a politikai döntéshozók, illetve ennek nyomán a lakosság is, a hozzáértő szereplők tanácsait olykor bizony figyelmen kívül hagyták.

Vészhelyzetben mutatkozik meg minden államszervezet valódi hatékonysága, Trump pedig, bár eddig nagyon jól elevickélt a gazdasági konjunktúra idején, most egy valódi és veszélyes ellenséggel találta szemben magát.

Ha a válságot félrekezelik, és olykor akadtak erre utal jelek, akkor az teljes mértékben lenullázhatja az elnök újraválasztási esélyeit. Ezt Trump is tudja, és most már, hogy egyre komolyabb a baj, igyekszik a lehető legfelelősebb és leghatározottabb vezető szerepébe átpozicionálni magát, így a Fivethirtyeight közvélemény-kutató kimutatása szerint valóban egyre emelkedik az elfogadottsági indexe.

Ahhoz is ragaszkodik, hogy az embereknek küldendő csekkeken az ő aláírása legyen rajta, nyilvánvaló propaganda-célokból. Azt kell leszűrnünk mindezekből, hogy ahogy a világ minden országában, úgy az Egyesült Államokban is a járványhelyzet sikeres vagy sikertelen kezelése lesz a politikai vezetők újraválasztásának legfontosabb indikátora, és elsősorban ezt tartják szem előtt. Mivel az Egyesült Államokban is csak ímmel-ámmal hallgattak a szakértőkre, és olykor féltek meghozni a döntéseket időben, amelyekkel ártottak volna az ország gazdaságának, a meghozott döntéseket pedig sokszor esetlenül kommunikálták – így Amerikában is egy olyan járványhelyzettel találták szembe magukat, ahol a gazdaság leállása mellett mind tömegesen betegednek meg az emberek.

A cikk megírásához Birkás György nyújtott segítséget.