A koronavírus a keresztesek legrosszabb rémálma – írta pár hete az Iszlám Állam (IÁ) magazinja, amely a követői figyelmét arra is felhívta, hogy a „keresztes nemzetek” számára az utolsó dolog lenne most, hogy további katonákat küldjenek a Közel-Keletre, ahol a járvány gyorsan terjed, és nagy számban vannak egymás mellett elszállásolva a biztonsági erőik tagjai.
Úgy látszik, a terrorkalifátus jóslata bevált, ugyanis néhány ország már ki is vonta csapatait Irakból, illetve felfüggesztette kiképzési programjait, hogy ezzel is védje saját katonáit a koronavírustól. Az Egyesült Államok – amely napjainkra már csak ötezer katonát állomásoztat Irakban – pedig az utóbbi hetekben visszavonult az állomásaira és egységeit szétosztotta a kisebb bázisokra, hogy ezzel is csökkentse a tömeges megbetegedések esélyét. Emellett az amerikai honvédelmi minisztérium közölte, hogy az Irakban állomásozó katonáinak számát a jövőben a felére csökkentené.
Ez viszont kitűnő lehetőséget adhat az IÁ-nak a feltámadásra. Mint ismert, Moszul 2017-es felszabadítása után az iraki biztonsági erők az ország északi részén lévő terrorista zárványokat is felszámolták, azonban Anbar és Ninive tartomány sivatagos részein még mindig vannak olyan területek, amelyeket a terrorszervezet ellenőriz. Az elmúlt hónapokban az Irakban állomásozó koalíciós erők számos akciót indítottak ellenük, ám ezek most, a koronavírus-járvány idején mérséklődtek. Kérdéses viszont, hogy az iraki katonák mennyire lesznek képesek útját állni az iszlamistáknak.
Mint ismert, az iraki fegyveres erők napjainkra négy szervezetből áll, a hadsereg mellett a Terrorelhárító Szolgálat, a Népi Mozgósítási Erők (PMF) nevű, többségében síita csoportokat tömörítő félkatonai szervezet, illetve a kurd pesmergák rendelkeznek számottevő kapacitásokkal. Ezek az elmúlt években kiképzést is kaptak az Irakban állomásozó nemzetközi csapatoktól – többek között a magyar honvédségtől –, azonban a sivatagi területeken folytatott akciók egészen más harcászati képességeket igényelnek. Itt ugyanis döntőrészt kisebb terrorista csoportok tevékenykednek, amelyek gerilla-hadviseléssel csapnak le az iraki fegyveres erőkre, vagy éppen a civil lakosságra.
Miért ég a Közel-Kelet? | Magyar HangA hatalmi vákuumot emellett az is növeli, hogy az Egyesült Államok figyelmét a Közel-Keleten egyre inkább Irán köti le. Kászem Szolejmani iráni tábornok januári meggyilkolása óta Teherán, illetve a vele szövetséges iraki síita milíciák már több válaszcsapást is intéztek az ott állomásozó amerikai célpontok ellen. Ez az amerikai egységeket arra kényszerítette, hogy inkább a saját biztonságukkal foglalkozzanak. Mindezek után Donald Trump április elején Twitter-bejegyzésében azt írta, információi vannak arról, hogy Irán támadást tervezett az amerikai csapatok ellen, majd jelezte, hogy ha ez bekövetkezik, Irán nagyon komoly árat fizet majd ezért. De Teherán sem szándékozik feladni iraki érdekeltségeit. Így pár hete, amikor Mike Pompeo amerikai külügyminiszter megfenyegette az Iránnal szövetséges iraki Kataib Hezbollahot – amely egyébként most az amerikai csapatok elleni harcra készül –, az iráni fegyveres erők vezetője, Mohammad Hosszein Bagheri tábornok megüzente, hogy bármilyen kísérlet, amely az országa biztonsága ellen irányul, a legkeményebb reakciókat fogja kiváltani Teherán részéről.
Mindezek után egyáltalán nem meglepő, hogy az iraki lakosság attól tart, hogy a koronavírus-járvány miatti külföldi csapatkivonások, illetve az amerikai–iráni párharc keltette hatalmi vákuumban újra erőre kaphat a terrorkalifátus, amely továbbra sem adta fel céljait. Arról nem is beszélve, hogy a koronavírus mostanra már Irakban is megjelent, így a kijárási korlátozások lehetővé tehetik, hogy a dzsihadisták könnyedén visszatérjenek a sivatagból.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/16. számában jelent meg április 17-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/16. számban? Itt megnézheti!
