Amikor a fehérorosz rezsimet mint az utolsó európai diktatúrát szokás jellemezni, akkor az indokok között ott található, hogy a kontinensen csak ebben az országban szabnak ki és hajtanak végre a mai napig halálbüntetést. Ennek kapcsán készítettünk egy összeállítást, hogy a világon mennyire gyakori a halálos ítélet.
A halálbüntetés-vita gyakran fellángol, különösen egy-egy súlyosabb, a közvéleményt jobban megrázó bűncselekmény kapcsán, ilyenkor az embernek az az érzése, hogy a társadalom többsége a mai napig helyesli a legszigorúbb ítéletet. A jogtudósok ezzel együtt sorolják pro és kontra az érveket.
Európában nincs már halálbüntetés – leszámítva az említett fehérorosz példát. Illetve, az orosz jogrend is ismeri ezt a szankciót, azonban ez már csak elvi lehetőség: moratóriumot hirdettek, orosz bíróság 1999 óta nem ítélt senkit halálra.
Az Amnesty International összesítése szerint 2019-ig 142 ország törölte el a halálbüntetés intézményét törvényileg vagy a gyakorlatban. 56 országban azonban még mindig használják ezt a büntetési formát. 2019-ben 20 országból jelentettek kivégzéseket, több mint 657 alkalommal (az összesítést árnyalja Kína, ahol valószínűsíthetően több ezer kivégzés történt, de mindez államtitok), és több mint 25 ezer ember van halálsoron. A kivégzések száma most volt a legalacsonyabb ebben az évtizedben.
A 2019-ben jelentett kivégzések 86 százaléka négy országban történt: Iránban, Szaúd-Arábiában, Irakban és Egyiptomban. Az 55 afrikai ország nagyjából négyötödében már eltörölték a halálbüntetést vagy moratórium van életben.
Hat kivégzési módszer ismert a világban. Az Egyesült Államokban és Vietnamban méreginjekciót használnak, a villamosszék alkalmazása pedig csak az USÁ-ban fordul elő. Viszonylag elterjedt az akasztás – Egyiptom, Irak, Japán – és a főbelövés, amelyet Fehéroroszország mellett Bahrein, Észak-Korea, Szomália és Jemen is alkalmaz. Szaúd-Arábiában a lefejezés, Iránban pedig – az akasztás mellett – a nyilvános kivégzés a gyakorlat.
Az Európai Unió a halálbüntetés elleni küzdelem egyik élharcosa. Ennek keretében betiltja azon árucikkek kereskedelmét, amelyek kínzásra vagy kivégzésre használhatók. Támogatja az olyan civil szervezetek munkáját, amelyek olyan országokban ellenőrzik és dokumentálják a folyamatokat és hívják fel a figyelmet, ahol a halálbüntetés még mindig érvényben van. Ezen túl az ENSZ folyamatos megfigyelőjeként minden olyan kezdeményezést és akciót támogat, amelynek célja a halálbüntetés megszüntetése. Az Európai Parlament javaslatokat fogad el és vitákat szervez, ezzel is elítélve azt, hogy még mindig vannak olyan országok, ahol a halálbüntetés intézménye létezik. Egy 2015-ben elfogadott javaslat elítéli azt, hogy a halálbüntetést bizonyos országok arra használják, hogy elhallgattassák az ellenzéket, és olyan alapokon ítélnek halálra embereket, mint a vallás, homoszexualitás vagy házasságtörés
A jelenlegi uniós tagállamok közül Portugáliában 1849, Svédországban pedig 1910 óta nem volt kivégzés. Utolsóként, de akkor még nem EU-tagként Lettországban hajtották végre a legsúlyosabb ítéletet, 1996-ban. Magyarországon hivatalosan 1990. október 31-től nincs halálbüntetés, de az utolsó kiszabott és végrehajtott kivégzés 1988. július 14-én történt, amikor Vadász Ernő 28 éves tiszacsegei lakost akasztották fel minősített emberölés miatt.
Voltak Vadász Ernőnél híresebb utolsó kivégzettek is. Romániában 1989. december 25-én hajtották végre a legutolsó halálos ítéleteket, egyszerre kettőt is. Karácsony másnapján a Ceausescu-házaspárral végzett sortűz, ezt követően a halálbüntetést eltörölték.
