Már elővételben az eladási listák élére ugrott az Amazonon az Egyesült Államok elnökének, Donald Trump unokahúgának, Mary Trumpnak a könyve, melyet a diszfunkcionális Trump családról írt. A megjelenés előtt 950 000 példányra adtak le előrendelést, az első hét után pedig már 1 millió 350 ezer eladott példányról számolt be a kiadó a Too Much and Never Enough: How My Family Created the World's Most Dangerous Man, azaz Túl sok, ám mégsem elég soha: hogyan teremtette meg a családom a világ legveszélyesebb emberét címmel megjelent könyv esetében.
Noha a megjelenés előtt is derültek ki szaftos pletykák a könyvből, az egész végigolvasása még többet ígért.
Amikor az első hírek kijöttek arról, hogy a félig kitagadott unokahúg könyvet ír a családról, az elnök legfiatalabb testvére, Rob Trump meg akarta akadályozni a könyv kiadását, arra való hivatkozással, hogy a szerző hallgatási szerződést kötött még 2001-ben. Ezzel is csak késleltetni tudta a megjelenést; ráadásul mindazok, akik korábban nem hallottak róla, ekkor értesülhettek a várható érkezéséről. „Semmi sem mutatja meg jobban, hogy milyen összetartó a család, mint egy hallgatási szerződés”, viccelődtek is a televíziós műsorvezetők az esetről. Mint a könyvből is kiderül, a 2001-es megállapodás egy per lezárásaként csak az azzal kapcsolatos anyagokra vonatkozott, így az esetet eldöntő bíró szabad utat adott a megjelenésnek. Így július 14-én ki is kerülhetett a könyvesboltok polcaira.
Mary Trump a családot megalapító, Bajorországból a XIX. század végén kivándorolt családalapító Frederick Trumpnak a dédunokája. A könyv elsősorban a családalapító fiáról, a Trump-vagyont megalapozó Frederick Christ Trumpról, Mary Trump nagyapjáról, illetve az ő fiaihoz, Mary apjához, Fred Jr.-hoz és a későbbi elnökhöz, Donald Trumphoz fűződő kapcsolatáról szól, illetve arról, hogy milyen volt számára felnőni. Nagy szimpátiát egyik családtag irányában sem ápol, sem nagyanyja, sem nagynénje sem nagybácsijai felé; hatalmas trauma volt számára apja korai elvesztése, és az, hogy utána a család gyakorlatilag kirakta őt és testvérét az örökösök közül.
Mint civil szakmáját nézve klinikai pszichológus, ezzel a megállapítással kezd már a könyv első fejezeteiben: nagyapja, Fred. Sr. egy „jól funkcionáló szociopata”, érzelmekre képtelen, a családjára mint polgári kötelességeinek egyikére tekintő munkamániás ember volt. Hozzáteszi, hogy a biztos, szerető családi hátteret nem csak nagyapja, de nagyanyja sem tudta garantálni: ő ugyanis egy orvosi beavatkozás után korához képest előrehaladott csontritkulásban szenvedett, és gyakran szorult orvosi kezelésre.
Az, írja, hogy a Donald azzá lett, ami, a családi közegben keresendő, a betegségek nem vákuumban alakulnak ki. Az emberek valamitől beteggé válnak. És hogy milyen betegségeket tud megállapítani nagybátyjára, az elnökre? Nárcisztikus személyiségzavar, antiszociális személyiségzavar, dependens személyiségzavar, és valószínűleg, állítja, még tanulási zavara is lehet, illetve, alvási zavara is. De nézzük a családtörténetet, hiszen állítása szerint a diszfunkcionális család alakította az elnökben ki ezeket a betegségeket!
Egy jól funkcionáló szociopata
A családalapító Frederick Trump a spanyolnátha-járványban hunyt el 1918-ban, 49 évesen. A fiatal Fred ekkor még csak 12 és fél éves volt. A fiatal fiú a megrázkodtatást és azt, hogy kvázi ő lett a családfő (anyja viktoriánus úrhölgy volt, szóba se került, hogy ne a legidősebb fiú legyen a család feje), Mary Trump szerint különböző, a személyiségét védő mechanizmusok felépítésével tudta csak feldolgozni. Fred élete végéig egy olyan kalmárszellemben gondolkodott, hogy minden egyes társadalmi kapcsolat zéró összegű: mások nyeresége az ő vesztesége, az ő nyeresége pedig csak mások vesztesége árán lehetséges.
