A világ egyik legzártabb országa leginkább akkor kerül be a hírekbe, ha az elnök aranyszobrot emeltet magának, a családtagjairól nevezi el a hónapokat vagy kitiltja a fekete színű autókat a fővárosból. Mind a köztársasági pártfőtitkárból Türkménbasivá átlényegült Saparmyrat Nyyazow, mind pedig utódja, a magát Arkadagnak, azaz védelmezőnek neveztető, elődje diktatórikus útját járó egykori fogorvos szolgáltat bőven anyagot a világlapok színes rovatainak. Türkmenisztán most azzal került be a hírekbe, hogy a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet szerint az országban betiltották a koronavírus szót. Ez így azért nem igaz, Türkmenisztán azonban az új járványhoz is sajátosan viszonyul.
A türkmén fővárosról azt írják, hogy olyan mint Phenjan és Las Vegas keveréke. Hihetetlen tisztaság, hatalmas, márvánnyal burkolt épületek. Üresen tátongó kétszer 4 sávos sugárutak, közöttük rózsával beültetett, néha szökőkutakkal tarkított elválasztó. Óriási és giccses parkok. Az elnök hatalmas ledfal portréi tekintenek le az arra járókra. Arany szobrok Türkménbasiról, és már a jelenlegi elnökről is. Különös, egyben elképesztő hely.
A Szovjetunió felbomlása után a Türkmén Kommunista Pártot akkor vezető Niyyazow azonnal lecserélte a vörös csillagot nemzeti jelképekre, és visszatért a rég elfelejtett személyi kultuszhoz. Amikor 2006-ban meghalt, az utód első, a vadhajtásokat lenyesegető intézkedései – a kötelezően tízosztályos oktatás visszaállítása vagy a főváros régi nevének visszaállítása Türkménbasiról Asgabatra – alapján sokan azt hitték, Türkmenisztán szakít a diktatórikus berendezkedéssel. Tévedtek. Az addig lelki és erkölcsi útmutatóul szolgáló Ruhnama helyére Gurbanguly Berdimuhamedow könyvei kerültek, a Türkménbasi szobrai helyére pedig a sajátja. Az egykori fogorvos ugyanolyan kemény kézzel irányítja a jó természeti adottságai, olaj- és gázkincse ellenére szegény, alig hatmilliós közép-ázsiai országot, mint elődje.
S ugyanúgy folytatódik az őrület is. Berdimuhamedow a nemzet atyjaként a gyógynövények jótékony hatásától a „pszichofizikán” át a közép-ázsiai juhászkutya, az alabaj tartásáig a legkülönbözőbb témában immár több mint 50 könyvet jegyez. Az elnök útmutatásait a gyakorlatban is követni kell. A természetgyógyászat nagy híveként például elrendelte, hogy a tuberkulózist Türkmenisztánban kutyazsírral és -hússal gyógyítsák. Emellett Berdimuhamedow az első számú autóversenyző is, és mivel a fehér szín rajongója, a fekete színű autókat kitiltotta a fővárosból. A katonákat arra oktatta, hogy miként kell célba lőni kerékpárról, saját verseit megzenésítve rappel, dobol, Újévkor pedig lemezlovasként kápráztatta el a nagyérdeműt. A legújabb dili, hogy február 1-jétől a hivatalnokoknak és közalkalmazottaknak a „védelmezőhöz” hasonlóan 40 év felett ősz hajjal kell megjelenniük nyilvános helyen. Aki még nem őszül, az köteles ilyenre festeni a haját.
Ezek után igazából az lenne a meglepő, ha a koronavírus-járványt a világban megszokott módon kezelné a türkmén hatalom. Berdimuhamedow azonban nem hazudtolta meg magát: Türkmenisztán egyike azon kevés államnak, ahol nincs koronavírussal fertőzött személy. Legalábbis hivatalosan. A térségnek a helyi hatalmaktól független, általában nyugati finanszírozású médiája több ilyen esetről is beszámolt. Az még csak-csak hihető, hogy a világátlagnál kevesebb a megbetegedések száma, hiszen meglehetősen zárt országról beszélünk, ami adott esetben kimondottan előnyt jelent. Az is igaz, hogy a hatóságok – még ha a vírusról hivatalosan nem is vesznek tudomást – komoly megelőző intézkedéseket vezettek be. Több mint egy hónapja lezárták a határokat, még február elején felfüggesztették Kínával a légi közlekedést, a többi járatot pedig Asgabatból átirányították Türkmenabatba, ahol karanténzónát alakítottak ki. Igaz, mintegy 200 dollár ellenében ezt azért meg lehet úszni. A városok közötti belső közlekedést erősen korlátozták, Asgabatot pedig lezárták. A városba vezető utakon mérik a testhőmérsékletet, és a beutazóktól emellett még a háziorvos által kiadott igazolást is kérnek.
A koronavírus azonban tabunak számít. De a hatalom nemcsak elhallgatja a megbetegedéseket, de szigorúan megtorolja azt is, ha a lakosság a járványról beszél. Az erről tereferélőket beviszik az őrszobára, mint ahogy azt is, aki maszkot visel. Ez a viselkedés ugyanis rombolja az egészséges és boldog országról kialakított képet. A média koronavírust nem emleget, ám a külügyminisztérium hivatalos közleményében megemlítik, hogy a miniszter erről is tárgyalt üzbég kollégájával.
Az is árulkodó, hogy az elnök a szíriai rutafű egészségügyi hatásairól kezdett el beszélni. A növény elégetéséből keletkezett füst a népi gyógymódban használatos mindenféle fertőző betegség terjedése ellen, és Berdimuhamedow ajánlására most „átfüstölik” az állami intézményeket, a boltokat. Közben zajlik az élet, nyitva vannak a piacok, a kávéházak. Majdnem azt írtam, hogy „normális kerékvágásban”, de rég nem nevezhető normálisnak az, hogy az emberek már reggel hatkor sorban állnak az élelmiszerboltok előtt, hogy hozzájussanak az alapvető cikkekhez. A kevés áru azonban fél óra alatt elfogy, még a havi fejadaghoz sem jut mindenki hozzá, így sokan kénytelenek a feketepiacon horribilis áron beszerezni a lisztet vagy a cukrot. S hogy miért nem lázadtak már fel régen a türkmének? Hát erre van a „védelmező” diktatúrája!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/15. számában jelent meg április 9-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/15. számban? Itt megnézheti!
