Nyíltan Joe Biden győzelmének szurkol a nyugat-európai elit. Nem véletlenül, hiszen Angela Merkellel az élen az amerikai védőernyő alatt felnőtt politikai generáció abban reménykedik, hogy ezzel visszatér a NATO és az európai szövetségesek mellett elkötelezett clintoni-obamai irányvonal. Csakhogy a világ az elmúlt négy évben hatalmasat változott: Amerika számára az első számú kihívás Kína és az ázsiai térség, így aztán Európa már nem számolhat Washington korábbiakhoz hasonló gyámkodásával.
A Fehér Ház számára évtizedeken át megkérdőjelezhetetlen volt az európai érdekszféra fenntartása. Aztán a világ gazdasági és politikai súlypontja Ázsiába tevődött át, így Amerika is egyre inkább errefelé fordult. Ezt tetézte Donald Trump „Amerika az első!” szlogennel jellemezhető politikája, amely aztán végképp a háttérbe szorította a nyugati szövetségeseket.
Az Egyesült Államok elfordult Európától. Trump kezdettől fogva egyértelműen értésre adta, hogy nem fogja amerikai pénzen garantálni szövetségeseinek a biztonságát. Az amerikai elnök folyamatosan bírálta a NATO-t, és az európai tagországokat, amelyek a vállalásukkal ellentétben sem költik a nemzeti össztermék két százalékát védelmi kiadásokra. Végül Trump politikája nem vezetett a NATO eljelentéktelenedéséhez, ám az európai szövetségesek azért érthettek a szóból.
Trump nem csupán védelmi kérdésekben keményített be európai szövetségeseivel szemben. A még Barack Obama idején elindult szabadkereskedelmi tárgyalások végképp leálltak, és az Egyesült Államok egyre inkább versenytársként kezelte az Európai Uniót. Ennek jegyében vámháborút generálva egyre nagyobb akadályokat gördített az Amerikába irányuló európai export elé. Miután például Európa agrár- és élelmiszeripari exportja csupán 2019-ben 2,2 milliárd euróval bővült, az Egyesült Államok az olasz sajtoktól a francia borokon át a skót whiskyig összesen 6,8 milliárd euró értékű uniós termék behozatalára vetett ki büntetővámokat. De nyomást gyakorolt az Airbus repülőgépgyártóra is, miután a neki nyújtott támogatások kapcsán úgy ítélte meg, hogy az hátrányosan érintette a kereskedelmét.
Végig Trump célkeresztjében volt az európai autóipar is, szerinte ugyanis az Európai Unió csak élősködik az Egyesült Államokon. Amerika az uniós autógyártók első számú exportpiaca, oda irányul a teljes uniós autóexport mintegy 30 százaléka. Trump a hazai ipart úgy próbálja megvédeni, hogy védővámokat vet ki a külföldi termékekre. Ennek keretében folyamatosan azzal fenyegetett, hogy a jelenlegi 2,5 százalékról 25 százalékra emeli az európai autók vámját.
Eközben Trump az amerikai mezőgazdasági export növelését akarta lenyomni az EU torkán. Az amerikai termékek beengedésével szemben azonban nemcsak a termelők, hanem a társadalmak ellenállása is óriási. Nemcsak a nagyobb birtokokból adódó olcsóság, hanem a mezőgazdaság lazább egészségügyi és fogyasztóvédelmi szabályozása, konkrétan a génmódosított termékek miatt is. Különösen érzékenyen érintette mindez Németországot, amely az európai jármű export felét adja. S hogy Trump nem viccelt, azt mutatta a Volkswagen kapcsán kirobbantott botrány is.
Emellett Washington – a német belügyekbe is beavatkozva – a szankciókkal végig nyomás alatt tartotta az Északi Áramlat gázvezeték bővítését, valamint kivonta Németországból az amerikai csapatok negyedét is. Ráadásul az Európai Unión belüli feszültségeket növelve bejelentette, hogy a 9500 katona egy részét Lengyelországba telepíti át. Persze Berlin valójában csak Trump fellépésének intenzitásán lepődhetett meg. Az elnök ezen törekvései ugyanis beleillettek abba a hagyományos amerikai stratégiába, amely egyszerre igyekszik gyengíteni az eurázsiai geopolitikai térség két pólusát. Németország túlságos megerősödése ugyanis ugyanúgy nem áll érdekében Washingtonnak, mint az, hogy Oroszország magára találjon. Ennek a politikának egyik legutóbbi fejezete az Északi Áramlat bővítésének a megfúrása.
Érthető tehát, ha a nyugat-európai, mindenekelőtt a német elit nem szerette Trumpot. Pedig lehetőségként is felfoghatta volna Amerika elfordulását, hiszen előbb vagy utóbb Európának is a saját kezébe kell vennie a sorsa irányítását.
Az amerikai elnökválasztással kapcsolatos híreinket elolvashatja ITT.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/43. számában jelent meg október 22-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/43. számban? Itt megnézheti!
