Bő egy éve, 2019. augusztus 10-én tüntetők gyülekeztek a forgalmas hongkongi bevásárlóutcán, a Nathan Roadon álló rendőrös előtt. Könnygázgránátok pukkantak, egymásnak feszült a városállam Kínától szabadabb politikai berendezkedését Pekingtől féltő, lassan fél éve demonstráló tömeg és a rendőrök. Az események sűrűjében találta magát egy 15 éves tinilány, Csan Jin-lam (Chan Yin-lam), aki az eseményekről feltöltött videójában arról beszél, ő csak vásárolni indult, amikor elszabadult a pokol. A tüntetésekkel egyetértő, ám a hatóságokkal nem konfrontálódó fiatal többek között azt mondja a felvételen: „Azt szeretném kérdezni, mi rosszat csináltam? (…) Teljesen normális vagyok, miért kell ettől szenvednem?”
Csan Jin-lam hat héttel később elhunyt. Meztelen, élettelenül lebegő testét tavaly szeptember 22-én halászták ki a tengerből. Akkor már 48 órája halott volt.
Az eset óriási médiaérdeklődés mellett vadabbnál vadabb összeesküvés-elméletek tárgya lett. A témáról nagy összeállítást készítő amerikai CNN hírtelevízió szerint a fiatal lány tragikus halála jól mutatja, hogy az immár másfél éve tartó, a kiadatási törvénytervezet miatt elindult, ám annak visszavonása után már a pekingi rendszer ellen irányuló tömegdemonstrációk milyen lövészárkokat, és egyre inkább áthidalhatatlan szakadékokat ástak a kormányzat, a rendőrség, a hatalmat támogató „kékek” és a központi irányítás nélkül hömpölygő tüntetésekkel szimpatizáló „sárgák” között.
A rendőrség első nekifutásra öngyilkosság címszóval gyorsan lezárta a Csan halálának okát vizsgáló nyomozását. Közben a tüntetők között minden bizonyíték nélkül az kezdett el terjedni, hogy a tinit halála előtt három héttel a Prince Edward metróállomásnál lezajlott, civilekkel szembeni brutális hatósági attakot követően egy őrsön vegzálták, a rendőrök megerőszakolták és testét a tengerbe dobták. Csanból úgy lett „mártír”, hogy az édesanyja a nyilvánosság előtt elmondta: lánya minden bizonnyal saját kezével vetett véget az életének, ezért a család szeretné, ha a közvélemény nem rugózna tovább a dolgon, és hagyná őket csendben gyászolni.
A frusztrációt és a haragot jól mutatja, hogy az ominózus megszólalást követően a lány családja ellen durva zaklatássorozat indult. Csalónak, színésznek kiáltották ki Csan anyját, akit vadidegenek az éjszaka közepén is zaklattak és azzal is megvádoltak, hogy a kormány kifizette őt a hallgatásért, hogy eltussolja az ügyet.
A statisztikák azt mutatják, sose volt ennyire alacsony a helyi kormányzat támogatása, mint most. Teljesen megingott a közbizalom a hatóságokban, a Pekinggel dacoló demonstrálók, illetve a velük szimpatizálók lassan semmit sem hisznek el a hatóságoknak – vélik az amerikai hírtelevízió által megszólaltatott szakértők. Ezt pedig többen arra vezetik vissza, hogy a hatóságok nem vizsgálták ki a problémás hatósági erőszakkal kapcsolatos eseteket, miközben a politikai vezetés hetekre „eltűnt”, magára hagyva a várost, lerázva minden felelősséget hatalmi vákuumot teremtve.
A bizalmatlanságra jó példa, mikor a hongkongi kormány idén augusztusban önkéntes tömeges koronavírus-tesztelésbe kezdett, egyesek arról beszéltek, és váltig állították: ez egy fedett akció, hogy így gyűjtsék be a hongkongi lakosság DNS-állományát.
Közben idén augusztusban új bírósági meghallgatást tartottak Csan halála ügyében. Az orvosszakértői vélemény szerint megfelelő bizonyítékok híján az öngyilkosságot és a gyilkosságot is ki lehet zárni. A lány testén nem voltak külsérelmi nyomok, se nemi erőszakra utaló jelek – ahogy tudatmódosító szereket sem találtak a szervezetében. Kovamoszat-teszt szerint az amúgy jó úszó hírében álló Csan valószínűleg úszás közben megfulladhatott. A bíróság végül úgy döntött, a tini halálának pontos oka nem állapítható meg.
A meghallgatások közben egy olyan problémára világítottak rá, ami a végletes árokásás közepette komoly közegészségügyi veszéllyel is bírhat. Csan utolsó hónapjaiból az látszik, a fiatal lány komoly mentális bajokkal küzdött. Jó tanulóból problémás tini lett, saját bevallása szerint hangokat hallott, álmatlansággal küszködött, és a zavartság a viselkedésére is kihatott. Többször próbált ellene tenni, ám mindig visszaesett. A javítóintézetből szabadulni akart, a kórházban pedig nem adtak neki megfelelő kezelést, pszichotikus problémáit nem ismerték fel kellőképp.
Ugyan az utolsó időszakban Csan helyzete javulni látszott, újra tanulni kezdett, ám zavarodottsága nem múlt el. Az utolsó, a Hongkongi Formatervező Intézet (HKDI) térfigyelő kamerái által is dokumentált napja is ezt látszik igazolni. Utoljára egy metróállomáson látták, ám a szemtanúk szerint nem ment le a peronra.
Szakértők szerint az összeesküvés-elméleteket az tüzelte, hogy a hatóságok, a halottkém, és a iskolája, a HKDI is csak későn reagált, nehézkesen adták ki az ügy kivizsgálást segítő információkat, a térfigyelő kamerák felvételeit, ami haragot szült a közvéleményben.
A Kentucky Egyetem hongkongi ügyekkel foglalkozó politológus professzora, Sharon Yam szerint miközben a mentális betegségek, különösen a depresszió, a szorongás egyre inkább elterjedtek a hongkongiak körében, az ilyen embereket továbbra is megbélyegzik. Ez a megbélyegzés a nyilvánosság kormányellenes összeesküvés-elméletek iránti hajlandóságával párosítva jelentős közegészségügyi válságot eredményezhet Hongkongban, mivel a legtöbb támogatást a kormány vagy a kormányhoz kapcsolódó szervek adják, amelyben egyre kevésbé bíznak az emberek.
Emellett közben – miként arról a hongkongi öngyilkosságokat megelőzni kívánó központ igazgatója, Paul Yip is beszélt – az is komoly problémát okozhat, hogy a tüntetésekhez kapcsolnak olyan haláleseteket, amelyek azoktól függetlenek, ez a „mártírrá avatás” pedig önkéntelenül hasonló cselekedetre ösztönözhet más fiatalokat, ami roppant veszélyes láncreakciót indíthat el.
Ennek a cikknek a rövidített, nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/40. számában jelent meg október 2-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/40. számban? Itt megnézheti!
