„Elmenekülök, mert úgy érzem, hogy ennél már nem lehet rosszabb és az sem érdekel, hogy nem lesz jobb. A menekülés az, hogy átmenetileg elvágom magam mindentől, ami velem történik. Ha menekülsz megértésre van szükséged, nem szánalomra.” Az előbbieket egy lengyel fiatal mondta, amikor felhívta az eltűnt gyerekek számára fenntartott segélyvonalat.
Május 25-e az eltűnt gyerekek nemzetközi napja, ebből az alkalomból tette közzé kutatási eredményeit a Missing Children Europe nevű ernyőszervezet, amely a bajban lévő gyermekekkel foglalkozó civil szervezetek munkáját fogja össze Európában. Magyarországról a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány működik együtt velük, összesen 23 európai országból érkeztek adatok az összesítéséhez. A szervezeteket mindenhol a 116 000-ás telefonszámon lehet felhívni eltűnt gyermekekkel kapcsolatban. 2019-ben 55 284 telefonhívás futott be valamelyik nemzeti segélyvonalra, ezek összesen 7582 esetre terjedtek ki. A hívások több mint fele (55 százalék) olyan gyermekről szólt, aki elmenekült otthonról, csaknem egynegyedüket (23 százalék) azonban valamelyik szülő jogellenesen vitte magával, vagyis elrabolta. 980 gyerek esetében egyértelműen az otthoni bántalmazás, elhanyagolás vagy kizsákmányolás volt a szökés oka. De hozzá kell tenni, hogy az eltűnt gyermekek közel kétharmada – megkerülésük után – beszámolt valamiféle otthoni fizikai, vagy lelki erőszakról.
A bejelentett esetek egy kisebb, de mérhető része (3 százalék) bevándorlógyerekekkel volt kapcsolatos. A kutatások azt mutatják, hogy ez a csoport különösen nagy veszélynek van kitéve. Szinte valamennyiük beszámolt arról, hogy úton Európába, vagy már Európában találkozott visszaélésekkel, erőszakkal, kizsákmányolással. Ezek a gyerekek, vagy környezetük azonban ritkán értesítik a hatóságokat, ezért az adatok valószínűleg alulreprezentáltak.
Fontos, hogy a több mint 55 ezer telefonhívásból 6115 egy esetleges szökés, menekülés megelőzéséről szólt, vagyis egy nehéz helyzetben lévő gyermekről szólt az információ. Ugyanakkor ezen belül jelentősen visszaesett azon esetek aránya, amikor gyerekek telefonálnak: 2018-ban még a hívók 19 százaléka volt gyermek, tavaly pedig már csak 2,6 százalék. A Missing Children Europe szakértői ezzel kapcsolatban azt mondják, hogy a gyerekek egyre nagyobb mértékben részesítik előnyben valamelyik online platformot, csevegőszolgáltatást, mint a telefonos beszélgetést.
A tavaly eltűnt gyerekek 34,9 százalékát találták meg a rendőrök, 30,2 százalékuk pedig saját elhatározásukból tért haza. Az állampolgári bejelentés nyomán megtalált gyerekek száma egy év alatt 15-től közel 21 százalékra nőtt, és két százalékkal nőtt azoknak az eseteknek az aránya is, amikor a bajban lévő gyermek saját maga tudta értesíteni a hatóságokat és így találták meg.
Bár a fenti adatok a tavalyi évre vonatkoznak, már viszonylag sok információval rendelkeznek a forródrótok munkatársai a járvánnyal kapcsolatos lezárásokról. Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a karanténintézkedések megnövekedett családon belüli erőszakhoz vezettek, s ez vált aztán a menekülés indítékává. A beérkező hívások azt tanúsítják, hogy ha egy gyerek úgy dönt, hogy elmenekül otthonról, akkor nem tartják vissza a lezárások. Arra számítanak, hogy a korlátozó rendelkezések feloldásával még több gyermek hagyja ott az otthonát. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a társadalmi távolodási intézkedések tovább korlátozzák a bevándorló gyermekek gondozási és támogatási szolgáltatásokhoz való hozzáférését, és fennáll annak kockázata, hogy elválasztják őket esetleg megfertőződött szülektől vagy gondozóiktól, és így kiszolgáltatottabbá válnak az emberkereskedőkkel szemben.
Egyértelműen rámutatnak a számok, hogy az idő előrehaladtával egyre kisebb esély van arra, hogy megtaláljanak egy eltűnt gyermeket. Tavaly egy hét alatt megtaláltak 1033 gyereket (valamint ötöt sajnos holtan), 316-ot egy hónapon belül (és hármat holtan), 107-et fél éven belül (egyet holtan), négyet egy év múlva és 204 gyermek soha nem került elő.
