A rosszindulatú konkurencia harc, a nem piaci eszközök bevetése, a politikai nyomás gyakorlás tipikus példájaként jellemezte a Kreml szóvivője azt a készülő amerikai törvény tervezetet, amely újabb szankciókkal fenyegeti az Északi Áramlat bővítésében részt vevő cégeket. Dmitrij Peszkov szerint ez az elképzelés annak a destruktív, különböző szankciókkal operáló gondolkodásnak a folytatása, amely tisztán politikai döntéseken alapul.
A szóvivő Mike Pompeo amerikai külügyminiszternek arra a napokban tett bejelentésére reagált, miszerint az Egyesült Államokkal ellenséges országokról szóló törvényt (CAATSA) kiterjesztik az Északi- és a Török Áramlat építőire is. A növekvő amerikai nyomás miatt még tavaly kiszállt az építésből a svájci Allseas cég, így az utolsó 120 kilométeres szakasz munkálatait a Gazprom saját csőfektető hajójával végzi. A munka folytatására épp a minap kapta meg a dán hatóságok engedélyét.
Az Északi Áramlat 2 fejlesztésében a Gazprom mellett öt európai energetikai cég, a Shell, az Uniper, az OMV, a Wintershall és az Engie is részt vesz. Pompeo a tervezett szigorítások kapcsán kilátásba helyezte, hogy eltörölhetik azt a korlátozást, amely a szankciók két évvel ezelőtti bevezetésekor felmentette a büntetések alól az Oroszországtól Németországig a Balti-tenger alatt futó vezeték építésében korábban részt vevőket. Sőt, most azokat a cégeket is büntetnék, amelyek bármilyen módon közreműködnek a hitel közvetítésben vagy például üzemagyagot szállítanak a csőfektető hajónak.
A brit gazdasági napilap, a Financial Times Pompeo bejelentése kapcsán megszólaltatta Julia Friedlandert, aki egészen a közelmúltig az amerikai pénzügyminisztériumban foglalkozott a szankciókkal. A jelenleg az Atlantic Councilnál dolgozó szakember szerint Washington elszámolta magát, hiszen hiába helyezte nyomás alá az európai cégeket, legfeljebb lassítani tudja a vezeték megépülését, megakadályozni azonban nem. Közben – figyelmeztet Friedlander – az ilyen lépésekkel Washington a saját szövetségesei és önmaga közé is éket ver, méghozzá értelmetlenül, hiszen a vezeték megépül. Mint megemlíti, a német-amerikai kapcsolatok már így is sérültek a szankciók miatt.
A szankciókat ugyanakkor az e kérdésben teljes egységben fellépő Kongresszus nem tartja elég hatékonyaknak, így azokat tovább szigorítaná. Washington például arra számított, hogy Dánia megakasztja az építkezést, ám Koppenhága is zöld utat adott a projektnek. Ezért most minden valószínűség szerint további szigorítások jönnek.
Az Egyesült Államok Alexander Rahr német elemző szerint eltökélte, hogy megállítja az építkezést. Ezzel a célja elsősorban az, hogy kiszorítva e piacról Oroszországot, a saját cseppfolyósított gázát (LNG) erőltesse rá az európai vevőkre. De ha teljesen kiszorítani nem is tudja a Gazpromot, ezzel rászorítaná Moszkvát arra, hogy Ukrajnán keresztül szállítsa a gázt. Washington ezekkel a lépésekkel konktrollálni akarja Európa energia biztonságának és gazdaságpolitikájának alakítását is, amellyel a végső célja, hogy az EU-t Amerika felvevőpiacává tegye.
A szakértő emlékeztet arra, hogy Németország megpróbál ellenállni ezeknek az amerikai törekvéseknek, ám a helyzet egyre bonyolultabb. Az Európai Unió ugyanis e kérdésben megosztott, és egyes tagországok egyenesen támogatják az Európa ellenes amerikai szankció politikát. Berlin így lényegében egyedül maradt Washingtonnal szemben. Rahr szerint a probléma csak súlyosbodik, ha az amerikai piac elvesztésétől tartva a német cégek engednek Washington zsarolásának, és elállnak az Északi Áramlat bővítésétől. Ez azonban oda vezet, hogy Európa Amerika vazallusává válik. Ezért aztán Európának választania kell a teljes amerikai irányítás és a transzatlanti kapcsolatok Berlin és Párizs által javasolt óvatos lazítása között.
