Két nappal a Tiananmen téri tüntetések vérbe fojtásának 31. évfordulója előtt, kedden találkozott Mike Pompeo amerikai külügyminiszter négy, egykori 1989-es Tiananmen téri aktivistával. Morgan Ortagus külügyi szóvivő a találkozóról kiadott közleményében hangsúlyozta, hogy 31 évvel az események után még mindig nem tudjuk, hányan tűntek el, illetve haltak meg a tüntetések leverése során.
Számos politikai elemző azonban a képmutatás magas iskolájának tartja a keddi találkozót – írja a South China Morning Post hongkongi lap. Erre ugyanis épp akkor került sor, amikor az amerikai adminisztrációt is egyre több kritika éri amiatt, ahogyan a saját tüntetéssorozatát kezeli, amely George Floyd múlt hétfő értelmetlen halála miatt robbant ki. Kaotikus helyzet alakult ki az Egyesült Államokban: május 27-e óta száznál is több városban tüntettek a rasszizmus, a feketékkel szembeni rendszerszintű hatósági diszkrimináció és a rendőri brutalitás ellen, és az időnként erőszakba torkolló demonstrációk során már tízezernél több embert tartóztattak le.
Ugyanakkor Donald Trump elnök a hadsereg bevetésével fenyegetett hétfő este. Ráadásul percekkel azt követően, hogy a Fehér Házban a törvény és a rend fontosságáról beszélt a zavargások elfojtásában, átsétált a szemközti Szent János episzkopális templomba, és ott egy Bibliával a kezében pózolt néhány fotósnak. Ehhez a pózoláshoz azonban könnygázzal kellett szabaddá tenni az utcákat a tüntetőktől. Számos politikai elemző véli úgy, a washingtoni adminisztráció így elveszti erkölcsi fölényét, és nemigen lesz alapja ahhoz, hogy a demokrácia és az emberi jogok védelme érdekében lépjen fel a világban. Ugyanakkor többen hangsúlyozzák: bár párhuzamba lehet állítani a mostani amerikai és a 31 évvel ezelőtti kínai történéseket, semmiképpen sem lehet egyenlőségjelet tenni közéjük.
Érdemes egyébként visszaidézni Trump 30 évvel ezelőtti szavait a Tiananmen téri megtorlásról. Egy 1990-es Playboy-interjúban a következőket mondta: a pekingi vezetés „akkor kegyetlen volt, szörnyű volt, de éltek az erejükkel. Ez mutatja az erő hatalmát. Országunkat most sokan gyengének látják...olyannak, amelyet a világ többi része leköp.”
A Tienanmen téri tüntetések másfél hónappal a június 4-i megtorlás előtt kezdődtek –idézi fel a hongkongi lap az 1989-es eseményeket. Az első mozzanat Hu Jao-pang volt kommunista pártfőtitkár április 15-i halála volt: őt halála előtt két évvel azért váltottak le, mert nem volt elég kemény az akkori diákmozgalmakkal szemben, „szabad teret engedett a burzsoá liberalizmusnak”. A volt főtitkár halálhírére mintegy százezer egyetemista gyűlt össze a Tienanmen téren, hogy együtt gyászolják a politikust. Április közepétől állandósultak a demonstrációk, az egyetemisták demokratikus változásokat, szólásszabadságot akartak, és követeléseiket április 22-én egy petíció formájában át is adták Li Peng miniszterelnöknek. A Kommunista Párt ezután egyetemeket záratott be, és bojkottálták az oktatást. Április 27-én már félmillió sztrájkoló diák volt a téren: ez volt a legnagyobb tömegmegmozdulás a kulturális forradalom óta.
Miután a párt semmit nem tett, május közepén mintegy ezer diák éhségsztrájkba kezdett a téren. Ezzel párhuzamosan Kínába látogatott Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, az orosz vezetőt pedig – mint a reformok képviselőjét – a Tienanmen téri tömeg kitörő lelkesedéssel üdvözölte. A kínai vezetés május 20-án katonai szükségállapotot vezetett be Pekingben, miközben a tüntetők száma már meghaladta az egymillió főt.
Május 20-a után napokig nem történt változás Peking életében, a kínai hadsereg még viszonylag enyhébb eszközökkel látott neki a rendrakásnak, lényegében kivártak, a tüntetők maradtak, a többezres éhségsztrájk ülősztrájkká alakult.
A fővárost azonban ekkor már körbevette a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg, és június 3-án sötétedés után megindult a Mennyei Béke terének kiürítése. A tankokkal, éles lőszerrel fellépő katonák semmiféle kíméletet nem tanúsítottak, 24 órás vérengzésük során nem tudni hányan vesztették életüket. Egy 2017-ben nyilvánosságra hozott dokumentum arról ír, hogy a legszerényebb becslés szerint minimum tízezren haltak meg. A diáklázadás erőszakos szétverése az egész világban felháborodást váltott ki, a vérfürdőt követően számos európai ország és az Egyesült Államok is – egy évig tartó – embargót hirdetett Kínával szemben.
A kínai rezsim azonban azóta sem engedélyezi, hogy a Tienanmen téri vérengzésként elhíresült esemény apropóján megemlékezéseket tartsanak, így erre mindössze Kína különleges közigazgatási területén, Makaóban, illetve az 1997 óta az „egy állam, két rendszer elvén” Kínához tartozó városállam, Hongkong területén van lehetőség.
Idén azonban a hongkongi rendőrség – a koronavírus miatti egészségügyi intézkedésekre hivatkozva – megtiltotta a virrasztást. A South China Morning Post szerint 3 ezer készenléti rendőr ügyelt arra, hogy betartsák a tilalmat. Ennek ellenére ezrek gyűltek össze a Tienanmen téri vérengzés 31. évfordulóján Hongkongban, és több városrészben gyertyagyújtással emlékeztek az elfojtott diáktüntetés halálos áldozataira. Kisebb összecsapásokról is érkeztek hírek, legalább négy embert letartóztattak.
Eközben csütörtökön elfogadta a hongkongi törvényhozás a kínai himnusz védelmét célzó, vitatott törvénytervezetet: akár három év szabadságvesztéssel, és 50 ezer hongkongi dollárig lesz büntethető, aki nem rendeltetésszerűen használja vagy meggyalázza a kínai nemzeti himnuszt.
