Megdőlt a montenegrói illiberalizmus?

Megdőlt a montenegrói illiberalizmus?

Milo Djukanovic montenegrói elnök távozik, miután leadta voksát a parlamenti választásokon Podgorica egyik szavazóhelyiségében 2020. augusztus 30-án (Fotó: MTI/AP/Risto Bozovic)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Megdőlt a rendszer! - így kommentálta az első eredményeket Zdravko Krivokapic, a legnagyobb ellenzéki szövetség listavezetője, aki alaposan rácáfolt a legutóbbi-közvélemény-kutatók adataira. Ezek ugyanis nemrég még azt hozták ki, hogy a montenegrói államfő – Milo Djukanovic – pártja, a 30 éve hatalmon lévő Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) újra kormányra kerülhet a szövetségeseivel.

Most viszont nagyon úgy néz ki, hogy a montenegrói ellenzék – harminc év után – összeszedte magát, és ha külön blokkokban is, de sikeresen győzte le az illiberális rezsimet. Ami a számokat illeti, a szavazatok 87 százalékának megszámlálásánál úgy látszik, hogy a DPS-nek 29 mandátuma lesz a montenegrói parlamentben, a Krivokapic által vezetett Montenegró Jövőjéért koalíció pedig 28 képviselőt küldhet a parlamentbe. Milo Djukanovicnak azonban az igazán rossz hír az, hogy a további ellenzéki szövetségek együtt már több mandátumot szereztek, mint a DPS és a szövetségesei.

Mint korábbi cikkünkben megírtuk, a DPS – ami a rugalmasságával mindig is rendkívül hatékonynak bizonyult a „pillanat uralásában” – a szó klasszikus értelmében egyáltalán nem nevezhető baloldali pártnak, a montenegrói politika nem is ezen a tengelyen megosztott. Mivel az országban hatalmas szerb kisebbség él, a fő törésvonalat a Szerbiához való viszony adja: a DPS a montenegrói érdekek legfőbb védelmezőjének tartja magát, amit Djukanovic rendre demonstrált is. A 2016-os puccs-ügyben Podgorica Moszkva mellett Belgrádot is beavatkozási kísérlettel vádolta, múlt évben összesen 69 évnyi börtönbüntetést kapott a „puccs” 14 résztvevője. Ám Djukanovic fő húzása kétségtelenül a Szerb Pravoszláv Egyházzal (SPC) való csörte volt. A kormánytöbbség elfogadott egy törvényt, mely szerint az egyházaknak igazolniuk kell, milyen ingatlanokkal rendelkeztek 1918 előtt, vagyis addig, amíg Montenegró nem csatlakozott a Jugoszláv Királysághoz. Az SPC viszont ezt úgy értelmezte, hogy az igazolás csak arra kell a hatóságoknak, hogy annak hiányában a kormány elvehesse az ingatlanjait és régi kolostorait. Ezért tömeges tüntetések kezdődtek az országban, ami úgy látszik, most mozgósította a szerb szavazókat.