Úgy tűnik, az Egyesült Államoknak elege van a különutas török politikából. Washington most Tel-Aviv és Ankara feszült viszonyát is rendezné annak érdekében, hogy kiszabadítsa Törökországot Oroszország karjaiból
Senki előtt nem titok, hogy Benjamin Netanjahu legfontosabb diplomáciai és stratégiai partnere Donald Trump. Látványosan demonstrálta ezt a szövetséget nemrégiben Mike Pompeo izraeli látogatása is. Az amerikai külügyminiszter tárgyalt Netanjahu új kormányával a Jordán folyó nyugati partja és a Jordán völgye annexiójára vonatkozó tervekről és Irán szíriai pozícióinak erősödéséről is. A Jordán folyó körüli területek bekebelezése ugyanis Netanjahu egyik legfőbb választási ígérete volt – és addig kell ütni a vasat, amíg Trump az elnök.
Cserébe Izrael alájátszik az Egyesült Államok közel-keleti politikájának. Közös érdekük a Tel-Aviv regionális uralmára leginkább veszélyes Teherán gyengítése, s Izrael mindent meg is tesz a Szíriában Iránt támogató erők sorainak szétzilálásáért. Sőt, amerikai nyomásra Tel-Aviv olyan, számára előnytelen alkukba is belemegy, mint a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok lazítása Pekinggel. Ennek jegyében Izrael kész felülvizsgálni azt a 1,5 milliárd dolláros üzletet is, amelynek értelmében a CK Hutchison Holdings építené a világ legnagyobb víztisztító üzemét. Mindezek mellett Izrael felülvizsgálja a viszonyát számos régióbeli állammal is. Köztük mindenekelőtt Törökországgal, amelyet Washington igyekszik kiszabadítani Moszkva öleléséből.
Az izraeli–török kapcsolatok romlásához egyrészt az egyre keményebb fellépés a gázai övezetben, valamint Recep Tayyip Erdogan vallási fordulata vezetett. Az elhidegülés látványos jele volt 2018-ban, hogy a palesztinokkal szembeni kemény fellépés miatt Ankara kiutasította az izraeli nagykövetet, és sebtiben összehívta az Iszlám Együttműködési Szervezet ülését. Emellett Ankara demonstratívan kiáll a Hamász mellett, amelynek üldözött vezetői a The Telegraph szerint török területről szervezhetik az Izrael elleni támadásokat.
De nem tesz jót a kapcsolatoknak az sem, hogy Izrael az 1960-as évek óta segíti Szíria északi régiójában a kurdokat. Jellemző, hogy a The Times of Israel szerint az orosz Sz–400-asok megvásárlására reagálva Tel-Aviv lobbizott Washingtonban azért, hogy Törökországot kizárják az F–35-ös vadászgépek gyártásából. A két ország szembenállását csak fokozta a Földközi-tenger keleti medencéjének az új gázlelőhelyek miatt egyre inkább felértékelődő szerepe. S míg Törökország a régiós energiapolitika összehangolásáról Katarral és Líbiával kötött egyezményt, addig Izrael Egyiptommal, Görögországgal, Ciprussal, Olaszországgal és Jordániával szövetkezett ugyanerre.
A feszültségforrások máig fennállnak, ennek ellenére Tel-Aviv a színfalak mögött tárgyalásokat kezdett Ankarával. Sokak szerint amerikai nyomásra teszi ezt, hiszen Washington szeretné magához közelebb látni Törökországot. Izrael az arab és a török sajtó információi szerint a tengeri határok meghúzásáról és a Föld-közi-tenger keleti medencéjében lévő különleges gazdasági övezetekről kezdett titkos egyeztetésekbe Törökországgal.
Mindezt annak ellenére, hogy nemrégiben Görögország, Egyiptom, Ciprus, Franciaország és az Egyesült Arab Emírségek közös nyilatkozatban ítélte el Ankara lépéseit e térségben. Ezeket az országokat az háborította fel, hogy Törökország tavaly ősszel a tengeri határokat számára kedvező módon meghúzó megállapodást kötött a líbiai kormánnyal, amelyet az embargó ellenére fegyverekkel is aktívan támogat. Nem minden érdek nélkül, hiszen ha Haftár beveszi Tripolit, ez a megállapodás is bukik. Ebben az esetben a Földközi-tenger keleti medencéjében az elmúlt években felfedezett szénhidrogénkészletek kitermelésének töredékére lenne jogosult Törökország. Nagy tétekben folyik tehát a játék, ezért is figyelemre méltó, hogy Izrael saját érdekei ellenére nem csatlakozott az Ankarát elítélőkhöz.
Egy esetleges török–izraeli megállapodás gerjesztheti a feszültséget, ugyanis szembemegy Tel-Aviv Ciprussal, Görögországgal, Egyiptommal és másokkal kötött egyezményeivel. Ez azonban aligha lesz akadálya Törökország és Izrael közeledésének, hiszen a szálakat az Egyesült Államok mozgatja.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/23. számában jelent meg június 5-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/23. számban? Itt megnézheti!