A fiatal fiú anyja segítségével ingatlancéget alapított, vasszorgalommal dolgozott, rendkívül akkurátus volt, kerülte a rossz befektetéseket, az adósságokat. Mary Trump még érintőlegesen sem tér ki nagyapja Ku-Klux-Klános esetére: amikor Fred 22 éves volt, letartóztatták egy klán-felvonuláson hetedmagával együtt azzal a váddal, hogy nem hagyta el a felvonulást felszólítás ellenére sem; végül egyedül őt nem helyezték vád alá. Azóta se tudni, hogy ténylegesen maszkos felvonuló volt-e, vagy csak szemlélődő.
Az viszont elég biztosnak tűnik, nem csak Mary Trump könyve alapján, hogy a családba Fred Trump hozta el a „szalonrasszizmust”. Igen ám, de ami a második világháború előtt még a közbeszéd része lehetett, utána már nem volt szalonképes, a családi asztalnál mégis megmaradt. Mary Trump felemlegeti, hogy nagyanyja „kis buzi”-nak mondta Elton Johnt, nagyapja pedig még attól a gondolattól is irtózott, hogy bérleményeibe olaszok költözzenek be, nemhogy fekete bőrűek. A vacsoraasztalnál pedig a Trump-férfiak rendszeresen tettek szexista megjegyzéseket különböző nőkre. Mary Trump szerint Donald a családi asztalnál óvodáskorú kisfiúként szívta magába ezt a fajta beszédet, nem is gondolja, hogy nőket „tehén”-nek nevezni tiszteletlenség lenne.
Nem is ez a legnagyobb gond a családdal, állítja Mary Trump, hanem hogy nagyapja irreális elvárásokat támasztott nagyfia, Fred Jr. (Mary apja) irányába. Ezeket a fiú nem tudta kezelni, az évek során nyomasztó teherként egyre jobban megtörte akaratát, megnyomorította személyiségét. Donalddal kapcsolatban viszont túlságosan elnéző volt: az bármit tett is, sosem kapott leszidást, letorkollást. Donald mindig is ki tudta magát magyarázni, és másokra tudtak kenni a balhéit, állítja Mary; hiába szólt rá gyakran az egyre betegebb anyja, az tudta, hogy azok üres fenyegetések, mert a családon belül minden hatalom a családfő kezében van. Fred Sr. pedig sosem bántotta Donaldot, így az megtanulta, hogy őt soha nem érheti baj, főleg akkor nem, ha befeketít másokat.
Mary Trump kiemeli még Fred Sr. hihetetlen optimizmusát, mérgezőnek nevezve azt: nála minden „tökéletes”, „nagyszerű”, „perfekt” volt, vagy annak kellett lennie. A legjobbnak, ami csak elképzelhető. Ha valami mégsem sikerült, akkor mindig más volt a hibás. Mindennek értéke van: mégpedig, hogy dollárban mennyi. Fred Sr. sosem volt képes szeretni, viszont azt, hogy mi mennyit ér a piacon, azt be tudta árazni. A szeretet helyett a konvenciók betartását várta el. Mindent megtett, amiről úgy gondolta, hogy családfőként kötelessége, de semmit nem tett meg azon kívül. Szeretet helyett engedelmességet, feltétlen lojalitást várt el családjában.
Az elnök személyiségzavarait, állítja Mary Trump, ebben kell keresni: a szeretethiányból fakadó állandó félelemben és bizonyítási vágyban. Fred Sr. végül demens lett, alzheimeres, de a konvenciók rabjaként amíg járni tudott, bejárt a munkahelyére. Leült az íróasztalához, és ott ült egész a munkaidő végéig.
Fred Sr. akkurátus, minden részletre odafigyelő munkájának, és főleg – állítja Mary – befolyásos politikus ismerőseinek köszönhetően, a vállalata egyre csak gyarapodott; gyakran szerzett meg olyan állami pénzeket, amelyek bőségesen fedezték az épületek felépítési költségét, így a támogatásból épített kiadható lakásokat, gyakorlatilag ingyen, melyek aztán a csúcsponton évi egymillió dollár tiszta nyereséget termeltek.
