Az amerikai elnökválasztás a világ legnagyobb politikai showműsora. Előkészületei a valódi kampány előtt másfél évvel kezdődnek. A jelöltek felmérik a lehetőségeiket, erőt gyűjtenek, hagyományosan kiadnak egy könyvet, majd az előválasztások során a saját pártjuk tagságát, a normál választások során pedig az egyik oldalhoz sem húzókat igyekeznek meggyőzni saját alkalmasságukról. A jelölti vitáknak nagy hagyományuk van; az első Abraham Lincoln politikai bemutatkozása volt még 1858-ban; tévén közvetített elnöki vitát pedig 1960-ban rendeztek először, John Fitzgerald Kennedy és Richard Nixon között. A politikai emlékezet szerint az ifjú Kennedy a tévéképernyőkön is átsugárzó magabiztos fellépésével és jó kiállásával győzte meg a választópolgárokat, hogy belé fektessék a bizalmukat. Hagyomány, hogy előbb az azonos oldali jelöltek több fordulóban vitatkoznak egymással az ország jövőjéről, és arról, hogy miért ők látják legjobban a problémákat és a megoldásokat is, majd a két nagy tábor jelöltje egymással vív egy többfordulós vitát.
Ezt a vitakultúrát a kívülről jött ember, aki a hagyományokkal (és a politikai mocsárral) való leszámolást képviselte, négy éve nem tartotta be. Nem nyilatkozott a terveiről, az íratlan hagyományokat, a gentlemen’s agreementeket semmibe vette. Bár a republikánus előválasztás esélyese, Jeb Bush, szemmel láthatóan frusztráltan, Donald Trump szemébe mondta, hogy nem fog tudni a politikai riválisai folyamatos sértegetéseivel bekerülni a Fehér Házba, tévedett. Most pedig, egy hónappal a november 3-i választás előtt, elérkezett az újabb elnöki viták ideje is, ezen a kedden tartották az első ilyet. Minden idők legidősebb jelöltjei küzdenek meg az elnöki címért: Biden 77 éves, Trump 74. (Az eddigi legidősebb jelölt Ronald Reagen volt a maga 73 évével, 77 évesen ő már a második ciklusát fejezte be.)
Joe Biden a felmérések szerint tetemes előnnyel indult neki a vitának, a mértékadónak tekintett Fivethirtyeight elemzői oldal szerint 80 százalék esélye van az elnöki cím megszerzésére. Ez az az oldal, amelyik rendre a legpontosabban hozza a várható végeredményeket, és noha négy éve ők is, mint mindenki, Hillary Clintont várta győztesnek, ám ők Trumpnak 25 százalék esélyt adtak, míg mások csak 10 százalékot, azaz, Nate Silverék tévedtek a legkevésbé. Ráadásul az oldal 2018-ban konzervatívabb irányba változtatta a becslését – a mostani 80 százalékpontos Biden-esélyt ennek fényében kell értékelni.
Ez a cikk a továbbiakban az elnökjelölti vita ismertetésével és a várható választási esélyek latolgatásával folytatódott volna, illetve az amerikai demokrácia általános állapotáról írtam volna, de az élet ezúttal is felülírta a várt forgatókönyveket. Két napja, magyar idő szerint péntek reggel robbant a bombahír, hogy Donald Trump és felesége, Melania is koronavírusos lett. Még aznap kiderült, hogy Joe Biden pedig nem az. Innentől kezdve nagyon úgy néz ki, hogy ez lesz a meghatározó kampánytéma, és ez akár a választás végeredményét is véglegesen eldöntheti.
Külön pikáns, hogy a keddi vitán, bár a szabályok előírták, de a Trump családból csak Melanián volt maszk, Chris Wallace, a moderátor pedig utólag elmondta, hogy az elnök túl későn érkezett a vita helyszínére, hogy helyben letesztelhessék, viszont a kampánycsapata azt mondta róla, hogy van negatív tesztje.
A vita maga amúgy nézhetetlen volt: Trump nem csak folyamatosan Biden szavába vágott, de még a moderátor kérdéseit se hagyta végigmondani. A demokrata jelöltből egyszer ki is tört, hogy „befognád már végre?”, másszor meg az, hogy „ez egy bohóc”. Ettől még mindkét jelölt hozta a kötelezőt, amit el kellett mondani, azt elmondták, egy kivétellel: az elnök ezúttal sem ítélte el a szélsőjobboldali szervezeteket, amikor erre rákérdeztek, annyit válaszolt, hogy azok „álljanak hátrébb és álljanak készenlétben.”
