Ha a most 54 éves Anna Veronika Wendlandot kérdezik az atomerőművekről – mint azt a német magazin, a Focus tette –, két történettel ismerkedhetünk meg. Az egyik még 1986-ra nyúlik vissza, amikor a csernobili katasztrófa után csatlakozott az atomenergia ellen tiltakozók mozgalmához. Tüntetéseket szervezett, objektumokat blokkoltak, amiért kétszer el is ítélték. A második történet napjainkban bontakozik ki. Az egykori aktivista mára a nukleáris energia békés felhasználásának elkötelezett híve lett. Doktorált a nukleáris technológiából, és ezzel a tudással veszi védelmébe az atomerőműveket. Mint fogalmaz, becsapja önmagát a német klímapolitika azzal, hogy lemond a nukleáris energiáról.
A Wendlandéhoz hasonló érveléssel manapság egyre gyakrabban találkozni Németországban. Az atomerőművek bezárásáról hozott döntés után kilenc, és a szén-erőművekről született hasonló megállapodás után egy évvel felerősödtek a viták arról, hogy a nukleáris energiát nem szabad kivenni a jövőben sem a német energiamixből. Mint Jürgen Hambrecht, a BASF volt vezetője fogalmaz, ha Berlin komolyan viszonyul a klímavédelem kérdéséhez, akkor a tényekből kell kiindulnia, és egyetlen technológiát sem utasíthat el ideológiai alapon.
Nézzük akkor a tényeket. A villanyáram 12 százalékát jelenleg atomerőművek, míg ennek majdnem a dupláját, 22,3 százalékát szénerőművek termelik. Ennek következtében Németország egy főre számolva 11 tonna szén-dioxidot bocsát a légtérbe. Ennél mindössze az Európai Unió öt országában rosszabb ez a mutató. Elméletileg Németország képes lenne a hideg napokon 80 gigawattos szükségleteit lefedni a megújuló energiákkal, hiszen a szélerőművek és napenergiát begyűjtő rendszerek kapacitása több mint 100 gigawatt. A napsütés mértéke azonban nem minden időszakban elegendő, és állandóan a szél sem fúj. Vannak olyan technológiák, amelyekkel ebből az ingadozásból adódó problémát meg lehetne oldani, de ezek a fejlesztések a 2030-as évek elejénél korábban aligha lesznek érdemben használhatók.
Eközben a Kieli Világgazdasági Kutatóintézet számításai szerint a német energiaigény csak az elektromos autókra való átállás miatt mintegy 20 százalékkal fog nőni. A BASF már idézett menedzsere ezt azzal fejeli meg, hogy a vegyipar villamosáram-igénye 2050-re 4–10-szeresére növekszik. Mindebből az ismert közgazdász, Hans-Werner Sinn azt a következtetést vonja le, hogy a nukleáris energia nélkül ez a megnövekedett igény nem lefedhető. – Nem lehet egyszerre lemondani a szén- és az atomenergiáról, közben pedig jelentősen növelni a fogyasztást – érvel a közgazdász. S mindehhez még hozzátehetjük azt is, hogy míg a német reaktorok egy kilowattóra áramot 5 eurocentes áron termelnek meg, addig a szél- vagy napenergia 14 centbe kerül. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben felgyorsult a negyedik generációs, a radioaktív hulladékot feldolgozni képes reaktorok kifejlesztése, és német tudósok is dolgoznak e technológia tökéletesítésén.
Eközben a klímakutatók arra jutottak, hogy a globális felmelegedés növekedését 2100-ra csak úgy lehet 1,5 Celsius-fokon tartani, ha a globális energiamixben ott vannak az említett, atomhulladék nélkül működő erőművek. Jelenleg a világon 442 atomerőmű működik, és 54 épülőfélben van. Ezek a világ villanyáram-mennyiségének 10 százalékát termelik.
Az említettekből kiindulva érvelnek Németországban az atomenergia hívei, ám közülük sem akarnak sokan új erőművekről hallani. Baden-Württemberg tartományi agrárminisztere, Peter Hauk (CDU) például elfogadja, hogy a működő atomerőművek üzemidejét 2022 után hosszabbítsák meg, ám többről nem hajlandó tárgyalni. Ugyanezt javasolta a Bundestagban a kereszténydemokraták energiapolitikával foglalkozó képviselője, Joachim Pfeiffer, ám Steffen Seibert kormányszóvivő azonnal pontosított, hogy csak a működő erőművek szakaszos és tervszerű bezárásáról lehet szó. A már idézett Jürgen Hambrecht ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a következő kormánynak ezzel a dilemmával elkerülhetetlenül szembe kell néznie.
Ez különösen érdekes lesz akkor, ha – mint az egyáltalán nem kizárt – a CDU–CSU a Zöldekkel lép koalícióra. Vajon lesz a Zöldeknek annyi erejük, hogy módosítsanak eddigi, a nukleáris energiát teljesen elutasító álláspontjukon? A pártot vezető Annalena Baerbock kitart eddigi véleménye mellett, ám a tagság jelentős része korántsem gondolkodik ilyen dogmatikusan. Mint az egyik neve elhallgatását kérő képviselő ennek kapcsán rámutatott, a Zöldek olyan tökéletesen felépítették az atomenergiától való félelemre alapozott politikát, hogy nehéz lesz ebből a csapdahelyzetből kimászni.
Pedig közben a CDU egyik képviselője, Andreas Lämmel folyosói beszélgetésekre hivatkozva elmondta, hogy a Zöldek nagyon is jól látják, hogy az eddigi politika zsákutcába vitt. Michael Kretschmer (CDU), Szászország miniszterelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a visszavonulás útjait semmiképpen sem szabad elvágni, és legalább a kutatásokat mindenképpen folytatni kell.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/37. számában jelent meg szeptember 11-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/37. számban? Itt megnézheti!
