– Február 7-én jöttem életemben először Balira. Előtte húsz éven át robotoltam Sydney-ben a filmiparban. Belefáradtam, váltani akartam. Eladtam hát a lakásomat, és bár új-zélandi vagyok, haza sem volt kedvem menni. Bali azonnal beszippantott. Március elején megvettem ezt a kis villát, azt terveztem, ennek bérbeadásából éldegélek majd. Persze, mondhatod, rossz volt az időzítés. Erre én is hamar rájöttem – meséli Gordon Andersen. Ám ő nem az az ember, aki tétlenül nézi, amint a világ kifordul magából. – Elmentem robogót bérelni, s ott a tulajdonossal, Vewivel rögtön összebarátkoztunk. Megkértem, legyen az üzlettársam, vigye a villa ügyeit. Együtt találtuk ki, hogy valamit tennünk kell ebben a nehéz helyzetben. A balinéz emberek végtelenül barátságosak, segítőkészek, ám most nekik van szükségük segítségre. Elfogytak a turisták, a máskor zsúfolt sziget kiürült, a helyiek munka, pénz, megélhetés nélkül maradtak.
Bali gazdasága jórészt a turizmusra épül, GDP-jének közel 80 százaléka köthető az idegenforgalomhoz. Az indonéz kormány március második felében zárta le a határokat, ami katasztrofális hatást gyakorolt Balira. Évente közel 6 millió turista látogat az istenek szigetére, február óta azonban meredeken zuhant a számuk. Jelenleg a hotelek szinte teljesen üresek, naponta nő az elbocsátottaik száma.
Az elmúlt közel két évtized tendenciája azt mutatja, a balinéz fiatalok mind többen kerestek munkát az idegenforgalomban, közben szüleik ingatlanfejlesztőknek adták el rizsföldjeiket. A többség azonban változatlanul hónapról hónapra él, megtakarítások nélkül, ami nem véletlen, hiszen a felmérések szerint például közel 200 ezer ember tengődik kevesebb mint 2 dollárból (körülbelül 640 forint) naponta.
Lemondanak egyhavi bérükről a politikusok Szingapúrban az egészségügyi dolgozók javára | Magyar HangMire van most a leginkább szükség? Természetesen ételre, italra. Így jött az új-zélandi üzletember ötlete, hogy naponta ingyen ebédet osszanak a rászorulóknak. Bár Gordon lapunknak azt mondja, egyelőre nem tud arról, hogy a szigeten az éhezés általános probléma lenne, de napról napra nehezebb a helyzet, egyre többen állnak sorba a kapujában dél és 3 óra között. – Tegnap 300 adag ételt osztottunk ki, ma ennél is többet. Már ott tartunk, hogy a helyi rendőrség is besegít a szervezésbe. Egyszerű ételeket főzünk, egyik nap csirkét rizzsel, másnap valami zöldséges fogást, olykor rizst tojással, s mindenki kap egy üveg ivóvizet is. Eddig napi másfél millió rúpiát (mintegy 30 ezer forint) költöttünk alapanyagokra, de már látom, hogy ez kevés lesz. Nem vagyok gazdag, de eldöntöttem, amíg van pénzem, folytatom az adakozást, meglátjuk, ki bírja tovább: a vírus vagy én. Nyitottam egy számlaszámot, ahová köszönettel fogadunk támogatást, a helyi barátaim pedig a munkájukkal segítenek – mondja Gordon Andersen.
Bali kormányzója nem tervez szigorú kijárási korlátozást bevezetni, mint mondja, az április 24-ig regisztrált 177 koronavírusos és a négy haláleset ezt nem indokolja. A tengerpartokat, népszerű szörfparadicsomokat azonban március végén lekerítették, valamennyi étterem, kávézó, szórakozóhely bezárt. A turizmussal foglalkozó szakemberek próbálnak optimisták lenni: egy április eleji sajtótájékoztatón felvázolták a válságból való kilábalás menetrendjét. E szerint júniustól lassan újra mindent megnyitnának, elsőként az indonéz turisták számára, majd szeptembertől külföldön is népszerűsítenék Bali látnivalóit. Joko Widodo, indonéz elnök azonban egyelőre borúlátó, április 13-án nemzeti katasztrófahelyzetet hirdetett, jelenleg Indonéziában van Ázsián belül az egyik legtöbb haláleset. Ez hivatalosan április 24-én 689 halottat jelent, a valóságban azonban ez a szám sokkal magasabb lehet.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/16. számában jelent meg április 17-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/16. számban? Itt megnézheti!
