Ha sértik az érdekeinket, levágjuk a kezüket, ha pedig csikorgatják ránk a fogsorukat, beverjük azt – figyelmeztetett a héten az iráni Forradalmi Gárda haditengerészeti vezetője egy interjúban, ami aligha volt burkolt célzás az Egyesült Államoknak, Izraelnek és a nemrég Tel-Avivval kiegyező arab államoknak, hogy Teherán felkészült a harcra.
Habár ez a retorika korántsem idegen az iszlám köztársaságtól, az elmúlt hetekben a dühös nyilatkozatok megszaporodtak, miután Washingtonban Izrael és az Egyesült Arab Emírségek, illetve Bahrein békemegállapodást írt alá, melynek értelmében az utóbbi országok felveszik a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, nagykövetséget nyitnak a zsidó államban és felfuttatják a gazdasági együttműködésüket. Cserébe ezért Izrael garantálta, hogy felfüggeszti a ciszjordániai palesztin területek annektálását, amire ugyan Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ígéretet tett választási kampányában, ám a szeptemberre tervezett akciót végül mégis lefújták. Ráadásul Donald Trump a történelmi aláíráskor arra is utalt, hogy legalább öt vagy hat ország már jelezte is, hogy hamarosan csatlakozik az egyezményhez. Ezt az amerikai elnök először magáról nevezte volna el, azonban az végül mégis az Ábrahám Egyezmény nevet kapta, utalva a muszlimok és a zsidóság közelségére, hiszen ezeket – a kereszténységgel együtt – ábrahámi vallásoknak is nevezik.
Ám aki arra számított, hogy ezzel beköszöntött a béke a Közel-Keletre, annak alaposan csalódnia kellett. Az iráni vezetés ugyanis gyakorlatilag azonnal elutasította a békeegyezményt és jelezte, Abu-Dzabi szégyenletes, jogtalan és egyben veszélyes döntésével elárulta a palesztin népet, amely sohasem fog neki megbocsátani. Irán rosszallása persze alaposan indokolt: habár az tudvalévő, hogy az Emírségek és Izrael már eddig is együttműködött a közös ellenségük, Irán ellen, a mostani egyezmény csak még jobban erősíti ezt a koalíciót.
Ennél is nagyobb gondot jelenthet Teheránnak az, ha Trump nem blöffölt, és tényleg újabb országok csatlakozhatnak az Ábrahám Egyezményhez.
Ugyan Szaúd-Arábia korábban már világossá tette, hogy ha az összes arab ország elismeri Izrael államot, ő akkor sem fogja. Viszont kétségtelen, hogy a mostani megállapodás a szaúdi-izraeli kapcsolatokra is pozitívan hat. Mostanra ugyanis már nyílt titok, hogy Tel-Aviv és Rijád a háttérben közeli viszonyt ápol egymással, köszönhetően elsősorban annak, hogy mindkét ország aggódva figyelte az elmúlt években az Egyesült Államok befolyását az Öböl-térségben. Mindemellett ma már működő kereskedelmi kapcsolat is van a két ország között, nem is beszélve a titkosszolgálati együttműködésről, melynek révén az izraeliek kémprogramokat adtak át a szaúdiaknak. A mostani helyzetben viszont úgy néz ki, hogy Rijádnak a saját érdekei a térségben jóval fontosabbak, mint a puszta látszat, így a szaúdiak a jövőben valószínűleg még szorosabb kapcsolatra lépnek térségbeli riválisuk, Irán ősellenségével, Izraellel.
De van az Ábrahám Egyezménynek egy másik oldala is, ez pedig azzal kapcsolatos, hogy az elmúlt évtizedekben a palesztin szélsőségesek mindig további radikalizálódással reagáltak arra, amikor úgy érezték, hogy elárulták őket. A ciszjordániai telepek annektálásának leállítását már korábban is annak tudták be a palesztinok, hogy az izraeliek egyszerűen nem lennének képesek egy ilyen biztonsági kihívást megoldani, így a mostani egyezménnyel sem érezték azt, hogy nyertek volna valamit. Ezért a mostani békemegállapodást leginkább az amerikai–izraeli–szaúdi szövetség pillanatnyi győzelmének lehet tekinteni egy olyan regionális katonai nagyhatalom felett, amely semmi esetre sem fogja engedni, hogy érdekeit keresztezzék a térségben.
