Habár a világ számos országában él még a gyülekezési tilalom a koronavírus-járvány miatt, az amerikai szobordöntögető hullám mostanra mégis teljes erővel begyűrűzött Európába.
Kontinensünk ugyanis a mai napig bővelkedik az olyan embereknek emelt emlékművekben, akiknek történelmi szerepvállalása korántsem nevezhető maradéktalanul pozitívnak. Míg George Floyd megölése után Amerikában elsősorban a konföderációs szobrok kerültek a tüntetők célkeresztjébe, addig Európában azoknak a politikusoknak és rabszolga-kereskedőknek rongálják meg az emlékműveit, akiknek sötét múltja miatt már eddig is rengetegen követelték, hogy a hatóságok távolítsák el.
Belgiumban például hosszú évtizedeken át álltak II. Lipót belga király szobrai, aki az úgynevezett Kongói Szabadállammal írta be a nevét az emberiség történetébe. A belga uralkodó személyes gyarmatbirodalmában kegyetlenségek és gyilkosságok, illetve éhínség és trópusi betegség miatt – becslések szerint – 10 millióan haltak meg, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy 1908-ra a gyarmat lakosságának fele vesztette életét. Most Belgium-szerte sorra rongálják meg a rossz emlékű király emlékműveit. Brüsszel belvárosában, a királyi palota szomszédságában álló lovas szobrát például festékkel öntötték le, talapzatát pedig rasszizmusellenes feliratokkal látták el. Az észak-belgiumi Antwerpen Ekeren nevű városrészében található, szintén a királyt ábrázoló mű még rosszabb sorsra jutott: a tüntetők először lelocsolták vörös festékkel, majd fel is gyújtottak.
Az Egyesült Királyságban a rabszolga-kereskedők szobrai váltak célponttá. Ezek közé tartozik Edward Colsoné, aki ugyan vagyona jelentős részét Bristol felvirágoztatására és jótékonysági célokra fordította, azonban rabszolga-kereskedelemmel szerezte a pénzét. Most az ő szobrát is ledöntötték, majd a kikötőben vízbe dobták a tüntetők Bristolban – amit ugyan a brit belügyminiszter szégyenteljes vandalizmusnak nevezett, sokan mégis úgy gondolják, Colson oda került, ahová való.
De nem csak a szobordöntögetések jelzik Európában, hogy az antirasszista mozgalmaknak még nem áldozott le: több országban is hatalmas tüntetéseket szerveztek, amelyektől sokan egyenesen az európai baloldal ébredését remélik. Csakhogy az európai országok többségében a politikai képlet ma korántsem annyira egyszerű, hogy a mostani megmozdulásokból egyértelműen a baloldal megerősödése adódna. A nagyobb baloldali pártok ugyanis Európa-szerte távol tartják magukat a nem ritkán vandalizmusba torkolló megmozdulásoktól.
Belgiumban múlt év májusában tartottak szövetségi parlamenti, regionális, valamint európai választást, amely után Flandriában a jobboldal, Vallóniában pedig a baloldal erősödött meg. A mostani tüntetéseket Belgiumban zömében civilek és antirasszista mozgalmak szervezik, ugyanis a szobordöntögető megmozdulások politikai haszna erősen kétséges. És bár az Egyesült Királyságban a Munkáspárt elnöke, Keir Starmer és Angela Rayner elnökhelyettes még nyilvánosan térdre is ereszkedett, hogy így biztosítsák támogatásukról a Black Lives Matter mozgalmat, a decemberben nagyot bukott párt sem állt a tüntetések mellé.
Ám az események nyomán a szélsőjobb is aktivizálódott. Így múlt szombaton Londonban számos ellentüntető, köztük sok szélsőjobboldali gyűlt össze a Westminster kerületben lévő Kenotáfium, illetve a Parlament közelében álló Churchill-szobor körül, megvédendő a „brit történelem jelképeit”. A szélsőjobbosok a rendőröknek is nekimentek, üvegekkel dobálták őket, száz embert őrizetbe kellett venni.
Mindezek miatt sokan már attól tartanak, hogy a szobordöntögetésekkel valójában csak a szélsőjobboldalt sikerült felébreszteni, pedig nemrég még úgy látszott, hogy a migrációs válság lecsengésével jó időre elgyengült.
Az idősek otthoni ápolásának lehetőségeiről és az idősotthonokról készült összeállításunkat elolvashatja a Magyar Hang legfrissebb, június 19-én megjelent 2020/25. számában.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, vagy digitálisan! És, hogy miről olvashat még a 25. számban? Itt megnézheti!
