Már csak mínusz negyven fok van télen

Székely Anna mikrobiológus és Török Zoltán természetfilmes, a Vad Magyarország alkotója két kislányukkal évek óta Svédországban élnek, így a saját bőrükön tapasztalják a „különutas” svéd járványstratégiát. Svédország aktuális helyzete számunkra azért is tanulságos lehet, mert megmutatja, mire számíthatunk a kijárási korlátozások feloldásával. A legutóbb Szibériában forgató Török Zoltán emellett arról is mesél: a kétezres évek elején nem gondolta volna, hogy a klímaváltozás ilyen gyorsan ekkora hatással lesz az életünkre.

Török Zoltán legújabb filmje, A fehér szarvas ünnepélyes bemutatóját ezrek követték – a képernyő előtt, a fotelból. A szibériai tajgán élő evenki törzs életét bemutató, nemzetközi fesztiválokon számos díjat nyert produkciót a rendező a karantén miatt a YouTube-on tette elérhetővé.

– A természetfilmes piac a vírustól függetlenül folyamatosan változik – válaszolja Török Zoltán a kérdésre, hogy vajon a járvány miatt a jövőben az alkotóknak az online premierekre kell-e felkészülniük. – A természetfilmek is a streaming szolgáltatásokra költöznek, ami szerintem örömteli fejlemény, hiszen így nemcsak a programigazgatók döntik el, mi juthat el a közönséghez, mivel a nézők visszajelzését nagyon pontosan és igen gyorsan lehet mérni. Ráadásul az online elérés a jelenlegi helyzetben is sokat segíthet a filmeseknek, hiszen a bemutatókat a járvány miatt sem kell elhalasztani. A sors fintora, hogy a most készülő Vadlovak című filmünket kimondottan a mozivászonhoz igazítva készítettük, így a bemutatóját biztosan el kell halasztanunk.

A rendező a munkájának köszönhetően testközelből követi végig a természet drasztikus átalakulását. – A kétezres évek elején még én magam sem gondoltam, hogy a klímaváltozás ilyen gyorsan ekkora hatással lesz az életünkre. A munkánk eddig is tele volt bizonytalansággal, de a természet az elmúlt években minden korábbinál kiszámíthatatlanabbá vált, a szeszélyes időjárás miatt szinte lehetetlen előre tervezni. A Vadlovak forgatásán 2018 márciusa végén mínusz 20 fokban dolgoztunk, pont egy évvel később plusz 20 fok várt minket a Hortobágyon.

Kijutnak a jégbe zárt kórokozók

A globális felmelegedés különösen érzékenyen érinti a szibériai tajgát is, ahol a permafroszt, vagyis az állandóan fagyott talaj mélyebb rétegei is felolvadnak a szokatlan nyári melegben. Ez pedig utat biztosíthat a jégbe zárt kórokozóknak a szabadba.

– Kérdeztem az evenki törzs tagjait a klímaváltozásról, Vlagyimir, a film főszereplője azonban csak annyit mondott, hogy régen mínusz hatvan fok volt télen, most meg csak mínusz negyven. Számukra látszólag ez a különbség, de a helyzet ennél sokkal súlyosabb, és félő, hogy a helyiek nem nagyon látják az összefüggést az éghajlati változások és a saját életük eseményei között. Járványok tizedelik az állatállományt, a gyakran elviselhetetlen nyári hőségben rengeteg rovar lepi el a területet, és a tüzek is folyamatosan felperzselik az erdőket.

– De ugyanezt látjuk itt, Skandináviában is, ahol télen a súlyos mínuszok helyett gyakran nulla fok körüli a hőmérséklet – mondja Török Zoltán. – Hosszú évek óta élünk Svédországban, és idén történt meg először, hogy nem esett hó. Tőlünk északabbra pedig, ha esik is valami, az inkább havas eső, ami szinte azonnal ráfagy a növényekre, és amíg a rénszarvasok a hó alól ki tudják kaparni a táplálékul szolgáló zuzmót, a jégréteg elzárja előlük. Nyaranta pedig olyan szárazság sújtja a területeket, hogy az állatok egyszerűen szomjan halnak.

A rendező nemzetközi koprodukcióban készülő következő filmje éppen ezeket a változásokat mutatja majd be. – Már nagyon unom a szép filmeket, amelyek a varázslatos természetről szólnak, és egy szót sem ejtenek róla, hogy milyen drámai módon alakul át a környezetünk.

Török Zoltán elárulja, a járvány a téma mellett a természetfilmesek forgatási módszereit is megváltoztathatja.

– Én eddig is elsősorban kárpát-medencei és skandináv témákat kerestem, nem hajtott a vágy, hogy távoli vidékeken forgassak, most mindenkinek át kell állnia a lokális produkcióra. Nemrég egy új-zélandi stáb utazott volna Svédországba, hogy baglyokról forgassanak. A világ egyik végéből a másikba utaztatni egy teljes forgatócsoportot egy párperces felvétel erejéig, hosszú távon nem fenntartható. A nagy produkciók persze nem álltak le, a BBC például naponta bombáz egyre kétségbeesettebb hangvételű levelekkel, hogy vegyek fel nekik jeleneteket, mert a saját filmeseik nem tudnak ideutazni. És egy-két évig valószínűleg marad ez a helyzet, kevesen mernek majd belevágni nagy költségvetésű filmekbe, hiszen a járvány bármikor visszatérhet, és a producerek aligha kockáztatják, hogy a határok lezárásával a stáb külföldön rekedjen.