Frankeinstein szörnye
Ebben a közegben nőttek fel a Trump-gyerekek. Fred Sr. nem törődött lányaival, úgy gondolván, hogy azok nevelése az anyjuk dolga. Nem is nagyon érdekelte, hogy a lányok mit akarnak kezdeni az életükkel; a fiúk helye viszont a Trump-cégekben volt. Csak Fred Jr. volt az, aki egyetlen rövid fél évre ebből a közegből ki tudott válni; repülőgéppilóta lett abban az időszakban, amikor megjelentek a Boeing 707-es és Douglas DC-8-as gépek; amikor az utasok még autogrammokat kértek a kapitányoktól. Fél évig bírta, ám ekkorra egyre jobban elhatalmasodó alkoholizmusa miatt megkérték, hogy önként távozzon. Visszakerült a Trump-cégekbe, alkalmazottként, és egyre depressziósabb lett. Mary szerint az apja nem bírta ezt a fél éves „árulást” sem megbocsátani neki. Fred Jr. fiatalon, 42 évesen halt meg alkoholizmusa okozta szívproblémák miatt. Mary ekkor 16 éves volt.
A könyv jelentős részt szentel annak bemutatására, hogyan lett Donaldból az, aki. Mary Fred Sr.-t nevezi Frankeinsteinnek – és Donaldot a szörnynek. Ez a „szörny” pedig Mary szerint egy feleősséget sosem viselő, gátlástalan hazudozó, akiben apja legrosszabb tulajdonságai elevenednek meg. Egy példa: az elnök többször nyilatkozta, hogy ő egy saját-maga-által-csinálta ember (self-made man), nem kapott semmit útravalóul apjától, csak egy kis kölcsönt, egymillió dollárt, amit vissza kellett fizetnie. Ahogy azt a New York Times 2018 októberében, másfél éves nyomozás után megjelentett, Pulitzer-díjas cikke bebizonyította, ez egyáltalán nem volt igaz. Fred Sr. életében 413 millió dollárt játszott át különböző módokon fia kezére, melyek után nem fizetett semmilyen adót.
A könyv több példát hoz arra, hogy Donald mennyire nem tudott a pénzzel bánni, hogy sokáig minden vállalkozása becsődölt, és hogy a bankok adósságai miatt rövid pórázon tartották őt egészen apja 1999-ben bekövetkezett haláláig. Fred Sr. halálakor a nagyjából 1 milliárd dolláros vagyon nagyságát a négy túlélő testvér a lehető legkisebbnek próbálta hazudni, hogy megússzák az örökösödési adót.
Mint Fred Jr. gyerekei számára megdöbbentő módon kiderült, Fred Sr. egyszerűen kiírta őket az örökségből, mivel számára csak az élő gyerekek számítottak. Nem kapták meg a vagyon ötödrészét, ahogy arra számítottak, hanem csak a jelentősen alacsonyabbra becsült vagyon 1-1 ezrelékét. Ekkor indítottak pert, ám végül azt, erőforrásaik kimerültével, le kellett megegyezéssel zárniuk. Ezután Donald javaslatára az örökösök megváltak a cégektől; 700 millió dollárért adták el az egymilliárdot érő cégbirodalmat. Így Fred Sr. egyetlen vágya, hogy a cége túlélje őt, nem vált valóra; kedvenc fiának tartozásai miatt a névérték 70 százalékáért, az első leendő alkalommal, elkelt.
Nem meglepő ezek után, hogy Donald Trump Maryt egyszerű szélhámosnak mondja, aki csak pénzt akar csinálni saját magának, sértettségében, bosszúállási szándékkal, a családi szennyes kiteregetésével. Mary viszont azt mondja, hogy ez nem igaz: egyszerűen csak nem akarja, hogy még négy évre nagybátyja legyen az elnök, állítja, hogy az már az amerikai demokrácia végét jelentené, ezért nem maradhatott szótlan. Az biztos, hogy a könyv megjelenése óta a New York Times sikerlistájának élén található, és hogy azok, akik az elnökkel szemben kritikusak, a gyermek- és fiatalkorából származó rengeteg történetet vehetnek kezükbe a könyv megvétele által. Az, hogy hogyan lett a Donald az, ami, arra ez a könyv ha nem is ad választ, de megpróbálja.
