Régóta állandó szereplője a világsajtónak Alekszej Navalnij. Az orosz ellenzéki politikust Mihail Hodorkovszkij „lecsendesítése” óta Vlagyimir Putyin – ahogy a fősodor média fogalmaz – legádázabb ellenfelének tartják. S ez manapság bőven elég ahhoz, hogy a sajtó figyelmének középpontjában legyen. Navalnij ezzel kiválóan él is. Tudja ugyanis, hogy számára a külföldi figyelem jelenti a felszínen maradást. Mert azért csendesen jegyezzük meg, hogy az ellenzéki politikus a nyugati sajtóban népszerűbb, mint Oroszországban. S nemcsak a rendszer sajátosságai miatt, hanem azért is, mert a világ nem foglalkozik azzal, amit az oroszok azért nagyon is látnak, vagy legalábbis éreznek. Egészen pontosan azt, hogy a rendszeren kívüliként emlegetett Alekszej Navalnij maga is a rendszer része.
Keményen támadja a hatalom korrupcióját, ugyanakkor helyzetbe kerülve maga sem ugrik el a lehetőségek elől. Ráadásul jól mozog a hatalom köreiben zajló csatákban, de ez egyben azzal is jár, hogy az elit különböző erőcsoportjai őt is használják az egymással szembeni ütközetekben. Mindezt azért szerettem volna előrebocsátani, hogy megértsük, sok ellenfele lehet Oroszországban Navalnijnak. Sőt, egyetértve a The Telegraph elemzésével, alighanem úgy kellett Vlagyimir Putyinnak ez a mérgezéses sztori a belarusz válság és a koronavírus-járvány és hatásai közepette, mint üveges tótnak a hanyatt esés.
De kezdjük akkor az elején. Szeptember elején helyi választásokat tartanak Oroszországban, és Navalnij ennek jegyében kampányolt Szibériában. Mint hírlik, a titkosszolgálatok fokozott figyelme közepette. Tomszkból utazott volna vissza Moszkvába, a gépen azonban rosszul lett, így az Omszkban végrehajtott kényszerleszállás után eszméletlen állapotban kórházba vitték. Stábja azonnal mérgezésről beszélt, de ennek a gyanúja a mentőben is felmerült, ezért Navalnijt azonnal a toxikológiára szállították be. A politikus kómába esett, géppel lélegeztették. Két laboratóriumban végzett vizsgálatok alapján azonban méregnek vagy méreghatás termékének tekinthető vegyi-toxikológiai anyagot nem találtak a szervezetében. Az omszki orvosok azt valószínűsítették, hogy a politikusnak megbomlott a szénhidrátegyensúlya, anyagcserezavar lépett fel nála, amelyet a vércukorszint hirtelen zuhanása váltott ki. Közben megérkeztek Moszkvából is az egészségügyi minisztérium által küldött specialisták, az ellenzéki politikust azonban egy alapítvány segítségével Berlinbe szállították, Európa egyik legnagyobb egyetemi kórházába. A Charité kórház orvosai által elvégzett klinikai teszt alapján úgy tűnik, hogy Navalnijt olyan anyaggal mérgezhették meg, amely a kolinészteráz-gátlók csoportjába tartozik. A méreg jelenlétét és Navalnij szervezetére gyakorolt hatását több független laboratóriumban is igazolták.
Ennyi a történet orvosi része. A többi már politika. Navalnij munkatársai és hozzátartozói kezdettől azt állították, hogy a politikust megmérgezték, és az orvosok csak azért tartották a kórházban, hogy a méreg kiürüljön a szervezetéből. Az omszki orvosokra így eleve nagy nyomás nehezedett, és minden bizonnyal nem csak Navalnij csapata és tisztelői részéről. Erre utalt Alekszandr Murahovszkij, az omszki kórház főorvosa is, amikor sejtelmesen arról beszélt, hogy ismeretlenek jártak az irodájában.
A németek Angela Merkel vendégeként azonnal védelem alá helyezték, megkezdődött az üzengetés, a felszólítás az ügy kivizsgálására, a sajtó pedig már azt találgatja, hogy milyen újabb szankciókat rónak ki majd Oroszországra.
Néhány tanulság már most levonható. A világsajtó szinte tényként tálalta, hogy a politikust megmérgezték. Nem mondták ki, de egyértelműen azt sugallták, hogy az eset mögött a Kreml áll. Tegyük hozzá rögtön, hogy Oroszországban már nem ez az első ilyen eset, így van alapja annak, hogy tudatos mérgezésre gyanakodjon az ember. De hogy a Kreml miért vetemedett volna most ilyen öngyilkos cselekedetre, azt kevesen vetik fel. Az egyik ilyen a The Telegraph, amely szerint az orosz rendszer olyan, amilyen, de ez szinte kizárható. Másképp fogalmazva, nem logikus. Ettől függetlenül nem kétséges, hogy ez marad meg az emberek többségében. Hiszen Oroszországban már annyi „furcsa” dolog történt, és a Nyugat közben már minden csúnyaság mögött a Kremlt lát(tat)ja, hogy ez nem is csoda.
De nemcsak Oroszország és a Nyugat között ilyen mély a bizalmatlanság, hanem Oroszországon belül is. Az ország nagy része zsigerből nem hiszi el Navalnijnak egy szavát sem, és az sem volt túl elegáns, hogy stábja az egész ügybe véletlenül csöppent omszki orvosokat simán „legyilkosozta”. Ugyanolyan agresszív nyomás alá helyezték a közvéleményt, mint a titkosszolgálatok az omszki kórházat. Erre írta a hatalom iránti lojalitással nem vádolható, ismert blogger, Dmitrij Gubin, hogy a hibrid autokrácia akár rendezhette így is a dolgokat, ahogy Navalnij hívei most állítják, ám nem ez a lényeg.
A történet inkább arról szól, hogy teljesen mindegy, ki lesz Vlagyimir Putyin utódja. Valaki a rendszerből, avagy netán nem e körből kerül ki az utód. A lényeg, hogy a jelenlegi rendszer fő vonalai ugyanis maradnak. Ebben a rendszerben olyan szót nem ismernek, mint az ügyben megszólaló német orvosok vagy politikusok, hogy „valószínűleg”. Itt csak mi vagyunk, és az ellenség. Legfeljebb a mi néha változik. Igaza van tehát a duma elnökének, Vjacseszlav Vologyinnak, aki szerint Putyin azonos Oroszországgal. Mint Gubin hozzáteszi, Oroszország maga Putyin. S igaza van mindazoknak, akik szerint Putyin utódja maga Putyin lesz. Még akkor is, ha esetleg Alekszej Navalnijnak hívják. S mielőtt még mindenki lelkesen helyeselne, tegyük hozzá, hogy ilyen országot ismerünk közelebbről is. De ki akar ilyen országban élni?!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/35. számában jelent meg augusztus 28-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/35. számban? Itt megnézheti!