„Óva intenék mindenkit a túlzott optimizmustól”

Székely Anna az Uppsalai Egyetem docenseként rendkívüli időszakként éli meg a járványt.

– Nagyon tragikus, ami történik, a kutatók számára azonban soha nem látott lehetőséget rejt a helyzet a tudomány fontosságának hangsúlyozására. Az egyetemen az elsőéveseknek mindig elmondtuk, hogy bármikor kitörhet egy nagy járvány, és most, hogy megérkezett, az a dolgunk, hogy minél alaposabban kiismerjük. Szerencsére ez nem egy teljesen új kórokozó, számos koronavírusfajt ismertünk eddig, így nem kellett a nulláról indulnunk. A szerkezete alapján például már az elején sejthető volt, hogy milyen fertőtlenítőszerek lehetnek hatékonyak ellene. Teljesen kiismerni egy vírust azonban nagyon hosszú idő, és ez a vakcinafejlesztésre is vonatkozik. Ezért óva intenék mindenkit a túlzott optimizmustól.

A kutató elmondja, érthető az igény, hogy mindenki a lehető leggyorsabban akar minél többet megtudni a vírusról, ez a tempó azonban sok hibával jár. – A tudományos kutatásra időt kell szánni, most mégis egymás után jelennek meg az újabb és újabb munkák a kórokozóról.

A rohamtempó miatt a tanulmányok szakmai ellenőrzés nélkül kerülnek nyilvánosságra, így sok bizonyítatlan állítást tartalmazhatnak. A független bírálatoknak éppen az a szerepe, hogy rámutassanak a pontatlanságokra, a túlzó állításokra. Ez most elmarad, és a szinte nyers kutatási eredmények azonnal eljutnak a médiához, rengeteg tévinformáció kering a világban. Nagyon nagy a kapkodás, így óvatosan kell kezelnünk minden újabb szenzációs hírt.

Székely Anna elmondja, a 2003-as SARS-járvány után több kutatócsoport kezdett bele a kórokozóval kapcsolatos vizsgálatokba, ám mivel a járványt akkor viszonylag gyorsan sikerült megfékezni, az állami támogatások hamar elapadtak.

– Elképzelhető, hogy ha ezeket akkor nem állítják le, most lenne egy olyan vakcinánk, amelyet kis módosítással be lehetne vetni. Fontos tanulság, hogy nem csak akkor kell jelentős összegeket beleölni a kutatásba, amikor tűzoltásra van szükség.

Egyre több ország – köztük Magyarország is – igyekszik a svéd modellhez igazodva enyhíteni a kijárási korlátozásokon.

– Itt nem zárták be az iskolákat, és az éttermek, valamint az üzletek is nyitva maradtak – meséli Székely Anna. – Nem az volt a cél, hogy megállítsák a járványt, csak le akarták lassítani. A hivatalos svéd álláspont szerint a tünetmentes betegek kevésbé fertőznek, így aki nem érzi magát betegnek, az nyugodtan kimehet a lakásból. Amint azonban valaki tüneteket produkál, legyenek azok bármilyen enyhék is – például torokfájás vagy nátha –, otthon kell maradnia. Ennek érdekében megváltoztatták a betegszabadság rendszerét, most orvosi igazolás nélkül akár háromheti betegszabadságot is ki lehet venni. A rizikócsoportok, a betegségekkel küzdők és a 70 évnél idősebbek védelmére azonban már az első pillanattól fogva kiemelt figyelmet fordítottak. Őket szigorúan izolálták, mindenki más ugyanakkor viszonylag szabadon élheti az életét. Az volt a cél, hogy olyan helyzetet teremtsenek, amelyet akár hosszú hónapokon át fenn lehet tartani anélkül, hogy összedőlne a gazdasági rendszer.

Azért nem tökéletes a svéd védekezési stratégia sem

Talán közrejátszhatott a kormány döntésében a 2009-es sertésinfluenza tapasztalata, amely akkor nagy pánikot okozott Svédországban, és valószínűleg el akarták kerülni, hogy a helyzet megismétlődjön.

– Ráadásul az akkor tömegesen beadott, rohamtempóban piacra dobott védőoltásról később kiderült, hogy narkolepsziát – az alvás és az ébrenlét szabályozásának idegrendszeri zavara – okozott több száz kamasz esetében. Ez is óvatosságra inthette a politikusokat, illetve a gyors vakcinában reménykedőket. Nem tökéletes persze az itteni védekezési stratégia sem, nagyon sok hibát elkövettek. Nem számoltak például azzal, hogy sokan, a kis jövedelműek, a részmunkaidőben vagy órabérben dolgozó emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy otthon maradjanak, még akkor sem, ha tüneteket észlelnek magukon. Ez különösen igaz az alulfinanszírozott idősgondozásban dolgozókra. Elfeledkeztek arról is, hogy a tájékoztató szövegeket más nyelveken is elkészítsék, így azoknak, akik nem beszélnek svédül, fogalmuk sem volt róla, hogy mit kellene tenniük a fertőzés elkerülése érdekében. Sokan még akkor is nagy családi összejöveteleket tartottak, vallási szertartásokon vettek részt, amikor már tombolt a járvány. Svédországban hagyományosan ritka, hogy a családok több generációja együtt él, így az idősek elszigetelése könnyen megoldható. A bevándorlók körében ugyanakkor gyakoribb a többgenerációs család, a tünetmentes fiatalok így anélkül, hogy tudtak volna róla, hazavihették a fertőzést, ami például nagyon sok idős szomáliai származású ember életébe került.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/18. számában jelent meg április 30-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/18. számban? Itt megnézheti!