A koronavírus-járvány eleve ámokfutássá tette a lengyel elnökválasztást, így az őrült forgatókönyvnek megfelelően történelmi csúcsot döntő 68,9 százalékos részvétel mellett az IPSOS hétfő reggeli, frissített exit pollja alapján sem lehet biztosat mondani. A várakozásoknak megfelelően Andrzej Duda valamivel előbbre jár. Az ő eredménye az exit poll alapján 51 százalék, míg ellenzéki kihívójáé 49 százalék (vasárnap este még 50,4 százalék és 49,6 százalék volt). Duda első reakciójában csak annyit mondott: Nagyon köszönöm, éljen Lengyelország! És természetesen gratulált Rafał Trzaskowski eredményéhez. Később azonban már győzelmet hirdetett: „Hetven százalékos részvételi aránnyal győzni az elnökválasztáson valami hihetetlen. Meghatódtam. Köszönöm honfitársaim" – mondta. Trzaskowski reményét fejezte ki, hogy eredménye meglepetést fog okozni, és legyőzi Dudát.
Frissítés: a hétfő reggeli hivatalos bejelentés szerint Andrzej Duda győzött, 51,21 százalékos eredménnyel.
A szavazóhelyiségekből távozók megkérdezésével 500 helyszínen végzett felmérés frissített változata 450-nek a hivatalos eredményeire támaszkodik. A hivatalos eredményeket a lengyel országos választási bizottság legkorábban hétfőn este vagy keddre virradóra közli.
A zászló tehát továbbra is inkább Dudának áll, a verseny azonban még nincs lefutva. Mindkét tábor ünnepel, mi pedig annyit tudunk, mint amennyit idáig, hogy az öldöklő küzdelem után a két jelölt fej-fej mellett halad. Az a lengyel politikai élet kiélezett polarizációját nézve azért az valószínűsíthető, hogy a vesztes megóvja majd az eredményt. A választásnak tehát nagy eséllyel nincs vége.
Egyenlő esélyekkel vágott neki a második fordulónak a hivatalban lévő államfő, az első körben 10 százalékos előnnyel győztes Andrzej Duda és ellenzéki kihívója, a varsói főpolgármester Rafal Trzaskowski. A közvélemény-kutatók a két forduló közül hol a nemzeti konzervatív, hol pedig a jobbközépről indult liberális tábor jelöltjét hozták ki vezetőnek. Az IBRiS közvélemény-kutató a baloldali hetilap, a Polityka megrendelésére készített utolsó felmérése alapján Dudára a megkérdezettek 48,7, míg Trzaskowskira 47,8 százaléka szavazna. A két jelölt között a különbség tehát a hibahatáron belül volt, így a végeredményt nagyon nehéz volt megjósolni. Igaz, az elemzők többsége Andrzej Duda győzelmére valamivel nagyobb esélyt látott.
Duda és Trzaskowski személyében ideológiai értelemben a konzervatív és a liberális, szociológiai megközelítésben a kisvárosok és a falvak valamint a nagyvárosok Lengyelországa csapott össze. Kisebb-nagyobb elmozdulásokkal ez a mára már kibékíthetetlen személyes ellentétekkel terhelt csata folyik már 15 éve. Az egykor egymástól nem is olyan messze álló, a Szolidaritásból kinőtt két erő, a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) és az egyre határozottabban liberális arculatot öltő Polgári Platform (PO) feszül egymásnak, meghatározva a lengyel politika dinamikáját.
Ebből a „kétpártrendszerből” a társadalom egyre szélesebb rétegeinek van elege, ám a két nagy egyelőre senkit nem nagyon enged a hatalom közelébe. E „doupólium” ellen kívülről harcot indítók egy ideig tündökölnek, viszonylag népszerűek, a belháború felszámolni azonban egyiküknek sem sikerült. Palikottól Kukizon át ezeket a feltörekvőket a nagyok eddig sikeresen darálták le. Ezúttal a tévés újságíróból a politikába kiránduló Szymon Holownia kapta e szerepet, ám míg májusig a második fordulóra is volt esélye, az újraindult kampányban 13,8 százalékig vitte. A valahol szintén a két nagy erő monopóliumát megtörni szándékozó Krzysztof Bosak, a radikális jobboldali, libertariánus Konföderáció vezetője pedig 6,7 százalékig.
Így tehát most a döntés azoknak a szavazóknak a kezében volt, akik egyik jelöltet sem akarták igazán. A bizonytalanoknak eme elég széles táborában döntő volt, hogy inkább tartottak a változástól, avagy ráéreztek arra, hogy most változhat valami. A döntő megméretés előtt úgy tűnt, hiába gondolják egyre többen, épp itt lenne az ideje annak, hogy a PiS veszítsen egy választást, ám mivel az elitista PO nem tanult a hibáiból, egyébként igazán dinamikus jelöltje nem tud a győzelemhez elegendő támogatót szerezni.
A kieső jelöltek szavazóira Duda és Trzaskowski is rástartolt. A közben már mozgalmat alapító Holownia gyorsan kiállt az ellenzéki jelölt mellett, míg Bosak hallgatott, és végig kérette magát. Első pillantásra úgy tűnhetett, hogy Traskowskinak a plusz szavazatok begyűjtésében nagyobb a mozgástere, ám figyelmeztető volt, hogy a baloldal, a parasztpárt és Biedron szavazóinak többségét már az első fordulóban „lenyelte”, míg a két legnagyobb kieső támogatóinak legfeljebb többségére, ám nem az egészre számíthat. Duda inkább csak a stabilitást preferáló bizonytalanokra, Bosak táborának többségére és a mozgósításra apellálhatott.
A választás tétje igazán az volt, hogy folytatódik-e az öt éve kormányon lévő PiS egyeduralkodása, avagy elveszítve az elnöki posztot, megkezdődik a hatalom eróziója.
