Hetvenhét éves korában meghalt a kambodzsai vörös khmerek egykori legnagyobb kínzóközpontja, a Tuol Szleng börtön volt vezetője, Kaing Guek Eav, akit a legtöbben csak Duch elvtársként ismertek. A kétmillió halálos áldozatot követelő, 1975 és 1979 között regnáló Pol Pot-rezsim főhóhéra krónikus betegségben veszítette életét a phnompeni Khmer-Szovjet Barátság Kórházban – vagyis ugyanott, ahol egy évvel ezelőtt Nuon Csea, a „Kettes számú testvér” is meghalt. Így mára már csak Khieu Szamphan (alias „Hem elvtárs”), a Demokratikus Kambodzsa egykori államfője maradt az egyetlen olyan magas beosztású vörös khmer vezető, aki még életben van.
Ami a Tuol Szlenget illeti, ez volt a kambodzsai börtönrendszer legfelsőbb foka: a helyi fegyintézetből a járási, onnan a tartományi börtönbe juthatott az ember, végül pedig ebbe a központi intézménybe, amelyet a Kambodzsai Kommunista Pártban csak S–21-es fedőnéven tartottak nyilván. Természetesen ez is csak egy volt a több száz közül, sőt 20 ezer áldozatával még csak nem is ez volt a leggyilkosabb börtön. Habár az intézményben rettenetes fogvatartási viszonyok uralkodtak, ezek máshol is ugyanilyenek voltak. Sőt, a többi börtönnel ellentétben itt nem alkalmaztak sajátos kínzási módot (a leghétköznapibb módszer az volt, hogy nejlonzsákot húztak a rab fejére, és majdnem megfojtották), talán csak azt, hogy rendszeresen használták a villanyáramot.
Ám a Tuol Szlengnek mégis akadt néhány jellegzetessége: ez volt a központi bizottság börtöne, ahova a kegyvesztett káderek és a bukott vezetők kerültek; továbbá ez volt az az intézmény, ahonnan elvileg senki sem jöhetett ki élve. Éppen ennek köszönhető, hogy mindössze hét rab volt, aki csodálatos módon mégis megmenekült a haláltól. Erről a börtönről egyébként igen sokat tudhatunk, köszönhetően annak, hogy megmaradt a beszállított rabok névjegyzéke, emellett több ezer részletes vallomás és kihallgatási beszámoló.
Mindebből ma már meglehetősen pontosan rekonstruálhatók a Tuol Szlengben történtek. „Okvetlenül fontosnak tartjuk a kínzást” – olvasható az egyik jegyzőkönyvben, ám a kínzók arra is ügyeltek, hogy ne haljanak meg túl gyorsan a rabok, mert így nem vallhatnak eleget, ez pedig kudarc lett volna a pártnak. Az igazán borzalmas azonban az volt, hogy legtöbbször nem csak a foglyokkal, hanem azok feleségével és gyerekeivel is végeztek. A megmaradt dokumentumok szerint volt olyan nap, amikor közel száz rab feleségét gyilkolták itt meg, másnap pedig a kivégzett foglyok gyerekeire került sor, akik közül több mint hetvenet öltek meg (a becslések szerint összesen 1200 gyereket gyilkoltak meg az S–21-ben).
Borzalmas tettei ellenére a börtönparancsnok, Kaing Guek Eav a vörös khmer uralom összeomlása után boldogan élte az életét: miután hazájából megszökött, Kínában telepedett le, ahol Pekingben a Kínai Nemzetközi Rádiónál dolgozott. Majd 1991-ben visszatért Kambodzsába, és tanítani kezdett, sőt még meg is keresztelkedett, amikor meghalt a felesége. Ám 1999-ben, miután a férfi nyilatkozott egy Hongkongban megjelenő újságnak, az egykori vörös khmer vezetőt a kambodzsai hatóságok őrizetbe vették. Ügye a népirtást vizsgáló nemzetközi törvényszékhez került, ahol elismerte, hogy ő irányította a Toul Szleng börtönt, és felelősséget vállalt az ott történtekért. Habár a per folyamán bűnbánatot tanúsított, valamint bocsánatot kért az áldozatoktól és hozzátartozóiktól, az ítélethirdetés előtti napon mégis a felmentését kérte arra hivatkozva, hogy nem tartozott a kommunista állam felső vezetésébe és csak parancsot hajtott végre, illetve a per során együttműködött a hatóságokkal. Azonban a bizonyítékok teljesen egyértelműek voltak, így előbb 35 évre, majd másodfokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
Kaing Guek Eav halálával továbbra sem enyhülnek a sokat szenvedett kambodzsai nép fájdalmai. Sokak szerint a mai napig rengetegen élnek még az országban az alacsonyabb beosztású vörös khmer káderek és hóhérok közül, akiket nem ért utol az igazságszolgáltatás.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/37. számában jelent meg szeptember 11-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/37. számban? Itt megnézheti!
