Megreformálnák a befektető-állam vitarendezési mechanizmust (ISDS), e héten ez ügyben ül össze Bécsben az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának (UNCITRAL) egyik munkacsoportja.
A világon több mint 2600 szabadkereskedelmi, valamint befektetési egyezmény része az utóbbi években sokat kritizált ISDS – írja a The Economist. Ez lehetővé teszi a külföldi befektetők számára, hogy a nemzeti jogrendszeren kívül, nem nyilvános körülmények között működő választott bíróságoknál az elmaradt haszonra hivatkozva pereljenek egy államot akkor is, ha utóbbi az egészség vagy a környezet védelme érdekében számukra hátrányos szabályozást fogad el.
Eközben az Európai Unió és egyes tagjai szeretnék felülvizsgálni az 1994-ben elfogadott Energia Charta Egyezményt is, amely ugyancsak különleges előjogokat biztosít a szennyező befektetőknek. Az egyezmény ugyanis gyakorlatilag védi a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos befektetéseket és infrastruktúrát, valamint rajta keresztül lehet támadni és aláásni a szükséges éghajlatvédelmi intézkedéseket. Az Energia Charta Egyezmény hatására elindított ISDS-perek alapján az európai tagállamokat összesen 46,8 milliárd euró kártérítés kifizetésére kötelezték – olvasható a Fenntartható Fejlődés: Rakjuk együtt helyre a kockákat című kiadványban, amelyet a Fenntartható Fejlődési Célok elfogadásának öt éves évfordulójára adott ki nemrég a Hand Szövetség és a Civil Kerekasztal a Fenntartható Fejlődési Célokért.
Az Energia Charta Egyezménynek jelenleg több mint 50 aláírója és szerződő fele van, köztük az uniós tagállamok többsége, az EU és az Euratom, de nem minden tagállam helyesli a reformot. Pedig Brüsszelt erősen aggasztja, hogy nem sikerül teljesíteni az ambiciózus klímacélokat, ha az energiaipari vállalatok sok száz millió vagy milliárd dollárra perelhetnek olyan kormányokat, amelyek a szenes erőművek működtetésére szigorúbb szabályokat hoznak, vagy pedig a bezárás mellett döntenek.
Ami az uniós klímacélokat illeti, az Európai Bizottság most azt javasolja, hogy a korábbi elképzelésekben szereplő 40 százalék helyett 55 százalékkal csökkentsék 2030-ig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az Európai Unióban. Az 55 százalékos kibocsátás-csökkentés szükséges az éghajlat-semlegesség 2050-re kitűzött eléréséhez, ugyanakkor ez nyilvánvalóan szembenáll a gazdaságilag szénkitermelésre támaszkodó országok érdekeivel.
Nagy pénzek forognak kockán, a világban 257 széntüzelésű erőmű van külföldi tulajdonban, legalább háromnegyedüket védi az ISDS, és közülük 51-t az Energia Charta Egyezmény. A nagy energiacégek pedig nem haboznak élni ezekkel az eszközökkel, a Magyar Természetvédők Szövetsége blogján jó pár ilyen ügyet kigyűjtött: ilyen például a Vattenfall svéd energiaipari multi, amely immár második és jelenleg is tartó, szintén az Energia Charta Egyezményre támaszkodó, Németország elleni perében 6,1 milliárd eurót követel az atomerőműveknek a fukusimai katasztrófát követően felgyorsított németországi kivezetése miatt.
A brit Rockhopper vállalat 2017 óta 350 millió dolláros kártérítésért perli Olaszországot egy, az ország partszakaszát érintő új olaj- és gázberuházásokra vonatkozó tilalom miatt.
2017-ben a kanadai Vermilion vállalat perrel fenyegette Franciaországot egy, a fosszilis energiaforrások kitermelését beszüntetni célzó törvényjavaslat miatt, amelyet ennek következtében jelentősen legyengítettek.
2019 őszén a német Uniper cég bejelentette, hogy beperli Hollandiát és kártérítést követel, ha az ország elfogadja a széntüzelésű erőművek fokozatos leszereléséről szóló törvényt.
2019 novemberében pedig az Aura Energy nevű ausztrál cég az Egyezményen alapuló jogi vitára figyelmeztette Svédországot annak 2018-as döntése miatt, amellyel betiltotta környezetvédelmi és egészségügyi okokból az uránbányászatot.
Az ISDS tehát nem egy elméleti fenyegetés, a mechanizmusra való hivatkozással már több mint ezer esetben indult per az egyes országok ellen. Az eddig lezárt esetekben – amelyekről van adat – a Magyar Természetvédők Szövetsége által készített összegzés szerint az államoknak 102,15 milliárd dollár kártérítést kellett fizetniük a külföldi befektetőknek. Az Economist szerint 2012 óta a tíz legnagyobb megítélt kártérítésből pedig hét a fosszilis tüzelőanyagokat használó cégeknek kedvezett.
Mindezek után nem csoda, hogy tavaly decemberben nyílt levélben fordult 278 európai civil szervezet és szakszervezet a magyar kormányhoz és uniós döntéshozókhoz. A levélben a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Greenpeace, a Védegylet és a többi aláíró szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy az Energia Charta alááshatja az éghajlatvédelemmel foglalkozó Párizsi Megállapodás végrehajtását illetve a tervezett európai „Green Deal” célkitűzéseit, ezért az Energia Charta Egyezmény gyökeres átalakítását szorgalmazta. A civil szervezetek azt is követelték, hogy vessenek véget a fosszilis energia beruházásokat védő rendelkezéseknek, és számolják fel a befektetőknek az Energia Charta Egyezményben biztosított különleges előjogokat.
Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy az EU nem akarja eltöröltetni az ISDS-t, hanem az UNCITRAL-on és más nemzetközi fórumokon, továbbá diplomáciai úton azért is nyomul, hogy globálissá terjesszék ki a CETA-ban szereplő „Befektetői Bírósági Rendszert”. Ezzel lényegében a több, mint két évtizede csúfosan elbukott MAI-t (Multilaterális Befektetési Egyezmény) próbálnák félig-meddig életre kelteni.
Épp ezért az MTVSZ azon az állásponton van, hogy nem megformálni kellene az ISDS-rendszert, hanem teljesen felszámolni: fel kell mondani azokat a meglévő kereskedelmi és befektetési egyezményeket, amelyek tartalmazzák az ISDS-rendszert, és ezen felül is mindent meg kell tenni a Multilaterális Befektetői Bíróság létrehozása ellen.