A vita több témát is érintett, ám csak azt emelném ki, amely a maszkok hordásával foglalkozott. Éles különbség volt megfigyelhető a két jelölt álláspontja között: míg Biden hangsúlyozta, hogy az általános maszkhasználat akár százezernyi amerikai életet is megmenthet, addig Trump még gúnyolódott is rajta, hogy ha hatvan méterre megközelítik, a demokrata jelölt már akkor is maszkot húz, kiemelve, hogy ellenfele csak azért nem tart több ezer fős rendezvényeket, mert nem tud annyi embert egyszerre megszólítani. Hangsúlyozta, hogy nem volt semmilyen negatív hatása ezeknek a rendezvényeknek.
Ennek ellenkezője igaz, csak egy ismert példa: Herman Cain egykori republikánus elnökjelölt egy június 20-án, az Oklahoma-i Tulsában megtartott rallyn fertőződött meg, és halt meg bő egy hónappal később a vírus szövődményeiben. A Cornell Egyetem tanulmánya szerint, melyet a New York Times ismertetett, maga Trump a koronavírussal kapcsolatos összeesküvés-elméletek és hamis hírek leghatásosabb terjesztője.
És most az elnök is megfertőzödött. Ennél rosszabb nem is történhetett volna vele a kampány hajrájában. A populisták végzete, hogy a valóság előbb-utóbb utóléri őket. Nem lehet sok embert sokáig megtéveszteni, ahogy azt az ismert mondás is tartja.
Az elnöknek jelenleg enyhe tünetei vannak. Egy washingtoni katonai kórházba szállították, ahol a lehető legjobb rendelkezésre álló kezelést kapja, emiatt jók az esélyei a felépülésre. Ám életkoránál fogva, illetve testsúlya miatt kiemelten veszélyeztetett a fertőzés szempontjából, még súlyosabb szövődmény kialakulása sem elképzelhetetlen. Ugyan felmerült többekben, hogy az elnök csak színleli a fertőzöttségét, ám több forrás is megerősítette a fertőzés megtörténtét, az elnököt kezelik (igaz, Remdesivirt kap, nem hidroxyklorokint), és még a betegség enyhe lefolyása esetén is, akár két hétre ki kell vonulnia a kampányfinisből. Ez neki és a republikánus jelölteknek kifejezetten rosszkor jött: ha az egész Amerika gazdaságát megrázó, a világon az Egyesült Államokat kiemelten sújtó járvány lesz a kampányfinis fő témája, mert az amerikai elnök saját maga is megbetegszik abban, amelynek súlyosságát időről-időre megkérdőjelezte – Bob Woodward veterán újságírónak még márciusban diktafonba nyilatkozta, hogy mindezt szándékosan csinálta, noha ő maga is tisztában volt a vírus veszélyességével – akkor folyamatos defenzívába fog szorulni. A járvány középpontba állítása csak kedvezőtlen lehet az elnök számára.
Az elnök csak abban reménykedhet, hogy betegsége enyhébb lefolyású, mert akkor azzal tud majd érvelni, hogy ő a kiemelt veszélyeztetettség ellenére is átvészelte a dolgot, de ha csak közepesen is súlyossá válik az állapota, akkor az végleg megpecsételheti az újraválasztási esélyeit. Joe Biden mindenesetre felfüggesztette a negatív hirdetések sugárzásait, ám a saját kampányával nem áll le, most is a csatatér-államokat járja, valószínűleg már hatvan méterről is jól látható maszkban élő példáját fogja nyújtani a felelős államférfiúi viselkedésnek. A másik két vita sorsa is megkérdőjeleződött; igaz, az első után valószínűleg mindenki azzal járna a legjobban, ha végleg elmaradnának.
Woodrow Wilson elnök is egészen addig nem vette komolyan a spanyolnáthát, sőt, szóba se hozta, amíg abba bele nem betegedett a párizsi béketárgyalásokon. Ekkor olyan beteg lett, hogy az ágyából nem bírt felkelni, háziorvosa egyenesen arra gyanakodott állapotromlása miatt, hogy az elnököt megmérgezték. Ekkor hazautaztatták, arra hivatkozva, hogy csalódott a béketárgyalások folyamatában – emiatt pedig Georges Clemencaeu akarata erőteljesebben érvényesülhetett. Bár Wilson felépült, fél évvel később kapott egy stroke-ot, onnantól kezdve pedig nem volt képes ellátni hivatalát.
